Egy amerikai diák, Curtis Melvin és társai két éven át gyűjtötték a jelentéseket, képeket, számlákat, könyveket és térképeket, hogy pontosan be tudják azonosítani épületek, műemlékek ezreinek a helyét, valamint a rakéta-kilövőket, a tömegsírokat, a titkos munkatáborokat, a palotákat, az éttermeket, a kirándulóhelyeket, a főbb utakat, sőt még az ország nukleáris rakéták tesztelésére szolgáló bázisának bejáratát is.

Az eredmény a Leleplezett Észak-Korea (North-Korea Uncovered), ami a ma elérhető legrészletesebb térkép az országról. Eddig ötvenezerszer töltötték le a fájlt érdeklődők. Melvin elmondta, azokat a dolgokat tették fel a térképre, amelyekre a legbüszkébbek az észak-koreaiak, és amelyek a legszégyenletesebbek.

A legfontosabb objektumok között vannak azok a tömegsírok, amelyek az 1990-es évek nagy éhínségének az ENSZ által kétmillióra becsült áldozatának holttestét rejtik.

A képek alapján igen feltűnő a különbség az elit életmódja és az átlagos koreai helyzete között. Kim Dzsong Il és belső köre hatalmas palotákban él, amelyeknek kertjében olimpiai méretű úszómedence és golfpálya is van. Azonban a legtöbb észak-koreai külföldi élelmiszersegélyekre szorul, habár a diktatúra az öngondoskodás fontosságát hangsúlyozza.

A térképek elemzésével kiderül, hogy számos városban nincs semmiféle energiaellátás. Ugyanakkor a készítők úgy vélik, felfedezték a Vinalon központot, ahol a gyanú szerint vegyi háborúra készülődnek a koreaiak.

A térkép-projekt résztvevői hangsúlyozzák az internet hasznos voltát, mivel így külön amatőr detektívcsoportok tudtak együtt dolgozni, hogy fényt derítsenek államtitkokra, és lerántsák a leplet egy korábban elrejtett országról.

Ahogy Melvin fogalmazott: két észak-koreai követséget is megkeresett a projekttel, de nem kapott választ. Mint mondta, a kész térkép "szörnyű dokumentuma a forradalmuknak".

Az egész úgy kezdődött, hogy meg akart találni néhány helyet, ezért elkezdt ekkutakodni utánuk. Ehhez olyanoktól is segítséget kaptak, akik hivatalból tanulmányozták Észak-Koreát.

Például a Wall Street Journal szerint Joshua Stanton, egy washingtoni ügyvéd, aki Dél-Koreában teljesített szolgálatot katonaként, beazonosította az egyik leghírhedtebb észak-koreai börtönt, a Camp 16-ot úgy, hogy átfésülte a térképet, hátha talál egy ahhoz hasonló objektumot, amilyenről a menekültek mesélnek.

Egy amerikai szenátor Stanton információit arra használta fel, hogy kritizálja Észak-Koreát, és megjegyezte: a Google a szemtanúnk, és semmit nem tagadhatnak tovább Kim Dzsong Ilék.