Az eddigi 766-tal szemben a májusban megválasztott EP-nek immár 15-tel kevesebb, 751 tagja van. A legutóbbi választások óta életbe lépett Lisszaboni Szerződés ennyiben maximálja a képviselők számát. Egy ország sem küldhet 96 képviselőnél többet a strasbourgi uniós parlamentbe, ezért Németország az új EP-be hárommal kevesebb képviselőt delegálhat, emellett pedig 12 ország mondott le egy-egy mandátumról, a többi között Magyarország is.

A májusi EP-választások egyik legfőbb jellemzője az euroszkeptikus erők előretörése volt az EU több tagországában. S közülük jónéhányan máris megzavarták az EP első ülését: küldöttek tucatjai nyilvánították ki az egész európai projekttel szembeni ellenszenvüket, ezzel megbotránkoztatva a többi frakció tagjait.

Az euroszkeptikus pártok több tucatnyi képviselője hátat fordított, amikor felcsendült a teremben az Európai Unió himnusza. A franciaországi EP-választást megnyerő szélsőjobboldali Nemzeti Front tagjai pedig ülve maradtak az Örömóda alatt.

"A himnusz és az európai uniós zászló a szolgaságunk jelképei egy olyan politikai unióban, amelyet a brit nép elutasít" - jelentette ki Paul Nuttal, az euroszkeptikus brit Nigel Farage vezette Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) nevű képviselőcsoport egyik tagja.

Több képviselő a Twitter-oldalán adott hangot felháborodásának a történtekkel kapcsolatban. Philippe Juvin, a francia jobbközép Népi Mozgalom Uniójának (UMP) politikusa egyenesen gyengeelméjűeknek nevezte az euroszkeptikusokat.

Az EP első teendője a parlament elnökének megválasztása volt. A német szociáldemokrata Martin Schulznak pedig már a titkos szavazás első körében sikerült megszereznie a leadott, érvényes 612 szavazat több mint felét; 409 képviselőtársa támogatásával ismét ő lett az EP elnöke. Schulz az EP történetében az első politikus, akit kétszer is EP-elnökké választottak. Megbízatása két és fél évre szól.

Megválasztását követő rövid beszédében Schulz az európai demokrácia szívének nevezte az Európai Parlamentet, s mint mondta: annak ugyanaz a feladata, mint a tagállami parlamenteknek: elszámoltatni a végrehajtó hatalmat, hogy az érvényt szerezzen a jogszabályoknak.

Schulz külön kitért a következő időszak szerinte legégetőbb problémáira. Említést tett az egyes tagállamokban továbbra is magas ifjúsági munkanélküliségről, amely szerinte elkeseredettséget és reménytelenséget okoz Európában. Martin Schulz szerint az EU a nemek közötti egyenlőség megteremtése terén sem "ülhet a babérjain". A politikus arra is kitért, hogy nehéz tárgyalások várnak az EU-ra az Egyesült Államokkal kötendő szabadkereskedelmi és befektetési megállapodásról, az úgynevezett Kereskedelmi és Befektetési Transzatlanti Partnerséggel (angol rövidítéssel TTIP-pel) összefüggésben. A politikus arról is beszélt, hogy meg kell akadályozni a Földközi-tengeren Európába igyekvőket érő, rengeteg halálos áldozatot követelő szerencsétlenségeket.

Ezt követően az Európai Parlament az intézmény 14 alelnökét is megválasztotta. Az első körben az Európai Néppárt jelöltjei kapták meg a megválasztásukhoz szükséges többséget. Így az EP alelnöke lett a magyar Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz-KDNP EP-listájának vezetője, az olasz Antonio Tajani, az ír Mairead McGuinness, a spanyol Ramón Luis Valcárcel Siso, a román Adina-Ioana Valean és a német Rainer Wieland.

A szavazás második körében a fennmaradó nyolc alelnöki poszt közül hármat sikerült betölteni a szociáldemokrata, román Corina Cretu, a francia Sylvie Guillaume és az olasz David-Maria Sassoli megválasztásával.

A harmadik körben már csak egyszerű többségre volt szükség, vagyis akire a legtöbben szavaztak, azt alelnökké választották. Így a liberális, finn Olli Rehnt és a német Alexander Graf Lambsdorffot, a zöldpárti, osztrák Ulrike Lunaceket, a radikális baloldalhoz tartozó, görög Dimitriosz Papadimuliszt és az Európai Konzervatívok és Reformerek csoportjához tartozó lengyel Ryszard Czarneckit is az Európai Parlament alelnökévé választották.

Egyetlen olyan jelölt volt, az olasz Fabio Massimo Castaldo, akit az EP-képviselők nem választottak alelnökké. Castaldo a Beppe Grillo által fémjelzett olasz populista Öt Csillag Mozgalom képviselője, amely a Nigel Farage vezette, Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája elnevezésű képviselőcsoport soraiban foglal helyet.