Ennyiben maximálja a 2009-ben, az akkori választások után hatályba lépett Lisszaboni Szerződés a képviselők számát, ezért a távozó EP-ben olyan megállapodás született, amelynek értelmében 12 tagállam egy-egy helyet veszít, Németország pedig azért küld hárommal kevesebb, 99 helyett 96 képviselőt, mert az új uniós szerződés szerint egyetlen országnak sem lehet ennél több politikusa a strasbourgi parlamentben.

A parlament legnagyobb frakcióját az Európai Néppárt (EPP) adja, amely a legutolsó információk szerint 221 tagot számlál majd. A szociáldemokrata pártcsalád Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) elnevezésű frakciója 191 tagú lesz. Az új EP-ben immár nem a liberálisoké lesz a harmadik legnagyobb frakció, a jobb- és balközép pártcsaládokat a brit-lengyel gerincű Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) elnevezésű képviselőcsoport követi 70 képviselővel. A liberális frakció 67 fős lesz, amelyet a patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal - Északi Zöld Baloldal (GUE-NGL) követ 52 mandátummal. A zöldek 50 képviselővel a hatodik helyre csúsztak vissza. A legkisebb frakcióval a brit függetlenség párti (UKIP), euroszkeptikus Nigel Farage és az olasz Beppe Grillo, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) vezéralakja által fémjelzett Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) elnevezésű csoport rendelkezik. A függetlenek 43-an vannak, és 9 olyan megválasztott politikus van, aki olyan párthoz tartozik, amely eddig nem volt az EP-ben, és még egyik csoporthoz sem csatlakozott. Õk holnap várhatóan a függetlenek soraiba ülnek majd be.

A megalakuló parlament első feladata az elnök megválasztása, aki minden valószínűség szerint ismét Martin Schulz lesz, s ez többéves tradíciónak vet majd véget. Részben ez a változás is a Lisszaboni Szerződésnek köszönhető, igaz, többszörös áttétellel. Eddig az volt a bevett gyakorlat, hogy a két legnagyobb frakció megállapodása alapján a két és fél éves megbízatással járó EP-elnöki posztra felváltva választanak néppárti és szocialista politikust. Így ez a logika azt diktálná, hogy most, Schulz elnöksége után a jobbközép pártcsalád adja az Európai Parlament elnökét. Ámde miután az Európai Néppárt szerezte az EP-választáson a legtöbb mandátumot, a pártok korábbi megállapodásuk értelmében amellett kardoskodtak, hogy a néppárt jelöltje, Jean-Claude Juncker legyen a jelölt az Európai Bizottság élére, miközben a szociáldemokraták jelöltje éppen Martin Schulz volt a posztra.

Miután a legjelentősebb pártok, köztük a szociáldemokraták is Juncker bizottsági elnökjelöltsége mellett álltak ki, a választáson második helyen befutó szocialisták amellett szálltak síkra, hogy az ő csúcsjelöltjük, Schulz is vezető pozícióba kerüljön. Õ maga a bizottság egyik alelnöke lett volna a legszívesebben, de arról, hogy Németország kit delegál az Európai Bizottságba, immár a berlini kormány dönt, és a jelenlegi energiaügyi biztos, a német keresztény-konzervatív kormánypártokhoz tartozó Günther Oettinger is szívesen folytatná volna a munkát a brüsszeli testületben. Végül a szintén német Manfred Weber, a Bajor Keresztényszociális Unióhoz (CSU) tartozó néppárti frakcióvezető és Schulz, aki időközben szociáldemokrata frakcióvezető lett, megállapodása értelmében várhatóan ismét Martin Schulz lesz az EP elnöke. A posztra az ECR, a GUE-NGL és a zöld frakció is állított jelöltet: az ECR a brit Sajjad Karimot, a radikális baloldal a spanyol Pablo Iglesiast, a zöldek pedig Ulrike Lunaceket.

Ha az elnökről sikerül döntenie az EP-nek, a 14 alelnök megválasztása kerül sorra. A posztra a Fidesz EP-listájának vezetőjét, Pelczné Gáll Ildikót is jelölték. A parlament elnökségének megválasztása után következik majd azonban, két hét múlva, a következő plénumon az EP eddigi legnagyobb politikai erőpróbája, az Európai Bizottság elnökének megválasztása. Ez az első alkalom, szintén a Lisszaboni Szerződés értelmében, hogy erről az Európai Parlament határoz. Az EU állam- illetve kormányfőit tömörítő Európai Tanács feladata immár a jelöltállításban merül ki, az EP-választás eredményének figyelembe vételével. A tagállamok vezetői pénteken a néppárt csúcsjelöltjét, Jean-Claude Junckert nevezték meg jelöltként a brüsszeli testület élére.

Juncker megválasztásához 376 szavazatra lenne szükség. Az őt és a mellé állított programot névleg támogató két legnagyobb frakció összesen 412 mandátummal rendelkezik, de a titkos szavazás okozhat meglepetéseket, az EP-ben ugyanis nincs a tagállami parlamentekhez mérhető párt- és frakciófegyelem. A brit Munkáspárt képviselői biztosan nem támogatják majd Junckert, ahogyan például a magyar néppárti képviselők támogatása sem lehet biztos. Erről Orbán Viktor legutóbb Brüsszelben csak annyit mondott, hogy a szavazás titkos lesz. A kiszavazások miatt számolni kell azzal, hogy Junckert csak akkor sikerül megválasztani, ha sikerül elérnie, hogy a 67 liberális képviselő többsége is őrá szavazzon.

Az EP-képviselőknek csaknem a fele "újonc", a kedden hivatalba lépő 751 politikus közül csak 50,6 százalék volt az előző ciklusban is EP-képviselő. Az EP legifjabb tagja a 26 éves dán Anders Primdahl Vistisen lesz, a korelnök pedig a 91 esztendős görög Emanuíl Glezosz.