A valamivel több mint két hónap múlva esedékes referendum a Renzi-kormány választási reformjára tesz pontot. Az Olaszországot 2014 februártól kormányzó Matteo Renzi egyszerűbben, hatékonyabban és olcsóbban működő politikát ígért, és erre hivatkozva dolgoztatta ki a parlamentáris rendszer átalakítására vonatkozó tervet, amelyet Maria Elena Boschi, a Renzi jobb kezének számító alkotmányügyi miniszter készített.

A törvénycsomagot az olasz parlament idén áprilisban szavazta meg, de hatályba lépéséhez az alkotmányt is módosítani kell, ezért a változtatásokat népszavazásra kell bocsátani.

Az urnákhoz szólított olaszoknak az alkotmánymódosításra vonatkozó hosszú kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszolniuk. Ha az igen győz, Olaszországban megváltozik az 1946 óta érvényben levő kétkamarás parlamenti rendszer, amelyben eddig minden törvényt a felső- és alsóház is megszavazott. Megszűnik a szenátus törvényhozói hatásköre, tagjainak száma az eddigi 315-ről százra csökken, a felsőház nem közvetlenül a választók voksai alapján áll össze, hanem az olasz tartományok küldötteinek gyűlésévé alakul át. A százfős szenátus kilencvenöt tagját az olasz tartományi testületek nevezik meg, öt szenátort pedig a köztársasági elnök nevez majd ki.

A törvényhozás a 630 fős képviselőház kezében marad. A szenátus kizárólag alkotmánymódosításokról, valamint nemzetközi egyezmények ratifikációjáról szavaz majd, és a bizalmatlansági eljárásokban sem lesz többé szerepe.

A népszavazás a megyék, valamint az olasz gazdasági és munkaügyi tanács (Cnel) eltörlését is tartalmazza, és mintegy húsz területet a tartományoktól ismét az állam kizárólagos hatáskörébe utal át a környezetvédelemtől az energiapolitikán át a közlekedésig.

Az alkotmánymódosítás támogatói azzal érvelnek, hogy a módosítás révén felgyorsul és olcsóbb lesz a törvénykezés.

A módosítás ellenzői viszont amiatt aggódnak, hogy egy egykamarás parlament kevésbé tudná ellensúlyozni a mindenkori miniszterelnök hatalmát, és a parlament átalakításával egy időben bevezetett választási reformmal az irányítás egyetlen olasz párt kezében összpontosulna.

A Renzi-kormány sokáig a reformok sikerének mintapéldájaként emlegette a tervezett népszavazást, de a felmérések szerint hatvan százalékról ötven százalék közelébe esett azok aránya, akik biztosan igennel fognak szavazni. Renzi feltehetően ezért is halogatta a referendum dátumának kijelölését, amelyet végül az ő javaslatára a jövő évi olasz költségvetés október közepi megszavazása utánra, december 4-re tűztek ki.

Az alkotmánymódosításról tartott referendumon nincs érvényességi küszöb, nem kell legalább a választók felének az urnákhoz járulnia.

Korábban maga Renzi kötötte össze saját politikai jövőjét a népszavazással, de az elmúlt hetekben visszakozott ettől. Az ellenzék azonban a kormányról tartott véleménynyilvánításként igyekszik beállítani a népszavazást.

Az Északi Liga és a Hajrá Olaszország (FI) párt arra buzdítja választóit, szavazzanak nemmel, és buktassák meg Renzit. A miniszterelnök első számú vetélytársának és a következő olasz választások nagy esélyesének tartott 5 Csillag Mozgalom (M5S) nem titkolja, hogy az alkotmányos reform számára mindenképpen kedvező lenne. A népszavazás legnagyobb ellenzője Matteo Renzi saját pártjának, a balközép Demokrata Pártnak (PD) Massimo D'Alema volt pártelnök köré csoportosuló baloldali szárnya.

Az olasz sajtó hangsúlyozta, hogy Matteo Renzi esetleges távozására az Európai Unióban és Egyesült Államokban is aggodalommal tekintenek. John Phillips, az Egyesült Államok római nagykövete kijelentette, visszalépés Olaszország számára, ha a nemek győznek, hiszen a jelenlegi rendszer - amely az utóbbi 63 évben 63 kormányt eredményezett - nem garancia a stabilitásra.