Több ezren dolgoznak az építkezésen, hamarosan már láthatóak lesznek a legfontosabb épületek. Az emlékmű, az egykori ikertornyok helye, a múzeum, a vízesés, no meg a szabadságtorony 2009-re meglesz.

Elégedett az építkezés menetével?

Igen, de megjegyzem: nagyon összetett folyamatról van szó - sok benne a politika is. Figyelni kell a részvényesekre, az áldozatok hozzátartozóira, a New York-i kormányzóra, a város polgármesterére, a kikötői hatóságra... Szóval nem könnyű a feladat. De tudom, hogy lenyűgöző lesz az épületegyüttes, és méltó emléket állít a szeptember 11-i merényletek áldozatainak. Azt is megmutatja, hogy mit jelentett a terrortámadás a világnak.

A biztonság kérdése nagyon fontos. Hogyan tudják biztonságossá tenni az új épületet?
 
Először is, a New York-iak a támadások után világossá tették: nem 1-2 emeletes épületet akarnak a romok helyén; a jövő New Yorkját akarják fölépíttetni. Hiszen a Nagy Alma a felhőkarcolók városa. Persze tanulnunk kell a támadásokból. A Szabadságtorony nem egyszerűen egy 100 emeletes épület lesz, hanem több annál. És persze a biztonságért is sokat teszünk. De nyitott társadalomban élünk, nem zárkózhatunk bunkerba, vagy egy középkori erőd falai közé. A terrorizmus persze fenyegeti a szabad világot - ezért kell megtanulnunk kezelni a helyzetet. A városlakók is így akarják.

A most épülő komplexum levegős lesz, sok közösségi térrel. Nem fél attól, hogy a New York-iak esetleg csalódottak lesznek, mert nem a régi tornyokat kapják vissza?

Sokan nosztalgiával gondolnak a Világkereskedelmi Központra. De senki sem olyan naiv, hogy elhiggye: újra lehet építeni az ikertornyokat. Mert nem lehet.

A lerombolt épületek helyére ezrek járnak ide emlékezni. Megőrzik a tornyok szellemiségét?

Természetesen - az emlékhely éppen erről szól. A terület legnagyobb része közösségi tér lesz. Egy különleges hely. Azt tervezem, hogy újjáélesztem a környező utcákat. New York nem egy szomorú város, amely csak a múltba réved, hanem egy életteli metropolisz. Ezért visszahozom az utcák szabadságát.