Van annak valami modellje, hogy mennyivel drágíthatja a világ olaj- és gázellátását az a háború, amely szombaton tört ki Izraelben?

A legfontosabb kérdés, hogy az eszkaláció mérete mekkora lesz. Ha a válaszcsapás, ami már folyik is, túlságosan kemény lesz, ami valahol érthető is lenne, akkor ez elindíthat egy olyan spirált, hogy esetleg az arab világ egy része is bekapcsolódik. Az amerikai flotta már jelen van a térségben, a kérdés az, hogy ezek a hadihajók a stratégiai nyugalom biztosítása érdekében mentek oda vagy pedig épp azért, hogy tovább növeljék a bizonytalanságot. Azt tudjuk, hogy a Hormuzi-szorosban folyik a világ kőolaj-kereskedelmének 30 százaléka, ha ott a kőolajszállítások megfeneklenek, vagy hátrányt szenvednek, az nagy gondot jelenthet. Ott van Szaúd-Arábia, amely a legnagyobb kőolajtartalékkal és legnagyobb kapacitásokkal rendelkezik, az biztos, hogy a kőolajszektor helyzetét, ami így is döcögős, tovább súlyosbíthatja. Ennek az egyedüli paramétere az, hogy mennyire eszkalálódik a közel-keleti konfliktus.

Lehet úgy csoportosítani, hogy a világban kinek érdeke az eszkaláció, kinek nem érdeke?

Senkinek sem érdeke az eszkaláció. Valójában hosszú távon senkinek nem érdeke az eszkaláció, hiszen ha a kőolajárak az eddigieknél is magasabbra kerülnek, az már globálisan gátolhatja a gazdasági fejlődést, gazdasági visszaesés várható, nemcsak Európa fog stagnálni, hanem a világ többi része is. A magas energiaárak negatívan hatnak a gazdasági fejlődésre, hiszen minden vállalat, minden vállalkozás, minden gazdasági egység, minden ország fizeti a maga sárga csekkjét. És ha ez magas, akkor lelassul a GDP. De ez nem érdeke az eladóknak sem, hiszen akkor nem tudják eladni a termékeiket. Ahogy már megszoktuk, egy darabig megy a méricskélés, hogy ki az erősebb kutya, és sajnos ebbe belecsúszhatunk a világban, a szénhidrogének nincsenek igazságosan elosztva és pont ez a régió az egyik olyan hely, ahonnan forrásaink nagy része származik, mind a földgáz, mind a kőolaj tekintetében jó lenne elkerülni ezt a problémát. Az biztos, hogy az orosz–ukrán háborúban nem tesz jót az ukrán félnek, hogy egy másik ponton is nagyon súlyos háborús konfliktus alakulhat ki. Azt tudjuk, hogy Ukrajnát első helyen az USA támogatja. Az nem jó az ukránoknak, ha az USA figyelme meg kell hogy oszoljon, így is elég sokba kerül neki az ukrán háború. Én azt mondanám, hogy ez a történés most talán az oroszoknak kedvező inkább.

Sem Izrael, sem a Gázai övezet nem olajkitermelő, különösen nem feldolgozó terület. Milyen országokat kell figyelni és milyen országok bevonásánál kell aggódni, hogy amiről most beszélt, az megtörténik?

Érdekes összefüggések vannak. A Hormuzi-szoros, a Perzsa-öböl az, ahol a világ kőolaj-kereskedelmének a harmada zajlik. Szaúd-Arábia és Oroszország épp a napokban találkozik, hogy a konfliktus miatt egyeztessék a további taktikájukat. Eddig is ezt tették. Az elmúlt időszak arról is szólt, hogy az OPEC+, tehát Oroszország és Szaúd-Arábia egyeztetve az álláspontját, visszafogta a kőolajkitermelést, amennyire tudta, hogy viszonylag magasan tartsa az árakat. Az egyeztetés tovább zajlik. Szaúd-Arábia rendelkezik a világon a legnagyobb kőolajkészletekkel és ők támogatják nyilván az iszlám ügyet, hogy pontosan milyen szervezeteket, meg mennyire radikálisan, azt nem lehet tudni, ez az egyik nagyon fontos tényező. A másik nagyon fontos tényező, hogy az utóbbi időszakban Irán egyre jobban kijön a nemzetközi elszigeteltségből. Az utóbbi években két-háromszorosára nőtt a kőolaj-kitermelése, ami az ENSZ által is jóváhagyott, de Amerika által kezdeményezett szankciók ellenére történik. Ez a többletbevétel Iránnak nagyon fontos, mert a szankciók értelme pont az lett volna, hogy olyan elégedetlenséget keltsen az iráni választópolgárokban, hogy megbüntessék azt a politikai vezetést, amely jelenleg hatalmon van. Kína segítségével Irán úgy tűnik, talál kiutat ebből az elszigeteltségből, és azért a nyugati sajtó egy részében Irán már bűnbakként jelenik meg, meg olyan országként, amely biztosan támogatta a Hamászt a terrortámadásában. Iránnak is érdekes a szerepe a régióban, tulajdonképpen Egyiptom is egy szénhidrogén-exportáló, földgázexportáló ország, Szíria, Líbia, Libanon, tehát ez a régió mindig puskaporos hordó volt, ide nem érdemes túl sok dinamitrudat még beledobálni.

Tengeri szállítással jön onnan nyersanyag, vagy vannak valahol csővezetékek is?

Az észak-afrikai országoknak vannak vezetékei, de a kőolaj főként tengeri szállítással történik, és ha a hajózást bármi akadályozza vagy akárcsak annak a rizikója, hogy ezeket a hajókat találat érheti, az megemeli a biztosítási és nyilván a szállítási költséget. Akár a szállításoknak az ideiglenes befagyása is bekövetkezhet ebben a régióban.

Az ilyenkor nem elég, ha Amerika odavezényli a Gerald Ford repülőgéphordozót a teljes kísérőflottájával? Annak nem az a dolga ilyenkor, hogy a szállítási útvonalakat biztosítsa?

Nagyon élénk kalóztevékenység folyik Afrika keleti partjai mentén, annak ellenére, hogy az amerikai flotta jelen van. Kis, azonosíthatatlan, radar által be sem mért gumicsónakok és egyéb speciális harci eszközök működhetnek. Ezek az országok, tanulva a nagy, hatalmas hi-tech flottáknak a sebezhető pontjaiból, sajnos ezeket működtetik, és arra is volt már példa, hogy Irán le tudta zárni a Hormuzi-szorost vagy nagyon erősen kontrollálni tudta, akár szárazföldről kilőtt rakétákkal is.

Ha az olaj szállításában problémák vannak, akkor az a gáz árában azonnal látszik? Mi az összefüggés?

Nincs közvetlen összefüggés, ha csak annyi nem, hogy a múltban a gáz és az olaj árának kapcsa megvolt, és ennek még vannak maradékai. Főleg azért, mert ezek olyan energiahordozók, amelyek egymást tudták helyettesíteni, nagyon sok földgáztüzelésű erőmű, különösen a régiek működnek fűtőolajjal, tehát csereszabatos a két energiahordozó. Ettől különösebben a földgázkínálati szűkösség a kőolajban, kőolajszektorban megjelenő problémák miatt nem fog erősödni. A tengeri kereskedelem a cseppfolyósított földgáz esetében épp mostanában kezd kialakulni, de az LNG más úton megy Ázsiába, nem a Hormuzi-szoroson keresztül.

A mostani feszültségek miatt nem kell arra számítani, hogy az LNG-hajók is veszélybe kerülnek?

Közvetlenül nem, de mivel tőzsdei árazású termékekről van szó, egy ilyen általános helyzet, amikor a kockázatok nőnek minden szempontból, biztos, hogy önmagában is árfelhajtó hatású lehet.

A tőzsdei árazásra bármilyen, akár európai uniós szabályozás képes hatással lenni, mondjuk, nagyobb transzparencia biztosításával? Volt egy olyan megfigyelés, hogy a tavalyi nagy kilengéseket jelentős részben spekuláció okozta.

Ez nehéz ügy. Valójában a világ nyugati része a piaci mechanizmusokra esküszik, minden körülmények között igyekszik ezt sértetlenül hagyni. Ennek az az értelme, hogyha nagyon magasak az árak, akkor annál gyorsabban oldódik meg a hiány kérdése, minél magasabb ez az ártüske, merthogy az ártüske a kereskedőket arra készteti, hogy a hiányban lévő árut arra a piacra csoportosítsák. Ennek nagyon fontos jelző hatása van, ezért is szerencsétlen ügy az egész ársapkásdi, mert pontosan megelőzi azt, hogy ezek a jelző ártüskék, a nagyon magas árak kialakulhassanak. Így azt mondja a kereskedő, hogy nem mozgósít, nem ruház be, nem irányít oda szállítóhajókat és nem irányítja oda a kereskedelmet, hiszen nem tudja realizálni azt, amiért ő megtenné. Tehát az ársapka nagyon veszélyes játék akkor, ha olyan szereplő akarja azt bevezetni, aki nem kontrollálja a piac minden szereplőjét.

Ha elméletileg kontrollálná, akkor működőképes lenne?

Működőképes, erre egyébként példa, tetszik vagy nem tetszik, a magyar kormány által eszközölt üzemanyag-ársapka, az például működött egy darabig, mert a kormány, mint legfőbb végrehajtó hatalom, a piac minden szereplőjét képes kontrollálni. De ez akkor nem igaz, ha az Európai Unió találja ki, hogy ársapkát vezet be, mert ő csak egy vevő, és akkor az eladó pedig azt mondja neki, hogy szervusz.

Nagy árkiugrásoknál nem lehet felfüggeszteni a kereskedést, mondjuk, a gázzal?

És akkor honnan lesz gáz? Gáz azon a napon is kell, amikor én azt gondolom, hogy majd fölfüggesztem. A folyamatos ellátás a cél. Abból nem szabad kiindulni, hogy a sajtóban hosszú idő óta téma, hogy milyen magas az európai földgáztároló-kapacitások feltöltöttségi szintje, mert a legtöbb európai országban ez a tárolókapacitás nem több, mint az éves szükséglet 15-20-25 százaléka. Kisegíti az országokat, de nem oldja meg a problémát. Magyarország, Szlovákia is, Ausztria is ugyanebben a cipőben jár, hogy a tárolókapacitások aránya sokkal nagyobb, mint az európai átlag. Nálunk 65 százalékát az éves szükségletnek be tudjuk tárolni, nálunk ez komoly megoldás. Ha ide kalkuláljuk, hogy körülbelül 16 százalékát a magyar szükségletnek hazai földgázzal is ki tudjuk elégíteni és plusz még 65 százalék ott van a tárolókban, ez nagyon komoly ellátásbiztonsági tényező, de ezt nem mondhatja el magáról a legtöbb európai uniós tagország.

Csináltak egy szakmai elemzést nem olyan nagyon rég, ami arról szólt, hogy a nagyon hideg, 2016-2017-es telet is beleszámítva hogy fogjuk kibírni 2023-2024 telét, és azt írják a végén, konklúzióként, hogy simán.

Igen, Magyarország éppen azért áll jól ebből a szempontból, mert kimagaslóan nagy a tárolói kapacitásunk, és az csak békeidőben próbál kereskedelmi alapon működni. Amúgy az államnak, a kormánynak jelentős hatása van arra, hogy hogyan működjön, ilyen háborús helyzetben, első helyen van az ellátásbiztonság szavatolása, ez nagyon fontos faktor. A kifejezetten kereskedelmi célból működő tárolóknál felvetődik az a kérdés, hogy ők nem vesznek akkor gázt, nem tárolnak be, amikor azt drágának tartják, ha úgy látják, hogy nem tudják azt haszonnal értékesíteni. Itt nem az ellátásbiztonság van első helyen, és amikor arról van szó, hogy gázt kéne a rendszerbe pumpálni, akkor is kivárják azt a pillanatot, amikor a lehető legmagasabb árat kérhetik.

Mert tudniillik a saját zsírjukra gazdálkodnak.

Így van, ez érthető is, ez is rávilágított arra, hogy minden országban szükséges olyan stratégiai tárolókapacitás, ami nem kereskedelmi alapon működik, hanem ha baj van, képes pótolni az ellátásban akkor is, ha nem éri meg neki.

Ha egy országnak, mint, mondjuk, Magyarországnak van megfelelő tárolókapacitása, az minden esetben az övé? Nem mondhatja más uniós tag, hogy nagyon fázunk, nálatok sok van, adjatok.

Van szolidaritás az Európai Unióban, sőt, van szolidaritási rendelet egyébként. Magyarország ezen az alapon már Szerbiát és Szlovákiát is kisegítette a saját nagy tárolókapacitásával 2009-ben, amikor már volt egy ukrán–orosz gázvita, amikor az oroszok a végén ‒ de kilencéves vita után ‒ elzárták tíz napra a Testvériség vezetéket. Akkor Európa nagyon megijedt, de az oroszok sem örültek, hogy ezt kellett tenni. Sok ország erre nem volt fölkészülve és például Szlovákiát és Szerbiát is mi segítettük ki akkor ellátásbiztonsági okból. Azért meg kell húzni egy határt, mert azok az országok, amelyek tudják, hogy probléma lehet, de olyan döntésekhez asszisztálnak, amivel a saját ellátásukat és az Európai Unió ellátását nehezítik, tehát szankciókat hoznak, ársapkákat hoznak, vállalniuk kell a felelősséget, ha problémáik lesznek emiatt. A szolidaritás nem egy végtelenített potméter, ami tekerhető bármeddig, hanem aki saját hibájából keveredik bajba, és utána kritizálja azt az országot, amelyik nem ment bele ebbe a játékba, az azért egy picit megüthetné a bokáját, ezt csak úgy halkan mondom. Aki tudja, hogy mi lesz a következménye, hogyha úgy dönt, hogy feltétel nélkül támogatja a szankciókat, akkor az valahol érezze ennek a döntésének a súlyát.

Otthon érezze.

Otthon, otthon.

Mennyire szabotázsállóak az európai ellátórendszerek? Az Északi Áramlatról tudunk, de nem tudjuk pontosan, ki csinálta. A legutóbbi hírek szerint a finn–észt gázvezetéket érte talán támadás. Mindenesetre megsérült, és 13 százalékkal emelkedett a briteknél az ára.

Az biztos, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok folyamatosan próbálnak felügyeletet tartani, például azt tudjuk, hogy a Török Áramlatot több ország titkosszolgálata próbálja védeni, többek között és első helyen nyilván az oroszok. Nem lehet százszázalékos biztonságot adni ezekre az infrastruktúrákra, nem lehet minden méterre őröket állítani, természetesen a sajtó ebben a háborús helyzetben minden olyan üzemzavar hírére felkapja a fejét, ami az ellátásbiztonságot veszélybe sodorhatja, ezekre a háború előtt lehet, hogy oda se figyelt volna senki, mert egyszerűen a meghibásodások előfordulnak és utána kijavítják őket. A Finnországot Észtországgal összekötő vezeték már ki van javítva, nem volt az a sérülés olyan nagyméretű, a szállítás pedig folyamatos, most LNG formájában kapja Észtország és a Baltikum Finnország felől a norvég gázt. Annyit zárójelben megjegyeznék, hogy a baltikumi országok általában a háború elejétől kezdve a héják között szerepeltek, már sokkal előrébb szaladtak és már mindenre szankciót vezettek volna be és élen jártak abban, hogy Oroszországot ki kell minél hamarabb véreztetni. Ők háborúpártiak voltak, Lengyelországgal együtt, azonnal. 2022 áprilisának az elején kijelentették, hogy nincs szükségük többé orosz gázra. Kiépült egy olyan ellátórendszer, ami Lengyelország felől már a baltikumi vezetéken keresztül norvég vezetékes gázt vitt, és emellett a baltikumi országok kialakították a cseppfolyósított földgázt fogadó termináljukat is. Ha a baltikumi országok és Oroszország közti történelmi viszonyt tekintjük és mindenképpen szeretnénk összehozni egy összeesküvés-elméletet, akkor első helyen az vetődhet föl, hogy talán az oroszok akartak belepiszkálni a baltikumi országok öntudatába ezzel a dologgal, de itt semmi sincs bizonyítva, lehet, hogy egy sima üzemzavar történt.

Annál héjább valaki, minél inkább meg tudja oldani más forrásból az ellátását? Ilyen egyszerű az összefüggés vagy ennél bonyolultabb?

Csak egy példát mondok, Magyarországon a mindenkori energiapolitikának már teljesen mindegy, hogy baloldali vagy jobboldali kormány volt a rendszerváltás óta hatalmon, a központjában volt a földgázbeszerzésnek a diverzifikációja és volt rengeteg projekt. Volt Nabucco, volt Déli Áramlat, egyik sem valósult meg és a legszomorúbb az, hogy éppen az Európai Bizottság ellenállása miatt, mert akkor ők azt mondták, hogy nincs abban garancia, hogy a közép-ázsiai országok energiacégeibe nem kerül majd be a jövőben orosz tulajdonos, nem tudták ezt garantálni, hogy mennyire lesz ez oroszgáz-független. Ma sokkal másabb lenne a helyzet például, ha csak a Nabucco működött volna, ami főleg azeri meg kazah, közép-ázsiai eredetű földgázt hozott volna az országba, ez több tízmilliárd köbméter lehetett volna. De ebből okulva aztán a régió hagyta az európai szintű projekteket és összefogott, pontosan a V4 plusz társaság, és kialakította az észak-déli földgázkorridort, aminek révén lengyel LNG-terminálból is érkezett már földgáz Magyarországra, és megvan a krki, a horvát LNG-terminál, folyamatos összeköttetés van a két tengeren levő, a déli és északi LNG-terminál között. Szlovákia, Csehország, Magyarország, Lengyelország a részese ennek az együttműködésnek. Ennek egyelőre a kapacitása nem olyan túl nagy és ez itt a fő probléma, ezt bővíteni kéne, ha valóban LNG-alapúvá akarnánk tenni a földgázellátásunkat, de az nagyon jól látszik, hogy a kormány nem ebbe az irányba megy, mert az LNG drága, környezetszennyező és bizonytalan. Magyarország abba az irányba megy, hogy Olaszország vagy Románia irányából, a transzbalkáni irányból építsen ki vezetékes kapcsolatot, amelyen újból hosszú távú szerződésekkel lehet majd gázt hozni. Talán az olasz iránynál is lényegesen ígéretesebb lenne a transzbalkáni irány, ami azt jelenti, hogy Törökországon, Bulgárián, Románián keresztül Közép-Ázsiából, a török transzanatóliai és a transzkaszpi vezetéken keresztül egészen Kazahsztántól kezdve Üzbegisztánon és Azerbajdzsánon keresztül egy csomóféle, még iráni, egyiptomi gázt is lehetne hozni. Ez igazán ígéretes, mert ott sok gáz állhat rendelkezésre. Azeri gáz már érkezett Magyarországra, de annak a vezetéknek is kicsi a kapacitása egyelőre, ezt kéne bővíteni és akkor egész Közép-Kelet-Európa szempontjából nagyon jelentős diverzifikáció történhetne meg. Csak a szomorú megint az, hogy úgy tűnik a külügyminiszter úr megnyilatkozásaiból, hogy ezt a megoldást az Európai Unió megint csak nem támogatja, hanem jobban előtérben van az olasz projekt, Olaszországon keresztül, Észak-Afrika felől történjen meg Európa betáplálása, csak itt meg az a baj, hogy tízmilliárd köbméteres mennyiségekről beszélünk, ami nem fogja megoldani ennek a régiónak a földgázellátását.

Azt lehet-e valahonnan tudni, hogy az Európai Unióba érkező vezetékekben van-e orosz molekula? Mert vannak olyan elméletek, hogy persze, hogy van, csak kerülőutakon jön.

Van, de nem kerülőutakon jön. 2022-ben az volt a helyzet, hogy Európa úgy tudta kiváltani az orosz gázt, hogy 56 milliárd köbméter földgázzal kevesebbet fogyasztott egész évre nézve, mint az azt megelőző időszakban. Ez főleg abból jött az, hogy az európai gazdaság stagnáló üzemmódban van.

Nem kellett annyi.

Sem az ipar, sem a gazdaság nem használta fel a megszokott mennyiségeket és volt egy nagyon enyhe tél, a tárolók is fel voltak töltve, meg kell mondani őszintén, hogy nem a lakosság spórolta meg ezt a rengeteg gázt. Azért ne szurkoljunk Európa ellen, mert ha ellene szurkolunk és tényleg rossz lesz, akkor nekünk is rossz lesz. Tehát 56 milliárd köbméter földgázt sikerült megspórolni, sikerült növelni az LNG-beszerzéseket 52 milliárd köbméterrel, ez valóban jelentős eredménye az európai vezetésnek. Ez már százmilliárd köbméter fölötti mennyiség, és 160 milliárd köbméter körül volt az orosz import. A maradék 60 milliárd köbméter orosz földgáz volt. 2023-ra tekintve körülbelül 12 milliárd köbméter orosz gáz érkezett be eddig vezetéken a Török Áramlaton kívül, tehát a Testvériségen keresztül, egész évre vetítve ez körülbelül 25 milliárd köbméter lesz, messze nem 65 milliárd, 40 milliárd köbméter a különbség. Nagyon limitált lehetőségek vannak arra, hogy tovább tudjuk növelni ebben a periódusban az LNG-beszerzéseket. Talán 10-20 milliárd köbméterrel lehet több, és hogyha bejön az a 12. szankciós csomag, ahol az orosz LNG-beszerzéseknek a tiltása jön, akkor még rosszabb lesz a helyzet, már hiányzik körülbelül 30 milliárd köbméter. Ha csak egy picit is hidegebb lesz és ne adj Isten, magához ér az európai gazdaság és pár százalékos GDP-növekedés lesz átlagosan, nehéz helyzetbe kerülhetünk.

De mit jelent a nehéz helyzet?

Elkezd kritikus mértékben fölfelé menni az ár, és ennek hatására az ipari üzemek egy jelentős része, mint ahogy egyébként ez ma is jellemző Európára, gyakorlatilag a műtrágyagyártó üzemek nem működnek, gyakorlatilag egy csomó energiaintenzív ágazatban jelentős üzemek leálltak, vegyi üzemek, építőanyaggyártó, kerámiagyártó üzemek, alumíniumkohók, ahol nagyon nagy az energiaigény, mert egyszerűen nem bírják kiköltségelni az energiaszámláikat, ez ma is így van. Ez folytatódna, terjedne szét kevésbé energiaintenzív iparágakra meg vállalatokra is. Csak a kérdés az, hogy egy gazdaságnak az-e a fő célja, hogy földgázt spóroljon. Ez már nagyon rossz forgatókönyv lenne, és ha tényleg kritikus lenne a földgázhiány, akkor olyan módszereket kellene, akár adminisztratív előírásokkal is bevezetni, hogy a földgázfelhasználást, akár a lakosságit is, korlátozzák. Helyette villanyáram alapú fűtési módszereket, akár adminisztratívan terjesztenének elő. Már láttunk példát Németország esetében, egy olyan országnál, amelyik villamos energiából is importra szorul, ott azért ez megint csak korlátos. Minden más, nem földgáz alapú fűtési módszer, energiahasznosítási módszer, technológia előtérbe kerülne, akár adminisztratív eszközökkel, még több régi szénerőművet, ami még áll egyáltalán, vennének elő és próbálnának meg elindítani, esetleg Németországban is elgondolkodnának az atomerőművek újraindítható részének az újraindításában, akkor már ilyen lépések jönnének.

Újraindítható egy egyszer leállított atomerőmű?

Ha a tulajdonosok azt tételezik föl, hogy ez az erőmű soha többet nem fog működni, ha úgy állítják le, akkor azért a legtöbb esetben úgynevezett roncsra járatás történik, ami azt jelenti, hogy már nem végzik el a karbantartásokat, felújításokat, hanem hagyják, amíg a végén eltörik a főtengely, képletesen szólva, így állítanak le erőműveket. Németországban nagyon sok szénerőművet tulajdonképpen úgy állítottak le, arra számítva, ha újra kell indítani, bármilyen eseményből kifolyólag, akkor újraindítható legyen. Ezeknek megőrzik a műszaki állagát, le vannak zsírozva, konzerválva vannak és több-kevesebb idő után, azért újraindíthatók. Ebből is van sok, de ez is korlátos, a többségük roncsra járatás után lehelte ki a lelkét. Az atomerőműveknél nem lehet ezt megcsinálni, a szénerőműveknél meg lehet. Az atomerőműnél mindig fontos az üzembiztonság, az erőmű működésének az utolsó percéig, a most leállított öt vagy hat atomerőművet lehet, hogy vissza lehetne hozni.

De addig őrizni kell, meg addig a folyadékokat keringetni kell benne, van némi költsége.

Ha leáll a reakció, utána már hűtésre sincs nagyon szükség, de nyilván inspekcióra igen, folyamatosan figyelik, hogy mi a helyzet, mert ezeknek az erőműveknek megvan a technológiája arra, hogy a leszereléskor hogy tesznek mindent biztonságba, és hogyan rekultiválják az erőmű egész területét. Ez még biztos, hogy nem kezdődött el, hiszen egy évvel ezelőtt még mentek, ezek visszahozhatók és várhatóan az Európai Unióban nagyon komoly reneszánsza lesz mind a nukleáris energiának, mind a biogáztermelésnek, hiszen a biogázzal egy az egyben lehet a földgázt helyettesíteni, helyesebben az abból gyártott biometánban is komoly potenciál van. Az Európai Unió is megduplázta a célszámokat a biometán ügyben, 30-35 milliárd köbmétert terveznek gyártani már 2030-ra és 150 milliárd köbmétert 2050-re, ez a földgázfogyasztásunk 30-40 százaléka.

Ezt hogy kell elképzelni? Új földeket vetnek be, vagy az élelmiszer-termelésből vonnak ki termőterületet?

Például Magyarországon is olyan másfélmillió hektár korábbi mezőgazdasági területnek lett más a rendeltetése, meg kell nézni, hogy ebből mennyi vonható be ipari energianövény-termesztésre. Ma már energianövények termesztésével is lehet biogázt gyártani, nem kell ahhoz föltétlenül állati hígtrágya és állati hulladék. Nagyon tervezetten lehet ebbe az irányba haladni, ha valahol ki tudják találni azt a jó modellt, hogy hogyan működhet a biometán-termelés, akkor ez jelentős részét kiválthatja a földgázszükségletünknek. Magyarországnak kifejezetten nagyon jó potenciálja van. Az energiaminisztérium terveiben is szerepel, hogy 10-15 százalékát a hazai földgázszükségleteknek, persze nem rögtön, de majd biometánnal váltjuk ki.

Villamosenergia-ellátásban a következő időszakra milyen tervei vannak Európának? Az ember úgy képzeli, hogy a hálózatok nagyjából össze vannak kötve, ha valaki megszorul, majd kap mástól áramot, ha az meg tudja termelni így vagy úgy.

Igen, ezzel egy baj van, hogy míg ezelőtt tíz-tizenöt évvel az európai országok nagyon jelentős része képes volt villamosenergia-exportra, és az tervezhető volt, hiszen olyan erőművekben állították őket elő, ahol lehetett tudni, hogy másnap mekkora a termelés. Ahogy elöregedett a hagyományos erőműpark Európában és utána jött az időjárásfüggő, megújuló források által termelt villamosenergia, ez az exportképesség, ami jellemző volt Nyugat-Európa legtöbb országára, eltűnt. Németország nagy exportőr volt, a legnagyobb villamosenergia-exportőrök közé tartozott, de Lengyelország is. Ma már mind a két országban inkább az import a jellemző és sajnos átrendeződés történt az európai országoknál, ahogy kiöregedtek a fosszilis erőművek, az exportképesség egyre jobban gyengült és ma már pár ország maradt szinte Európában, amelyik képes exportra.

A franciák nyilván tudják, mert tudják, hogy az atomenergia mennyit termel.

Franciaország az egyik legnagyobb exportáló, jellemző módon a hatalmas atomerőmű-flottája miatt, és olcsón termeli az áramot, a francia gazdaság valószínűleg azért bírja még a lépést tartani a némettel, mert fele annyit fizetett a villamosenergiáért, mint a német ipar. De például a cseh villamosenergia-export is jellemző, ott a villamosenergia-szükséglet 50 százaléka még széntüzelésű erőművekből jön, a Balkán is nagyon erős exportpozíciót vett föl, érdekes módon ott is a szenes erőművek dominálnak az exportban. A hagyományos erőművekkel bíró országok, ahol még ezek vannak túlsúlyban, jellemzően exportálnak, a megújulósok pedig egyszer kényszerexportálnak, egyszer kényszerimportálnak negatív áron, ezért az áramért az fizet, aki gyártotta, ilyen nagy business lett belőle. Ez nem növeli az ellátásbiztonságot és Európa afelé halad, hogy már nincs úgy, hogy jó, nekem most kevés van, de kérek. Nincs honnan kérni, különösen nincs energiaválság idején és különösen nincs háború idején. Ilyenkor az országok csak azokra az erőművekre és azokra a forrásokra számíthatnak, amelyek a saját területükön belül, a saját kormányuk hatáskörében vannak. Ezt minden energiaválság vagy időjárás miatti havária megmutatta. Utóbbira volt példa 2016-2017 tele, amikor olyan extrém hideg volt, hogy még a szénerőművekben is lefagyott a szén, légkalapácsokkal sem sikerült föltörni, mínusz 20 fok alatti hőmérsékleteket mértek Európa-szerte, nem beszélve arról, hogy mennyi jég fagyott rá a szélkerekekre, azoknak a lapátjaira meg a napelemekre, semmi nem működött. Akkor az exportra képes országok is megtagadták az exportot, mert a saját ellátásbiztonságot igyekeztek fönntartani. Az egy nagy lecke volt, ez ma is igaz, bármelyik mai krízishelyzetben ugyanígy lenne.

Mi történik, hogyha nincs ellátásbiztonság? Esik a frekvencia? Otthon szétesik a hűtő meg tönkremegy a televízió?

Akkor nincs meg a megfelelő frekvencia, nincs meg a megfelelő feszültség, áramerősség, lekapcsol a rendszer magától, az ember be sem tud kapaszkodni, ilyenre már volt példa nemrég. Egy évvel ezelőtt történt olyan, hogy Európa szinte kettészakadt, mert pont a horvát–magyar határon volt az, hogy leállt a történet a dél-európai részen és mi még épp azon a határon voltunk, hogy nem történt probléma. Ez annak az eredménye, hogy nincs fölös kapacitás, nincsenek tartalékok. Senki sem tartja már a pénzét abban, hogy legyenek tartalékban tartott erőművek, mint ahogy senki sem termel ma már úgy, azért van ez a hatalmas mennyiségű közúti árufuvarozás, mert senki nem tart fönt raktárakat, hogy abban tartsa a pénzét, hogy ott raktározzon árukat, hogy mindig legyen. A vasúti szállítás addig tudott megfelelni az igényeknek, amíg raktárból a raktárba ment az áru és akkor ment aztán házhoz, amikor kellett. Ma már nincsenek raktárak, küszöbig, időre megy az áru. Ugyanez igaz az energiaszektorra is, ott is egyre kevesebb ország tart fönn megfelelő tartalékokat, ezt mindenki tudja, és akik ezt jelzik, azokra azt mondják, hogy kárognak és huhognak, itt mindig lesz olcsó import és ettől nem kell félni. De ez egy illúzió.

Mi az oka a dízelhiánynak? Az is csak egy finomított termék, csak a toronyban máshol képződik. Volt dízelhiány akkor is, amikor benzinhiány nem.

Kőolajból lesz mind a kettő és a kőolajat a hatodik európai uniós szankció érintette, a vezetékes orosz kőolaj behozatalát, és aztán pár hónapra rá életbe lépett, hogy a finomított termékeket sem lehet behozni. Az orosz kőolaj behozatali tilalma olyan nagyon nem érintette az Európai Uniót, mert a kőolajszükséglet körülbelül húsz százaléka érkezett Oroszországból, ezt, miután a kőolaj tengeri kereskedelme már régen megoldott, lehetett pótolni. Bár azt látjuk, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia évek óta folyamatosan egyeztet a kitermelés mennyiségéről, hogy kicsit azért mindig magasan tartsák az árakat, épp annyira, hogy nekik megérje. Viszont a kőolajjal ellentétben Európa a dízelolaj-szükségletének a kétharmadát vette Oroszországból, napi másfélmillió hordós szükségletéből egymillió hordót, gázolajat Oroszországból vásárol. A finomított termékekre is vonatkozik a szankció, ezért az orosz gázolaj közvetlenül nem jön be. Megveszik az indiaiak a kőolajat, ott van óriási finomítói kapacitás, feldolgozzák, de nemcsak India, egy csomó más ország, Malajzia kétszer annyi dízelolajat ad el, mint amennyit termel, megindult ennek az egésznek a feketeipara. Látjuk azt, hogy olyan olajszállító, tankerflotta alakult ki, amit leselejtezett hajóknak az újból üzembe állításából hoztak létre, s képes ezt a feketekereskedéssel szállított gázolajat meg kőolajat a világban ide-oda elvinni.

Ahol többet fizetnek?

Úgy, hogy azonosíthatatlan identitású biztosítócégek biztosítják a szállítmányokat. Ebben akkora pénz van, hogy kialakult a feketeipar. A kőolajat nem kikötőkben fejtik át, hanem a tengeren egymás mellé állnak a hajók és úgy fejtik át egyik hajóról a másikra, szinte garantált, hogy előbb-utóbb ebből valami környezeti katasztrófa lesz, de hatalmas. Az oroszok növelték a kőolajeladásaikat és az uráli típusú kőolaj ára egészen szeptemberben, október nagy részében 80 dollár per hordó volt. Ez azt jelenti, hogy 60 dollár per hordó az európai ársapka. Tehát Európa, ha akarna sem tudna orosz kőolajat vásárolni a 60-as ársapkájával.

Nem kell azzal fenyegetőzni, hogy aki ilyet vásárol, az majd külön szankciót fog kapni, mert úgyse tudna.

Így van, a Bloomberg meg is írta egy elemző cikkében, pedig nem arról híres, hogy a nemzetállamoknak és az oroszoknak nagy barátja lenne, hogy most már látszik: óriási öngól az ársapka. Ezt egyébként nagyon sokan megmondták már azelőtt is, mert úgy veszik az orosz olajat, mint a cukrot a világ más részén, ráadásul sokkal magasabb áron, az oroszoknak esze ágában sincs 60 dollár per hordóért eladni Európába.

A gázárakkal, villanyáramárakkal előremutatóan hogy lehet számolni? Mivel kalkulálnak?

Nagyon sokszereplős ez az egyenlet, az az igazság. Itt nagyon nehéz bármit mondani, van a földgázárnak egy szezonális hullámzása is, amikor megtörténik a betárolás és sikerül a betárolási tervet megvalósítani, akkor általában alacsony az ár, amikor elkezdődik a fűtési szezon, elkezd fölfelé menni és a kérdés, hogy meddig megy föl, az pedig annak a függvénye, hogy mennyi a kínálat, hogy mennyi áll rendelkezésre, mik a klímapredikciók meg a fogyasztási predikciók. Sokféle számot lehet olvasni. Abszolút optimista elemzések szerint rövid emelkedés után túlkínálat lesz a piacon, ez szerintem tényleg egyfajta extrém forgatókönyv. Mások azt mondják, hogy a szokásos módon fog emelkedni, a 30-40 euró/megawattóráról fölmegy, mondjuk, a gáz ára 100-ra, ott tetőzik, és aztán szépen visszatér. De van, aki azt mondja, hogy lesz probléma, a klímakutatók azt mondják, hogy meleg tél lesz, de azért annál hidegebb, mint a tavalyi. Ez európai szinten 10-15 milliárd köbméter túlfogyasztás. Ha olyan extrém hideg lenne Európában, mint a 2016-2017-es tél volt, az 40-50 milliárd köbméter túlfogyasztást jelentene. Ötletem sincs, hogy azt hogyan lehetne megoldani, ha ez így alakulna.

Jó, de hogyha nézzük a magyar költségvetést, hogy milyen energiatípusra mennyit tervezett be és ez nagyjából ezeknek a modelleknek a figyelembevételével készül?

Mi is készítettünk ilyen elemzést, a magyar helyzetet néztük meg ugyanilyen feltételek mellett, mint a szintén saját magunk, a Klímapolitikai Intézet által készített európai elemzésnél. Nálunk is a leghidegebb extremitás, a 2016-2017-es tél volt, az jött ki, hogy körülbelül egymilliárd köbméterrel nőne meg a földgázfelhasználásunk abban az esetben, ha ilyen hideg lenne a mostani tél is. Ez 10-12 százalékos fogyasztásnövekedést jelentene. Nekünk az egész időszakra vannak adatsoraink az energiahivataltól, és az jött ki, hogy ekkora ugrást eredményezett. Azért most nem teljesen ugyanaz a helyzet, mert ma jobbak a lakosságnak a jövedelmi viszonyai, ami szintén erős hatással van a földgázfogyasztásra, tehát többet engednek meg maguknak az emberek fogyasztás terén, ha van miből.

Tehát plusz egy fokkal magasabbra tekerjük, amikor nem azt látjuk, hogy orbitális az ár.

Viszont van egy félelem, hogy mi lesz, a magyar emberek hajlamosak még mindig tartalékolni és visszafogni a fogyasztásukat, ez is egy jó tulajdonságunk a múltból, úgyhogy nálunk olyan egymilliárd köbmétert jelentene egy ilyen hideg tél. Remélhetőleg semmilyen villamosenergia-termelő egységünk nem esik ki. A Mátrai Erőmű megint kritikus, mert lefagy a szén, esetleg Paks sem a legdélcegebb korát éli, egy picit már öreg, lehetnek tervezett leállások vagy felújítási szükségletek. Földgázzal lehet ezt pótolni, most már földgázos erőművünk is több lesz, épülnek majd az új földgáztüzelésű blokkok. Tehát a földgáztüzelésű erőművekből vannak tartalékjaink is, vannak olyanok, amik még tartalék üzemmódban vannak. Most az erőművek 2-3 milliárd köbméter földgázt fogyasztanak évente, ez is megnőhet.

De ezek tartalék, kiegyenlítő erőművek vagy stabilan termelnek?

Vannak köztük olyan tartalékok, amik azért az idejük nagy részében úgymond fölfüggesztett termeléssel vannak, ezek tartalékot képeznek. Vannak olyanok, amik úgy vesznek részt, hogy kiegyenlítenek és vannak olyanok, amik menetrendet követnek, ezekkel az erőművekkel lehet a napi fogyasztásnak a görbéjét meg a megújulókat kiegyensúlyozni. A lényeg az, hogy ez mennyire növelheti meg a földgázfogyasztásunkat, de ez kevesebb, mint a lakossági növekedés ilyen esetben, ez kezelhető magyar viszonyok közt. Ne felejtsük el, hogy a tárolói kapacitásunk az ország éves fogyasztásának a 65 százalékát tudja biztosítani, és azért van saját kitermelésünk is, amire megint csak számíthatunk ebben az esetben, 15-16 százalék. Jó nyolcmilliárd köbméter rendelkezésre áll a tároló és a hazai termelésből is, kétmilliárd köbméter az, ami hibádzik, annyit kell tudnunk szerezni.

Nem mindegy, milyen áron.

Nem mindegy, hogy milyen áron, így van.