A per megindítását az izraeli hadsereg volt ejtőernyőse, a 67 esztendős Johanán Ron kezdeményezte.

Arra hivatkozott, hogy nagy számban élnek olyanok, akiknek gyermekkorát közvetve tönkretette a holokauszt, mert szüleik olyan lelki sérülésekkel tértek vissza a koncentrációs táborokból, amelyek következtében képtelenek voltak kiegyensúlyozott családi életet biztosítani számukra.

Emiatt gyermekeik sok esetben pszichiátriai kezelésre kényszerültek később, képességeiket nem tudták a megfelelő módon gyümölcsöztetni.

Mint Johanán Ron a Süddeutsche Zeitung munkatársának hangsúlyozta, az eddigi jóvátételi feltételek nem terjedtek ki rájuk, viszont az idő sürget, mert főleg idős emberekről van szó.

Berlinben a követeléssel kapcsolatban rámutattak arra, hogy a szövetségi jóvátételi törvény értelmében Johanán Ron és társai is benyújthatták volna kárpótlási igényüket.

Erre 1969-ig lett volna alkalmuk, és mint a német pénzügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, az érintett személyek már nagykorúak voltak a határidő lejárta előtt.

Szakértők szerint a csoportosan benyújtott pernek csak akkor van esélye, ha a Zsidó Igényeket Támogató Nemzetközi Értekezlet is mellé áll.

A szervezet német munkatársa úgy vélte, hogy egyesek valóban jogos követeléssel állnak elő, de a csoportosan benyújtott pert elvetette.

Nyugat-Németország 1969-ig 64 milliárd eurónak megfelelő összeget fizetett jóvátételként a nácizmus áldozatainak.

Az ezredfordulót követően az egykori kényszermunkásoknak is megítélték az anyagi kárpótlást, amelynek folyósítására a berlini kormány és a német ipar fele-fele arányban 4 és fél milliárd eurót fordított.