Sajtóhírek szerint Oroszország, az északi régióban, nukleáris rakétagyakorlatot tart. Ez háborús vagy propagandacélokat szolgál? Szokásos-e ez ilyenkor?

Nem szokásos, de amikor kiderült a svéd és finn NATO-csatlakozás, Oroszország bejelentette, hogy a Szarmat 2 típusú, 26 ezer kilométer hatótávolságú rakétáját kifejlesztette, ezt fogja az északi régióban rendszerbe állítani és ehhez nyilván hozzátartoznak a gyakorlati képzések. Azaz nemcsak telepítik ezeket a rakétákat, hanem néha gyakorlatokat is tartanak. Ez tíz robbanófejet tartalmazó eszköz egyébként, aminek fő célja az Amerikai Egyesült Államok, az északi sarkvidéken keresztül lőve ezeket a rakétákat.

Az Egyesült Államok területét képes elérni vele? Huszonhatezer elég arra?

Elég, igen.

Hazai célokat is szolgál? Felkészíteni a hazai lakosságot, hogy kezdjen el gyakorolni, stokizni, mert másik szakaszba lép a háború?

Azt is halljuk, az orosz propaganda mondja, hogy nagyon sok, 174 ezer önkéntes csatlakozott a hadsereghez ebben az évben, akik szintén kiképzést kapnak és részt szeretnének venni a háborúban, de azért a lakosságot is fel kell készíteni, mert ez idáig csak azt hallhatták, hogy különleges katonai művelet van, ami az orosz doktrína szerint két-három hétig tartó, összhaderőnemi művelet. Látjuk, hogy már Szmolenszk, Brjanszk, Kurszk térségében is csapásokat szenvedett Oroszország, orosz területen, tehát a háború nemcsak területileg, hanem pszichésen is elérte az oroszokat, szükség van több olyan gyakorlatra, ahol mind a közszférában dolgozók, mind a rendvédelmi, nemzetbiztonsági és katonai erők is elgondolkodnak azon, hogy háború van.

Általános mozgósításra sor kerülhet Oroszországban?

Egyelőre az az orosz vélemény, hogy nincs szükség erre, a tartalékosok behívása történt meg, körülbelül 157 ezer embert hívtak be. Egyelőre nincs szükség általános mozgósításra, a frontvonal jelenlegi állása szerint sem.

Október eleje van, mire jutott a hónapok óta tartó ukrán offenzíva?

Az 587. napon tartunk a háborúban, június 4-én indult meg ez az offenzíva, egyelőre azt látjuk, hogy nem érte el a céljait, beékelődött az orosz védelmi rendszerbe. Az ezerkilométeres arcvonalon egyrészt több irányban kezdett támadást Ukrajna, ez főleg Bahmut térsége volt, annak déli és északi szárnyán, ott sikereket ért el. Délen Zaporizzsja, Tokmak, Melitopol irányban elakadt a támadás, itt a legmélyebb az orosz védelmi rendszer, negyven kilométer mély, és Robotinénél körülbelül 10-12 kilométer mélységben vannak, de a mai amerikai elemzések pont azt mutatják, hogy az oroszok pedig itt indítottak ellentámadást. Összességében, ha a területi nyereséget nézzük, akkor az ukránok elértek körülbelül 400 négyzetkilométernyi gyarapodást, az oroszok pedig 510-et. Úgy kell ezt elképzelni, hogy ezen az 1000 kilométeres arcvonalon naponta van mind a két oldalról 40-40 század, zászlóaljharccsoport támadása, sorozatvetővel napi 80 alkalommal lövik egymást a felek, 50-60 repülőgépbevetés van, és ezeknek az eredménye, hogy éppen valahol visszahúzódtak a felek vagy éppen területet nyernek vagy veszítenek.

Ha az ukrán offenzíva nem éri el a célját, az automatikusan azt jelenti, hogy az orosz védekezés éri el a célját?

Az oroszoknak mindenképp azt akarják, hogy az ukrán nagy célt, hogy kettévágják a krími és a donbaszi erőket, megakadályozzák. Erre készülnek, ezt mindenképp szeretnék megvalósítani. Az ukránok már őszi és még tavaszi és téli offenzívát mondanak, ez azt mutatja, hogy nagyon eltökéltek, de ehhez nyilván szükség van a további támogatásokra is, hiszen nagy az emberveszteség, nagyon nagy a technikai veszteség. Nyilván a szorzókat mind a két fél részéről le kell venni, de az a kezdeti 300-350 ezer harcos mind a két fél részen körülbelül 270-280 ezer körül van. Nagyon sok a sérült, főleg a tüzérségi részeken, és amerikai és brit jelentések szerint, például, 15 ezer végtagsérült van az ukrán oldalon. Ez nagyon nagy veszteség.

Milyen ütemben képesek pótolni a háborúzó felek az emberveszteséget és a technikai veszteségeiket?

A technikai veszteségek területén azt látjuk, hogy Oroszország átállt, azaz hiába a szankciók, sikerül havonta 200 harckocsit és 100-150 páncélozott szállító harcjárművet – vagy a régiekből felújítva vagy újakat termelve – beállítani. Rakétatechnológiában vártuk leginkább azt, hogy lefekszik az orosz gazdaság, de harmadik országokon keresztül hozott be olyan eszközöket ‒ és ebben Kína is jelentősen részt vett ‒, amivel 110 Iszkander, Kalibr, Kindzsal rakétát tud havonta gyártani. Ukrán részen a biztosított 290 modern harckocsi, ami T-72-es, PT-91-es Twardy lengyel változata a T-72-esnek, a Challenger, a Leopard és megérkeztek az Abrams harckocsik is. Nem tudtak jelentős sikert elérni, és a másik nagy kérdés, hogy túl idős korosztályt mozgósít már Ukrajna, az 50 év körülieket. Jelenleg a szakértők szerint 300 ezer tartalékosa van még Ukrajnának, akiket be tud hívni, ebből nyilván nagyon sokan külföldön vannak. Kérdés, hogy hogyan jutnak vissza. Orosz oldalon viszont ez a létszám 1 millió 200 ezer még mindig, tartalékosok, tehát egyelőre nincs szüksége Oroszországnak a mozgósításra.

Miért nem értek el sikereket a modern vagy kevésbé modern nyugati eszközök?

Egy Leopard, egy Challenger harckocsi elvileg három-négy ellenséges T-72-es harckocsit tud kilőni, viszont itt megerősített védelemről beszélünk, harckocsiárok, harckocsifal, harckocsiakasztók, páncéltörő rakéták. Nem is találkozik az ellenséges harckocsival. Sík területen indított támadásnál elakadtak az aknamezőn. A 60-70 tonnás harckocsik is ugyanolyan sérülékenyek, bár védettek. Az előkészített védelem azt jelenti, hogy minden pontot a tüzérség bemért és azonnal csapást mér oda, ahol valahol egy harckocsi elakad, illetve páncéltörő rakétával lőtték ki a Challenger 2-es harckocsit, amiből eddig a háborúk folyamán egy darab veszett el, Bászránál, saját harckocsi lőtte ki. Egy aszimmetrikus művelet folyik. Szeretnének átmenni az aknamezőn, elérni a védelmi vonalat és a mélységben találkozni, de nem jön létre a páncélostalálkozó, hanem a tüzérséggel, a páncéltörő rakétákkal küzdenek a nyugati harckocsik.

Miért ennyire leküzdhetetlen az aknamező? Nyilván az oroszok ismerik az orosz harcmodort, tudják, hogy aknásítani fogják.

Teplinszkij vezérezredes, a légi szállítású csapatok parancsnoka közzétett egy olyan harcmódot, hogy az ukránok más módszerekkel hogyan vették birtokba a biztosítási övben lévő szakasz-, század- és zászlóaljkörleteket. Itt már kisebb folyosókon könnyű lövészcsapatokat alkalmaznak az ukránok. Egy ötven-hetven méteres folyosót nyitnak az aknamezőn, ezen küldik be a könnyű csapatokat kúszva, körülbelül harminc-negyven méterre az orosz állásokig. Ezután nagy tüzérségi tüzet és harckocsitüzet vezényelnek az orosz állásokra, majd betörnek és felszámolják ezeket a területeket. Ezzel a fajta módszerrel most már sikereket értek el, de még mindig van negyven kilométer, hogy a védelmi rendszer mélységébe jussanak.

Milyen eszközöket kap, kapott Ukrajna eddig? Van napra kész összesítés?

Igen, van. Ha megnézzük, hogy Ukrajna felfegyverzése kapcsán mi történt, akkor azt látjuk, hogy a kezdeti 1000-2000 harckocsijából 1200-at körülbelül elveszített. De a folyamatos pótlásokkal még mindig közel 1700-1800 harckocsival rendelkezik. Páncélozott eszközök tekintetében közel 3000 darab van, tüzérségben pedig, a kezdeti 3000-es veszteség ellenére, még mindig van 2000 darab harcjárműve. Kapott még szállító helikoptereket, de a légierő tekintetében nem sok változás van, mintegy 50-60 vadászgépe van még az ezerkilométeres arcvonalra és mintegy 16-20 helikopter. Nagyon felfegyverezték drónokból, 2-3 ezer különböző típusú, csapásmérő, felderítő, öngyilkos drón áll rendelkezésre, illetve a páncéltörő eszközök. Ebből 73 500 darabot küldött a Nyugat. Ennyi harckocsi nincs a világon, viszont minden eszköz ellen alkalmas három-négy kilométerig, a kisebb hatótávolságúak pedig 1-2 kilométerig. A másik a sorozatvetők, amik a legjobb fegyverei Ukrajnának, ezek a HIMARS sorozatvetők 70-80 kilométeres hatótávolságra, 10 méteres pontossággal semmisítik meg az orosz harcálláspontokat. Kaptak még Storm Shadow nevű brit és francia gyártású nagy hatótávolságú rakétát, repülőgépről indítható, 250 kilométeres mélységig tudnak csapásokat mérni, nemrégiben Szevasztopolban a haditengerészet főhadiszállását lőtték vele, illetve tömeges csapást mértek a Krím-félszigetre, tíz ilyen rakétát lőttek ki, amivel különböző technikai eszközöket, repülőtereket semmisítettek meg.

Ha nincsen közvetlen érintkezés, nincsen tankcsata, akkor ezekből az eszközökből mi az, amit Ukrajna célszerűen tud használni?

Az arcvonal mellett, azt mondjuk, van egy 80 kilométeres sáv, amiben a feleknek hasonló eszközeik vannak, probléma, hogy az orosz eszközökhöz nincs elég lőszere Ukrajnának.

A saját orosz eszközeihez.

A régi 122-152 milliméteres tüzérségéhez. A NATO, illetve az Európai Unió hat országa ajánlott fel ezzel kapcsolatban segélyt, illetve a HIMARS sorozatvetőhöz szeretnének nagyobb hatótávolságú rakétát kapni, ehhez van 300 és 500 kilométeres hatótávolságú rakéta is. Ebben nem döntött az Amerikai Egyesült Államok, viszont az aknavető, a 155 milliméteres tüzérségi eszközök tekintetében igen, de még így is négy-ötszörös fölényben van Oroszország a lőszer tekintetében.

Az európai segélyek mennyire tartanak ki?

Egy-két országban gyártanak ilyeneket, Magyarországnak is lesz ilyen gyára Várpalotán. Ezek az eszközök később jönnek, viszont Romániában és Amerikában és Kanadában tudnak ilyen eszközöket gyártani, de ezt a hadszíntérre is kell szállítani.

A hadszíntérre szállítás az ukrán területen keresztül most zökkenőmentes vagy számolni kell azzal, hogy arra Oroszország csapásokat mér?

Egyre több videofelvétel jön orosz oldalról is, vonatokra mérnek csapásokat ott, ahol harcjárműveket, lőszert, üzemanyagot raknak be a vagonokba. Mivel 3000 kilométer hatótávolságú a Kindzsal rakétája az oroszoknak, Ukrajna teljes területére, bárhol csapást tudnak mérni.

Légi fölénye van-e most valakinek?

Légi fölény nincsen. Ez egy érdekes helyzet. Az orosz légierő a háború középső, felőrlő szakaszában visszavonult, most azt látjuk, hogy a Krím-félszigetnél, a rosztovi részen, a brjanszki és a többi részen közel 150-200 kilométeres mélységben vonult vissza, pont az ukrán különleges erők és az ukrán nagy hatótávolságú rakéták csapásai miatt, de még mindig közel 200 olyan eszköze van, amivel ellensúlyozni tudja az ukránok 50-60 légieszközét.

Az ukránok használják a légieszközeiket vagy elég erős az orosz légvédelem ahhoz, hogy ne tudják használni?

Mind a két légvédelem nagyon erős, az egyik oldalon az amerikai Patriot rakéta van, a másik oldalon az Sz-400-as, 500 kilométeres hatótávolságú légvédelmi rakéta. Sokkal óvatosabban, nagy távolságról alkalmazzák. Például az oroszok a siklóbombákat alkalmazzák, 500, 1000 és 1500 kilogrammos bombákat küldenek a különböző megerődített körzetekre, az ukránok pedig a brit, francia rakétákat, amit nagy távolságról indítanak és 250 kilométer a hatótávolsága. Nem mennek a frontvonal közelébe, ahol erős a légvédelem.

Miért nem elég az orosz védelmi vonalak első szakaszát áttörni ahhoz, hogy felgyorsuljon az ukrán ellentámadás?

Mert egyrészt hosszú idő telt el és elaprózták a támadási irányokat. 12 dandárt hoztak létre, aminek ez lett volna a feladat, hogy minél mélyebben betörjön az orosz védelembe, ez 3-5 ezer ember, dandáronként. Ezek próbálkoztak Bahmutnál, illetve a déli részen két irányba. Egyrészt legalább hat dandár az első lépcsőben kellene, hogy betörjön az orosz védelem peremvonalába, ahol a legelső védelmi vonal van, majd kellene hat-nyolc olyan dandár, amelyik kiszélesíti ezt a fajta áttörést. Ez még nem valósult meg, nem elégséges az erő, plusz a frontvonalban lévő erőknek is majd csatlakozni kellene ehhez a támadáshoz. De egyelőre az orosz tüzérség, az orosz páncéltörő rakéták, a légvédelem elégségesnek bizonyult, körülbelül tíz kilométerig jutottak be ebbe a védelmi rendszerbe.

Most ukrán és orosz részről látszik valamilyen fő cél, amit el akarnak érni?

Igen, az oroszok nyilván délen szeretnék az állásokat megtartani némi területveszteséggel, hiszen minden védelemnél azzal kalkulálni kell, hogy be fog törni valami gyenge ponton az ellenség. Ezt ők megpróbálják majd elszigetelni, ez a fő céljuk. Északon, Kupjanszk irányban pedig tehermentesítő támadást indítottak, hogy az ukránok délről erőket vonjanak el. Az ukránoknak pedig fel kellene mutatni, az amerikai volt egyesített vezérkari főnök szerint már csak 15-20 napjuk van, hogy valamit felmutassanak ahhoz, hogy a nyugati és főleg amerikai támogatások továbbra is fennmaradjanak. Elvileg ezekkel az erőkkel, ami rendelkezésre állt június 4-én, közel 100 kilométer széles és 100 kilométer mély terület lett volna a cél, hogy visszafoglalják a déli részen.

Miért ilyen kevés idejük van? Jön az eső meg a hideg?

Jön az esős időszak, illetve nincs meg az a légifölény, ami ezeket a támadásokat támogatni tudná, most kezdődött meg egyáltalán az ukrán pilótáknak az angol nyelvű kiképzése. Ha a kezdő nyelvszintről indul valaki, legalább egy év kell, hogy, mondjuk, eljusson felsőfokig jó képességekkel és akkor még van a szakmai nyelv, hiszen az F-16-os pilóta mellett nem ül tolmács, hogy melyik gombot kell megnyomni.

Ez a kiképzés fél éve zajlik legalább. Már csak fél év kell? Vagy ezt nem lehet így számolni?

Ezt nem tudjuk kiszámolni, hiszen hol nehézségek vannak, hol költségvetési problémák vannak az Amerikai Egyesült Államokban, de a nyelvtanfolyamok zajlanak.

Mi várható ősszel? Mindenki beáll védekező pozícióra? Azt csinálja, amire éppen képes?

Igen, északon nagy valószínűséggel még az ukrán erők Bahmut környékén támadást indítanak, de egyrészt a terep, másrészt az orosz erők ezt nem teszik lehetővé, hiszen pont Bahmut után emelkedik a terep, ott nehéz lesz áttörni. Az oroszok Kupjanszknál, ettől északabbra próbálnak területi nyereségeket elérni, délen pedig változatos harctevékenység lesz. Hol egyik fél támad, hol másik fél támad, de az már látszik, hogy a végső cél, a régi Novorosszija területet Odesszától Harkivig mindent elfoglalni az orosz erőknek, nem valósul meg, még 2025-ig sem. Sojgu honvédelmi miniszter úr jelezte, hogy nagy valószínűséggel 2025-ig tart a háború. De az sem valósul meg, hogy Ukrajna teljes területe felszabadul, valószínűleg az igazság középen van, a folyó elválasztja őket, illetve az északi arcvonalon pedig a terep. Jelenleg az orosz erőknek sikerült a luhanszki megyét körülbelül 98 százalékban saját magukhoz csatolni, a donyecki részt 75 százalékban, a déli részeket 70 százalékban. Ezeket Putyin elnök úr köszöntötte, hogy Oroszországhoz csatlakoztak.

Az emelkedő terep kinek kedvez? Aki fölül van?

Aki fölül van, igen, tehát fölfele támadni Bahmutnál értelmetlen dolog.

Mert ha fölül van, jobban lát lefelé?

Igen, egyrészt, másrészt a támadónak a látószöge, a tűzvezetése sokkal nehezebb ilyenkor, amikor egy lejtőn megy a harckocsi fölfelé, nagyon nehéz az árokban levő erőket keresni

Az alacsony intenzitású háború szakasza jön? Vagy ugyanolyan intenzív marad, mint eddig? Egyáltalán, milyen az alacsony intenzitású háború?

Szakasz-, századerőkkel, különleges művelettel, drónokkal naponta zaklatják egymást a felek. A harkivi offenzíva azt mutatta meg, ott 8-10-12 dandárral indított meg egy támadást Ukrajna a gyengén kiépített orosz erők ellen, jelentős területet, közel 4000 négyzetkilométert tudott visszavenni, hogy egy-egy hadműveletre képes Ukrajna, viszont az emberállománya rendkívül fogyóban van. A másik kérdés a költségeké. Ha megnézzük, hogy eddig Ukrajna 174 milliárd dollárt kapott, katonai, nem katonai, humanitárius segélyt, ez azt jelenti, naponta közel 300 millió dollár megy el a háborúban. Ezt eddig az Egyesült Államok és Európa finanszírozta. Lebontottam személyekre, általában a világ fegyverkezésére és a biztonságért általában 2-5 dollárt kell minden lakosnak képletesen befizetni. Ez most 20 dollárra emelkedett, hiszen ennyi fegyver, ennyi lőszer és egyéb segély megy Ukrajnába. Az Európai Unió lakosaira levetítve, az Európai Unió közel 36 milliárd dollár segélyt adott Ukrajnának, ez azt jelenti, hogy az Európai Unió lakosainak mindegyike körülbelül 75 dollárt adott Ukrajnának. Amerikai közel 140 millió dollár segélyt adott, minden amerikai lakos 416 dollárt küldött Ukrajnába.

Annak van valami elméleti költségszámítása, hogy mi van, ha Oroszország megnyeri a háborút és mondjuk a szomszédunk lesz és elfogadott lesz háborút indítani a 2000-es években?

Oroszország is ugyanazzal a problémával küzd most, mint Ukrajna. Szép dolog volt a 12 dandár összeállítása, felkészítése, fegyverekkel történő ellátása, de nagyon nagy a tér. Egyrészt óriási városok vannak még vissza, Odessza 1,5 millióval, Harkiv, nem tud az orosz haderő olyat felmutatni, hogy egy nagyvárost menetből bevettünk, tovább megyünk, és ahogy fogalmaztak, hogy Kijevben ebédelünk és Budapesten vacsorázunk, ez nem fog megvalósulni. Amennyiben ez az ukrán offenzíva nem megy tovább, nyilván a Nyugattól függ minden lételeme Ukrajnának, hiszen államcsődben van. Most brit kezességvállalással az IMF, a Világbank további segélyeket folyósított, illetve az amerikai elnökválasztás lesz egy nagy kérdés, hiszen több szenátor mondja, hogy a mexikói határ is van olyan fontos, mint Ukrajna. Tehát Ukrajna egy kicsit leértékelődhet a nagyhatalmak szemében.

Arra van-e szám, hogy mennyibe kerül egy katonát elpusztítani, megölni egy embert?

Sajnos van. Közel ezer dollárba kerül egy harcosnak a kiiktatása, de a komolyabb tüzérségi eszközöknél, mint a HIMARS sorozatvető, aminek 60 millió forint egy darab rakétája és hatot lő el egy perc alatt, közel 3500 dollárba kerül. Iszonyúan nagy mennyiségű pénzösszeget kell betenni a háborúba, ami elérheti naponta a 300-350 millió dollárt, mind a két oldalon.

Ugyanannyiba kerül az oroszoknak elpusztítani egy ukrán katonát, mint az ukránnak elpusztítani egy oroszt?

Igen, szerencsés esetben, mondjuk, egy lövés egy találat és, mondjuk, egy mesterlövész által ez nagyon könnyen megvalósítható, de sokkal inkább a drónok alkalmazása, azoknak az üzemben tartása, az élelmezés, minden egyebet beleszámítva nagyon sokba kerül. Ugyanez harckocsira vetítve: a legegyszerűbb eszközzel legalább négyezer dollárt kell befektetni egy olyan drónba, ami már felismeri mesterséges intelligencia által a harckocsit és öngyilkos módjára ezt megsemmisíti. Sőt, a komolyabb páncéltörő eszközök legalább 125 ezer dollárba kerülnek, tehát ez is egyfajta mutató, hogy mi mindent kell egy arcvonalon bevetni.

Egy háborúban a hadseregek kiszámolják, hogy mennyit érdemes költeni egy katona megölésére és azt mondják, hogy ez túl drága, életben hagyom? Vagy a háború nem ilyen?

Ez egy eleszkalálódott háború, hiszen különleges műveletnek indult, hogy az orosz erők bevonulnak, leváltják a kormányt, kineveznek egy másikat. Ez egy sokszor, a műszaki zárrendszereik alapján mintegy első világháborús, a tüzérségi párbajaik alapján meg sokszor úgy néz ki, mint egy második világháborús, nem válogatnak az eszközökben. Amijük van, meg amit be tudnak szerezni nemzetközi téren, azt fogják alkalmazni.

Oroszország nemzetközi téren kitől és mit tud beszerezni? Voltak olyan hírek, hogy mosógépeket működtető chipeket ültetnek be rakétákba. Ez kicsit túlzásnak tűnik.

Kicsit túlzásnak tűnik, mert lehet, hogy habzani fog a rakéta, de nem jut messzire. Ez egy másfajta technológia, ezt elmondta az orosz fejlesztésért felelős mérnök is. Oroszország most Kína fele fordult, onnan nem mindent, de nagyon sok dolgot, például logisztikai, egészségügyi, egyéni felszereléshez például védőpáncélzatot tud beszerezni. A másik Észak-Korea. Észak-Koreáé, 1,2 milliós fővel, a világ egyik legnagyobb hadserege. Megdöbbentő, de a világon senkinek nincs annyi tüzérsége, mint Észak-Koreának, 21 600 tüzérségi eszköze van, ehhez megfelelő mennyiségű lőszer. Ilyen eszköze van az oroszoknak is, tehát Sojgu és Putyin nem véletlenül találkozott az észak-koreai vezetővel, hiszen a lőszerszállítmány nagyon fontos, s azonnal rendelkezésre áll. Oroszország sorozatvetőket kért még. Az észak-koreaiaknak van a HIMARS sorozatvetőhöz hasonló, 300 milliméteres, 150 kilométeres hatótávolságú sorozatvetője, de van pár darab ugyanebből, 600 milliméteres változatban is. Ezek azért tovább eszkalálják a tüzérségi helyzetet, amennyiben ezeket szállítani tudják. Műszaki gépeket kértek még a védelmi rendszer tökéletesítéséhez.

Honnan tudjuk, hogy mije van Észak-Koreának? Az egy zárt társadalom, onnan nem nagyon szokott kiszivárogni semmi. Műholdról látják, hogy mi az eszköz?

Azért minden évben közzéteszi egy londoni kutatóintézet, a Military Balance, hogy körülbelül, becslések alapján, milyen eszközei vannak. Ez nyilván egyrészt titkos információszerzéssel, másrészt műholdfelvételekkel, harmadrészt nyílt információkból szerezhető be, illetve egy-egy hadseregfelépítés is ismert Észak-Koreából, tudjuk, hogy mekkora tüzér dandárjai vannak, milyen eszközei vannak. Az már egy másik kérdés, hogy ebből mennyi üzemképes. Kilencvenszázalékos valószínűséggel minden országról megjósolható, hogy mije van.

A nyugati technika működőképességéről vannak-e adatok? Vagy arról, hogy ami elromlott, az miért romlott el és miért nem tudták megjavítani?

Ha figyelembe vesszük, hogy Ukrajnának 15 országból kapott, negyvenféle eszközt kellene logisztikailag javítania, magyarázza az, hogy például a Rheinmetall először Románia területén kíván gyorsan egy ilyen üzemet felépíteni, annak érdekében, hogy a harctérről nem kelljen Németországig vinni az eszközöket, amik javíthatók, vagy akár Lengyelországig. Érdekes, hogy például a Rheinmetall cégnek az indexe 8 százalékkal visszaesett a tőzsdén, amikor az első Leopard harckocsikat kilőtték. Az aknamező, a páncéltörő eszközök sokasága és a tüzérség volt a bűnös ebben. A brit Challenger harckocsinál azt láttuk, hogy Kornyet páncéltörő rakétával lőtték ki, ami 4 kilométerről indítható. Az AMX 10 könnyű, kerekes páncélos felderítő járművet tüzérségi eszközzel is megsemmisítették, az nem vált be, erre az ukrán katonák is panaszkodtak. A Bradley harcjárművekkel szintén ugyanaz volt a helyzet, a tőzsdeindexük 4 százalékkal visszaesett, amikor az aknamezőn, a páncéltörő tűzön nem tudtak átmenni. Kisebb gondok voltak a tüzérségi eszközökkel is. A Panzerhaubitze 2000-nél be kell tartani az előírt napi lövedékmennyiséget, nem lehet egész nap lőni ezekkel az eszközökkel, a csövet elhasználja, illetve a szoftvere nem bírja. Ezekre panaszkodtak, de ezek javíthatók voltak, tehát nincs olyan nagy veszteség a nyugati eszközökben, de azért jelentős, körülbelül 10 százalékra tehető.

Az orosz eszközök jobban bírják?

Az orosz tüzérségi eszközök jobban bírják, viszont védettségben sokkal alacsonyabb szintűek. Egy BMP gyalogsági harcjárműnek nincs olyan páncélvédettsége, mint a Bradleynek, sokkal nagyobb mennyiségben pusztult el a hadszíntéren. A harckocsiknál láttuk, hogy mivel a lőszer együtt van tárolva a személyzettel, ez legtöbbször fáklyát jelentett, ha páncéltörő rakéta semmisítette meg. Tüzérségi eszközben viszont nagyon robusztus, egész nap tüzelni képes eszközeik vannak, a 122 és a 152 milliméteres tarackjaik. A sorozatvetőik borzalmasan nagy területeken képesek elpusztítani, illetve sokszor alkalmazzák a termobarikus fegyvert is, ami elvonja a levegőt és a katonák keze-lába leszakad.

Érdemes harckocsit gyártani, ha négy kilométerről ki lehet lőni páncéltörő eszközzel? Ha pedig egy elesik, akkor a gyártó részvényárfolyama nyolc százalékot esik.

Nyilván nagy üzlet, a németek soha ilyen nagy bevételre nem tettek szert. Tavaly 5,6 milliárd dollár bevétele volt a hadiipari cégeiknek, idén már 8,6 milliárd. Egy modern számítógép a harckocsi manapság. Izraelben már a mesterséges intelligencia benne van, az önvédelme, ami egy 50-60 méteres körzetben minden bejövő páncéltörő rakétára indít egy ellenrakétát, megvédi a közel 2-3 milliárd forintot érő harckocsit. Harckocsira szükség van, hiszen egyrészt tüzérségi feladatokat is elláthat, a gyalogságot is támogathatja, illetve az ellenség páncéltörő eszközeit el kell pusztítani valamivel. Magyarország is választott ilyet, mi a Leopard 2A7HU magyar változatot rendszeresítjük majd, 44 darab, egy zászlóaljnyi lesz Magyarországon. De azt tudni kell, hogy egy ilyen század, amiben 14 darab harckocsi van, az közel 2-3 zászlóaljnyi korábbi területet tud oltalmazni.

Kinél van a szoftver kulcsa egy ilyen harckocsinál? Ha egy ország megkap egy század harckocsit, akkor azt utána az idők végezetéig önállóan képes üzemeltetni vagy állandóan frissíteni kell és a frissítést valakitől meg kell vásárolnia?

Nagy kérdés, hogy mit adnak a különböző eszközökhöz. Ez főleg a légvédelmi rakéták esetén kérdéses, hogy például a Mistral páncéltörő vagy légvédelmi rakétához adnak-e szoftverfrissítést vagy például a Patriothoz vagy a Hawkhoz, az egyéb légvédelmi eszközökhöz. Magyarország azért is választotta a német utat, hogy saját magunk gyártjuk majd például a Lynx gyalogsági harcjárművet. Ez egy megállapodás az országok részéről, amikor létrejön az üzlet. Szeretnénk, ha itt lenne a szoftver, hiszen fejleszteni mindig kell, látjuk a háborúkból.

A Krím Oroszországról levágásában ért el Ukrajna sikereket? Olyan hírek jönnek, hogy képes a hidat lőni és tengeren is képes műveleteket végrehajtani, parancsnokságot képes felszámolni.

Az ukrán különleges erők az egyik legjobb különleges erőt jelentik a világon, harcban tapasztalt, és Oroszországnak közel 900 kilométeres partszakaszt kellene megvédenie a rendkívül fontos Kercsi-híddal együtt. Ezeket már többször találat érte vagy vízi drónokkal, vagy különböző nagy hatótávolságú rakétákkal. Azt is el kell mondani, hogy erre egyedül Ukrajna nem lenne képes, ehhez kell az amerikai és brit támogatás, a felderítés, a hírszerzési adatok ott vannak, nem véletlen, hogy a műholdképek alapján egy kilóosztályú tengeralattjárót és szárazdokkban lévő hajót tudtak elpusztítani. Ez egy folyamatos csapássorozat lesz, viszont a Krím rendkívül fontos Oroszországnak, hiszen innen le tudja fedni légvédelemmel a komplett fekete-tengeri területet, illetve az egyéb odatelepített fegyvereivel az egész Földközi-tengerre hatással lehet.

Ukrajna és Oroszország is hajt végre civil célpontok elleni csapásokat meg kritikus infrastruktúra elleni csapásokat. Mind a kettő tulajdonképpen azt mondja, hogy a saját területén, Ukrajna védekező háborúban van, Oroszország meg területszerző háborúban van. Háborúban saját eszközöket, saját tulajdont, vagyont el kell pusztítani?

Nem hinném, pontosan fordított háborút folytatott Oroszország a háború elején. Nem támadott meg túl sok kritikus infrastruktúrát, hiszen azzal számolt, hogy nagyon gyorsan megszerzi a területet, ha viszont megszerzi, akkor neki kell majd helyreállítania, ezért inkább a háború negyedik fázisában az iráni drónokkal tért át a különböző elektronikus rendszerek, átjátszóállomások és egyéb hidak pusztítására. Most azt látjuk, hogy a helyzet fokozódott, Oroszország egyre több hidat, továbbá civil és katonai célpontokat is támad, repülőtereket, azért, hogy Ukrajna a tartalékjait ne tudja előrehozni és ne legyen sikeres ez a támadás. Ukrán részről azért tisztázni kell, hogy nyilván, ha egy célpontnak nincs katonai jellege, az utána vizsgálatot kíván, hiszen a hágai bíróság pont az ilyeneket támadja, amikor megkülönböztetés nélkül támadnak polgári és katonai részeket. Én azt gondolom, sokszor ez terrorista támadásnak minősülhet, hiszen olyan polgári célpontokat is támadnak, aminek semmi értelme, lőni Donyecket vagy egyéb területeket, Herszont.

Orosz területre jogosan támadhat át Ukrajna?

Én azt gondolom, hogy szerelemben, háborúban mindent lehet. A különleges erőknek pont az a szerepük, hogy az orosz előrevonási útvonalakat, vasútvonalakat, infrastruktúrát rombolják azért, hogy az a lőszer, robbanóanyag, rakéta, repülő ne érhesse el Ukrajnát.

A gabonaimport blokkolása Oroszország részéről milyen célt szolgál?

Ez gazdasági nyomásgyakorlás, aminek kettős a célja. Egyrészt az ukrán exportot visszaszorítani, ne legyen bevétel. Ennek érdekében mind Odessza, mind Reni kikötőjét folyamatosan pusztították, hogy onnan se lehessen kivinni a gabonát. Másrészt az ukránok felrobbantottak egy nagy, 4500 kilométeres vezetéket, amin az oroszok ammóniát exportálnának egészen Odesszáig. Mivel Oroszország nem tudja a műtrágyát kivinni, nincs bevétele, ezért akadályozza az ukrán kivitelt gabona szempontjából. A másik cél pedig az lenne, hogy Oroszország diplomáciailag nagyon beszorult. Ha ő tudja vinni a gabonát a különböző éhségzónákba, a Száhel-övezetbe, Afrikába, ott ő lesz az ott lévő Wagner és egyéb különleges erőikkel a támogatandó ország. Ez diplomáciai és gazdasági kitörési kísérletét is jelez.

Az Északi Áramlat elpusztításáról jönnek hírek meg elméletek is. Van még jelentősége annak, hogy ki volt, ki rendelte el, ki tudott róla, kinek az érdeke?

Először Oroszországra próbálták kenni, hiszen 300 dollár körül volt akkor a gáz világpiaci ára. De ha jogosan megvizsgáljuk azt, hogy kinek állt érdekében, hogy Európa leváljon a gázról, ami négy-öt éven belül természetesen lehetséges lehet és az adatok azt mutatják, hogy közel 80 százalékkal visszaesett az orosz gáz ebbe az irányba, viszont a déli irányban növekedett. Továbbra is azt mondom, a két ukrán gumicsónakról szóló történetet felejtsük el. Itt egyrészt kellenek hírszerzési információk, nemzetközi vizeken vagyunk, Lengyelország, illetve Nagy-Britannia rendelkezik olyan tengeri képességekkel, nehézbúvárokkal, akik ezt meg tudják valósítani. Előbb-utóbb, majd a háború után ezt is megtudjuk, de ez egy elég összetett művelet.

Ilyenkor elszámol ezzel valaki a háború után? Végül is egy vagyont semmisített meg.

Nyilván lesz bíróságon Oroszország részéről is, hiszen az általa épített infrastruktúrát valaki felrobbantotta, másrészt Németország egyre inkább halad a társadalmi elégedetlenség felé, hiszen azoknak a nagyvállalatoknak, amelyek az orosz vállalatokra voltak kötve, a vegyipar például, az energiaipar, két-négymilliárdos veszteségük van ebben az évben idáig. A gáz, amit máshonnan, Norvégia felől bevisznek, illetve a különböző LNG cseppfolyós gázok, drágábbak.

A két ország, Ukrajna és Oroszország hadvezetése stabil állapotban van? Ukrán részről folyamatosan érkeznek hírek személycserékről, Oroszországban meg a Wagner egy lázadást csinált és 80 kilométerre megközelítette Moszkvát.

Azt inkább színlelt lázadásnak hívnám.

Emberek haltak meg, helikoptereket lőttek le.

Igen, ez benne volt, de az is benne volt, hogy Rosztovban, amikor Prigozsinék bevonulnak, semmilyen ellenállás nincs, oroszokat nem lőttek. Mondták Prigozsinéknak, hogy menjetek nyugodtan, mi nem fogunk semmit sem csinálni. Ő meg is indul, viszont Moszkva környékén már előkészültek, tehát a tulai részen, ahol folyó van, hidak vannak, azt már a Szpecnaz erők megszállták, ott nem ment volna tovább. Azt se felejtsük el, hogy az orosz belbiztonsági alakulatok létszáma 330 ezer fő, sokkal több erőt tudott volna mozgósítani Moszkva. Putyinnak ez egy nagyon jó alkalom volt, hogy megrostálja a vezetőket, ki az, aki hívogatta Prigozsint, ki az, aki kapcsolatot tartott vele. Ennek egyik áldozata lett a légi és kozmikus erők parancsnoka, Szurovikin tábornok, most éppen Afrikában diplomáciai kapcsolatokat épít. Orosz részről ezt lehet látni. Annyi biztos, hogy azokat a tábornokokat, akik korábban is sikeresek voltak, mint az említett Teplinszkij vezérezredes, a légi mozgású csapatok parancsnoka, nagyon szeretik a katonák, velük jó a kapcsolat. Ukrán részen a korrupció viszi Zelenszkijéknek a rossz hírét, mind az Európai Unió, mind az Amerikai Egyesült Államok kikövetelte, hogy minisztert kell váltani, osztályokat, főosztályokat kell váltani. De ha belenézünk akárcsak a hadkiegészítő és toborzótiszteknek az életébe, a korrupció ott is nagyon jelen volt, ebből nagyon jól meg lehetett élni. Akik a fronton harcolnak, azok nem nagyon értik, hogy mások meggazdagodnak Kijevben azon, hogy ők milyen élelmet vagy ellátást kapnak.

A lengyel és a román hadsereg és a két ország képességeinek amerikai pénzből történő fejlesztése, ez NATO-célokat szolgál vagy ez hagyományos, hiszen a két országban korábban is nagyon erős volt az amerikai jelenlét?

Azt lehet mondani, Lengyelország nagyon beleállt az amerikai szélbe, már atomfegyver telepítésén is gondolkodik. Viszont a beszerzéseit nemcsak amerikai forrásból próbálja biztosítani, hanem dél-koreaiból is, tehát Black Panther harckocsikból, ami van olyan jó, mint az M1 Abrams, szintén vásárolt. Tüzérségből is, tehát van egyfajta regionális törekvése Lengyelországnak arra, hogy meghatározó katonai erő legyen, illetve ott van egy fehérorosz és orosz fenyegetés, amire reagálnia kell a határ mellett. Remélhetőleg erre nem lesz szükség. Románia a Varsói Szerződés idején is különutas, saját hadiipart termelő rendszert próbált üzemeltetni, a NATO-ba lépésekor inkább a francia irányt vette fel, de nyilván jelentős amerikai támogatással. Szintén gondolkodik az atomfegyver telepítésén, illetve a légierejét és egyéb részeit amerikai szervezéssel szeretné megvalósítani.

Ha oda atomfegyvert telepítenek, az indítógomb hol lesz?

Az nyilván mindig a hadszíntér-parancsnoknál van, a NATO-nak Európában van egy beosztása, az amerikai erőknek a parancsnoka, az egyben a NATO parancsnokhelyettese is vagy parancsnoka. Ez a gomb a legfelsőbb parancsnokságnál van. Viszont potenciális célpont orosz részről, ha tudják, hogy valahol atomfegyver van, már egyébként nyolc helyen van Európában, Törökországban, Németország, Hollandia, Belgium, ezeken a területeken. Ahonnan rakétát indítanak, oda rakéta várható.

Törökországnak az F-16-osok miért olyan fontosak?

Törökország, mint katonai hatalom, nagyon jelentős vállalkozásokat tesz, főleg a Közel-Keleten, az Iszlám Állam elleni harcban jelent meg először szárazföldi erővel, de nyilván ezeket a terroristákat, aszimmetrikus hadviselést folytató feleket nagyon jelentős légierővel lehet csak megsemmisíteni. Ezek az F-16-osok többcélúak, hatótávolságban, illetve fegyverzetben megfelelnek a török doktrínának, hogy a térségben egy meghatározó erő legyen.

Amikor F-16-osokat kap, mondjuk, Törökország, akkor ő is úgy csinálja majd, ahogy mi, hogy a szoftvert is kapjon hozzá, amit időnként frissíteni kell? Magyarán: egyedül tudja majd üzemeltetni?

Sokat kér Törökország, valószínűleg gyárat is, azt, hogy a svéd NATO-csatlakozást lehetővé tegye, drágán beárazta.