Az Asinara, más néven Szamár-sziget fájdalmas titkát évtizedeken át csak a tömegsírok ismerték - fogalmazott az államfő, az első magyar politikus, aki a több ezer magyar katonának végső nyughelyet adó szigetre látogatott.

Avatóbeszédében Áder János azt mondta, hogy Asinara fogolytáborának emlékhelyén az emberi szenvedésre kell emlékezni, még akkor is, ha ma már tudni lehet, hogy a legtöbb áldozatot a szigetig vezető út követelte.

Az I. világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat 800 kilométeren át terelték Balkánon, majd napokig marhaszállító vagonokban nyomorogtak, mielőtt a Szardinia melletti Asinarára értek. A 85 ezres hadifogoly tömegből végül mindössze néhány ezren tértek haza, sokan jóval a háború befejezése után. A kutatások szerint a legtöbb hősi halott Magyarországról származott. A foglyok sorsa évtizedekig ismeretlen maradt, majd tavaly mutatták be Margittai Gábor és Major Anna dokumentumfilmjét a történésekről A Szamár-sziget rabjai - A nagy háború fogolykálváriája címmel.

A Szamár-szigetet egészen 1997-ig sem turisták, sem kutatók nem látogathatták, így a világháborús fogolytábor maradványai is megőrződtek a mai napig.

Áder János emlékművet, egy sziklába vésett magyar és olasz nyelven tisztelgő emléktáblát, illetve egy kettős keresztet avatott föl. Úgy fogalmazott, hogy a lágerek évszázadának szörnyűségei között a 20. század mellékszereplőivé váltak az itteni áldozatok. Pedig az I. világháborúban naponta átlagosan hat ezer katona halt meg - tette hozzá. A köztársasági elnök köszönetet mondott azoknak, akik egykor segítettek a foglyoknak és azoknak is, akik ma sem hagyják elfelejtetni az egykori szörnyűségeket.

Amikor most fölavatjuk az egykori fogolytáborban elpusztultak emlékművét, azokra is emlékezni kell, akik a balkáni halálmenet jeltelen út menti sírjaiban nyugszanak - hangsúlyozta az államfő, arra is felszólítva, hogy tegyünk meg mindent a hasonló tragédiák elkerülésére.

A köztársasági elnök kétnapos hivatalos látogatása alkalmával, amelyre elkísérte felesége Herczegh Anita is, Stintino városában megtekintette az osztrák-magyar hadifoglyok életéről és haláláról szóló történeti kiállítást. Felkereste a Szamár-szigeten az éppen száz éve felszentelt magyar kápolnát, lerótta tiszteletét az olasz katonák sírjánál, majd koszorút helyezett el az úgynevezett csontkamrában, ahol hétezer hadifogoly, köztük névtelen áldozatok földi maradványait őrzik.