A britek egyaránt büszkék arra, hogy milyen udvariasak és arra, hogy mennyire ötletes sértéseket tudnak egymás fejéhez vágni. Ugyancsak kifejezetten tehetségesek azok lehordásában, akik a legudvariasabb viselkedést várnák el. Köztük van az ügyfél, az olvasó, a vendég és a szavazó is.

Anthony Cobley, a newquayi Atlantic Hotel ügyvezető igazgatója azzal került be a hírekbe, hogy egy különösen udvariatlan levelet küldött egy hölgynek, aki csupán egy pohár vizet kért a szálloda éttermében, de miután nem szolgálták ki, reklamálni merészelt.

"Megveszem a vizet a South West Water Companytól. Megveszem a poharakat, amiben fölszolgálom a vizet. Megveszem a jeget, hogy beletegyem a vízbe. És kifizetem a munkát, amivel fölszolgálják azt a vizet. Gondolja, hogy ingyen kéne adnom?" - írta az igazgató, Basil Waczak reinkarnációja.

A Waczak Szálló vezetője a tipikus példa arra, hogy nem igaz: a fogyasztó sosem téved, és mindig ő az első. "Elvárja, hogy kézzel-lábbal kiszolgáljam, amíg én egy hotelt vezetek. Van fogalma, mennyi dolga van egy hotel vezetőjének? Persze, nincs. Le vagy foglalva azzal, hogy mindenbe beleüti az orrát, és minden sarokban hibák után kutat - panaszkodott nem egyszer a Magyarországon is vetített sorozatban.

A vezető angol napilap, a Times az előző 222 évben igen ritkán kapott sértő stílusban írt levelet, de ha ez megtörtént, mindig hasonlóképpen válaszoltak.

A Sun egykori szerkesztője, Kelvin McKenzie is tud hasonló történetet mesélni. Egyszer hallotta, amint valaki azzal csapja rá a telefont egy reklamáló högyre: "Rendben, megtiltjuk, hogy maga Sunt olvasson!" Később a hölgy férje is fölhívta őket, vajon ő sem olvashatja-e többé a lapot. Nem - szólt a rövidre fogott válasz.

Akárki, aki arra érez kísértést, hogy reklamáló levelet küldjön, vagy kemény választ adjon egy nem éppen udvarias levélre, okulhat a robbanékony lelkületű Colonel Alfred Wintle példáján, akit 1939-ben zárták be a londoni Towerbe, mivel el akart lopni egy repülőt, hogy megtámadja Franciaországot.

1946-ban Colonel Wintle azt írta a Times szerkesztőjének a Cavalry Clubból: "Uram, írtam önnek egy hosszú levelet. Miután azonban újraolvastam, kidobtam a papírkosárba. Remélem, ez nincs az Ön ellenére..."