Felülírja-e a székelyföldi autonómiatörekvéseket az a tény, hogy közvélemény-kutatások szerint a székelyföldi magyarok is elsősorban magasabb nyugdíjat, jobb egészségügyi ellátást, jobb utakat kívánnak, és az autonómia csak negyedik-ötödik helyen jelenik meg a fontossági sorban? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre igyekeztek választ adni a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor autonómiapaneljének román és magyar értelmiségi előadói.

Smaranda Enache, a marosvásárhelyi Pro Európa Liga társelnöke úgy vélte: a politikai elit feladata lett volna elmagyarázni, hogy miképpen függ össze a szegénység a központosított állammal. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke arra hivatkozott, hogy a politikusok hajlamosak a demokrácia ügyeit pénzkérdésnek tekinteni. Nicolae Ceausescu, Románia kommunista diktátora a hatalmát végül megdöntő 1989-es forradalom napjaiban tartott utolsó beszédében például bérkiegészítést ígért.

Gabriel Andrescu, a bukaresti Helsinki emberjogi bizottság elnöke arra figyelmeztetett, hogy csak előítéletek alapján lehet elutasítani Romániában a székelyföldi területi autonómia követelését, valamennyi gyakorlati érv mellette szól. Daniel Barbu, a Bukaresti Tudományegyetem politológia professzora aggasztónak vélte, hogy a demokrácia megcsúfolása ellen világszerte egyre fásultabbak a reakciók.

Kolumbán Gábor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem tanára arra figyelmeztetett, hogy nem célszerű etnikai alapon kérni a Székelyföld autonómiáját. Úgy vélte: a globális felmelegedés korában Székelyföldnek, mint a romániai vizek forrásának is felértékelődhet a szerepe. Az autonómia pedig azt a hagyományos székely természet közeli rendtartást is visszahozhatná, amely biztosította a vizek tisztaságát. A beszélgetésen elhangzott, hogy a politikai elit nem fogékony a hasonló értelmiségi találkozókra.