Az energiaválság nem ért véget, a hátunk mögött hagyott telet Európa megúszta, ezt mondta Szijjártó Péter április elején Moszkvában, ahol energetikai kérdésekről tárgyalt. Közben a Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett egy minap kiadott jelentésében, hogy az újrainduló kínai gazdaság energiaigénye már idén radikálisan megnövekedhet, ami ellátási problémákat hozhat Európában. Korábban pedig a Mol is jelezte, hogy nem az idei, hanem a következő tél lehet a problémás. Milyen kockázatok látszódnak most, 2023 áprilisában az évre?

Ez az idei év tartalmaz még kockázatokat, nincs mögöttünk a krízis. Leginkább az jelent kockázatot, hogy a tavalyi évben még mintegy 60 milliárd köbméternyi orosz földgáz érkezett vezetéken Európába. Ez idén a becslések szerint 20-25 milliárd köbméter lehet. Ennél több valószínűleg nem. Fizikailag sem, hiszen az Északi Áramlat vezetékrendszer jelentős része nem működik. Másrészt, ha megnézzük, hogy a tavaly hogyan sikerült olyan 13 százalékkal csökkenteni Európa gázfogyasztását, vannak olyan tételek, amelyek valószínűleg nem teljesen fenntarthatók. Ennek a gázfogyasztás-csökkentésnek a nagyobb része az iparból származik, emellett nagyon nagy szerencsénk volt az időjárással, a hosszú távú átlagokhoz képest sokkal melegebb telünk volt, ami szintén jelentősen visszavetette a fogyasztást. Ez a két tétel hozta össze azt, hogy 13 százalékkal esett a fogyasztásunk. De nem biztos, hogy ezek a tényezők a következő télen is adottak lesznek. Végezetül Ázsia, különösen Kína valóban növekvő gazdasági pályán van, Kína kétévnyi Covid után szeretné ismét beindítani komolyan a gazdaságát. Ha Kína jelentősen növeli a cseppfolyós földgáz behozatalát, akkor komoly versenytársat jelenthet Európának és ez jelentősen megemeli a cseppfolyós földgáz árát, főleg az év második felében.

Mit lehet tenni ezen kockázatok elkerülése érdekében?

Egyrészt az Európai Unió meg kívánja hosszabbítani a 15 százalékos fogyasztáscsökkentési célt, amit tavaly már meghirdetett, ez mindenképpen egy olyan lépés, ami keresleti oldalról segíthet az egyensúly kialakításában. Másik oldalról a kínálatot kellene valamilyen módon növelni. Nyilván ennek egyes lépései már most is folyamatban vannak, interkonnektorokat, LNG-kikötőket épít Európa. Ezek segítségével lehet javítani a kínálati oldalt, de van még mindig olyan 20-30 milliárd köbméteres különbség a becsült kereslet és kínálat között, amit valamilyen módszerrel át kell majd hidalni. Vagy a kereslet csökkentésével, további takarékoskodással, vagy a kínálati oldalon kell megoldást találnunk, vagy éppenséggel megpróbáljuk bizonyos pontokon a földgázt más anyagokkal helyettesíteni, például kőolajjal, kőszénnel.

Hogyan változott Európa gázfelhasználása az előző évhez képest? Mit mutatnak a számok 2022-re és mire számít 2023 elején?

Nagyon sok szám van köztudatban, én amit szoktam nézni, az a körülbelül 400 milliárd köbméteres összfogyasztás, ami az EU27-re, plusz Angliára vonatkozik. Ez körülbelül 55 milliárd köbméterrel csökkent 2022-ben, és ez az a szint, amit valamilyen módon fenn is kellene tartanunk, miközben Európában a gazdaság kezd beindulni. Látható módon azért a nagy fogyasztói iparágak, például a vegyipar, műtrágyagyártás vagy éppenséggel a finomítás jönnek vissza és növelik a fogyasztásukat. A harmadik terület, ahol a fogyasztás nagyon jelentős a földgáznál, ez az áramtermelés. Ezen a télen szinte minimális változás volt, kvázi ugyanannyi földgázt használtunk áramtermelésre 2022-ben, mint 2021-ben, és úgy néz ki az előrejelzések alapján, hogy ezen a téren 2023 is egy nagyon komoly kihívásokkal teli év lesz. Nagyon alacsony Európában a 2022-es aszálynak köszönhetően a földkéreg alatti vízmennyiség, ami meghatározza például a folyók vízállását. Kevés volt a téli időszakban is a csapadék, különösen Olaszország, Franciaország területén már most komoly aszály van. Ez is nagymértékben befolyásolja a földgázkeresletet, ugyanis ez azt jelenti, hogy például a nukleáris erőműveket kisebb kapacitáskihasználtság mellett tudjuk csak használni, hiszen nem tudunk hűteni. Vízre van szüksége a vízierőműveknek is, de a hőerőműveknek is szükségük van hűtővízre, tehát az, hogy kisebb vízmennyiség áll Európának rendelkezésére, nagymértékben növelni fogja például a földgázfelhasználást az áramtermelés területén, tehát én látok itt is egy komoly kockázatot.

A háború kitörése előtti békeidőben mekkora volt az orosz gáz aránya ebből a 450-500 milliárdból?

A csúcson, 2018-ban közel 200 milliárd köbméter volt, tehát 40-45 százalék körüli aránya volt az orosz földgáznak. 2021-ben 155 milliárd köbméter volt ez a mennyiség, ez ment le tavaly 60-ra, most pedig idén valószínűleg 20-25 milliárd köbméter lehet mindössze.

Vagyis 45 százalékról nagyjából 5 százalékra csökkent néhány év alatt?

Igen, jelenleg olyan 8 százalék körül becsülik az orosz földgáz arányát. Nyilván ez még lehet lejjebb is. Két vezeték van most már csak, ahonnan az oroszok vezetéken szállítanak Európába földgázt, az egyik az ukrán tranzit, a másik pedig a Török Áramlat. Az utóbbi az, amin keresztül Magyarország is kapja alapvetően az orosz földgázt.

Milyen forrásokkal sikerült az orosz gázt helyettesíteni összeurópai szinten?

Nagyon jelentős ugrás volt a cseppfolyós földgázban. Olyan 50-60 milliárd köbméterrel nagyobb mennyiségű cseppfolyós földgáz érkezett Európába. A tradicionális vezetékes ellátók, például Norvégia vagy Algéria pedig próbáltak maximálisan termelni, illetve ahol volt még erre lehetőség, a hazai termelést is próbálta Európa növelni. Bár a belső európai termelésre jellemző az alapvetően csökkenő trend, különösen igaz ez Hollandiára, ahol például a groningeni mezőt, ami a legnagyobb ott, az földrengésveszély miatt az utóbbi öt évben fokozatosan leállították.

Nincs szó az újranyitásáról? Ott még lehetnének tartalékai Európának, viszont a holland kormány, érthetően, a saját polgárai biztonságát tekinti első számúnak.

Erről komoly vita van, de ha nagyon nagy vészhelyzet van, akkor megpróbálnak tenni valamit a hollandok. Hozzá kell tennem azt, hogy egy ilyen leállás vagy újraindítás nem olyan folyamat, mint egy ki-bekapcsolás. Komolyan elő kell készíteni, egy újrafelfutás évekig tartó folyamat lehet. Inkább talán az lehetséges, hogy lassítják a mező leállítását a kialakult helyzet miatt. Én arra nem számítok, hogy, mondjuk, Hollandia termelése növekedne a jövőben.

Látszanak további források, amelyek pótolhatják a hiányzó mennyiséget vagy akár extra mennyiséget is hozhatnak az európai piacra?

Vannak nagyon érdekes fejlemények. Például a biogáznak nagyon érdekes és fontos szerepe van. Meglepő módon egész komoly tartalékok vannak biogázban, ez akár az európai ellátás 10-15 százalékát is jelentheti a jövőben.

Honnan jön ez a biogáz?

A biogáz különböző mezőgazdasági hulladékok, illetve trágya összegyűjtését jelenti, és ezekből gyakorlatilag a metán kivonását. A lengyel PKN Orlen nevű cég becsüli azt, hogy 2030-ra már hárommilliárd köbméternyi földgázt fog ilyen formában Lengyelország megtermelni. Lengyelország fogyasztása olyan 24-25 milliárd köbméter jelenleg, tehát ott egy igen komoly forrása lesz a hazai gáztermelésnek a biogáz. A Molnak is vannak tervei, ez egy olyan lehetőség, ami gyakorlatilag adott, különösen azokban az országokban, ahol jelentős mezőgazdasági, főleg állattenyésztési tevékenység folyik. Ez lehet egy érdekes jövőbeli forrás. Valószínűleg nem oldja meg teljesen a gázhelyzetünket, de azért nagyon fontos, hogy a belső termelési arányt tudja javítani, így a külső kitettsége az adott országnak jóval kisebb.

Milyen hagyományos gázforrások lehetnek még?

Ha megnézzük a világ alakulását, érdemes különválasztani a cseppfolyós földgázt és a vezetékes földgázlehetőségeket. Cseppfolyós földgázban az látszik, hogy 2024-2025 nem fog nagy növekedést hozni kínálatban, viszont 2026-tól kezdve van egy nagyon jelentős ugrás a kínálatban. Ennek a kapacitásbővülésnek a 80 százaléka két országhoz kötődik, egyrészt az Egyesült Államokhoz, másrészt pedig Katarhoz. A mostani előrejelzések azt mutatják, hogy 2027-től kezdve már túlkínálatos is lehet a cseppfolyósföldgáz-piac, ami az elmúlt húsz évben, ami óta ez a piac létezik, soha nem volt. A cseppfolyós földgáz mindig nagyon keresett termék, amit, ha megfelelő az ár, korlátlanul el lehet adni. De most úgy tűnik, hogy talán 2027-től, pont a mostani nagy felfutás miatt, lesz ebből bőven kínálat. Vezetékes gáz oldaláról Európának azért vannak opciói és lehetőségei, egyrészt nyilván Törökország szerepe nagymértékben megnő és a Törökországba befutó gáz mennyisége növekedhet. A Fekete-tengeren vannak fejlesztések, valószínűleg a román OMV Petrom 2027-ben már termelhet földgázt, illetve nyilván próbálják a norvégok, illetve az északi-tengeri lelőhelyeken az angolok is maximálni a meglévő földgázmennyiségüket. Rövid távon nehéz igazán nagy volument piacra hozni, mert ezek a projektek többéves felfutásúak.

Akkor nem látszanak olyan szállítási útvonalak 2023-ra, amelyek jelentősen változtathatnának az európai földgázellátáson?

Ilyet nem lehet látni. Igazából a nagy kérdés az, hogy mennyi az a földgáz és milyen áron, amennyit fogyasztani szeretnénk. A piac mindig megtalálja az egyensúlyát. Ha volumenben hiány van a piacon, akkor az ár olyan szintre fel fog menni, ami például az ipar egy részét kiárazza. Attól nem tartok, hogy a lakosságnak nem lesz gáz. A kérdés az, hogy milyen áron. Most, hogy a 40-50 eurós szintre estünk, ez nagyon szerencsés körülmény, de tartok tőle, hogy azért ennél magasabb lesz az egyensúlyi ár. Szerintem már az év második felére is az 50-100 euró/megawattóra közötti szintre emelkedik az ár, az én becslésem szerint az évtized végéig ez lesz a gáz átlagára Európában.

Van Európának arra lehetősége, hogy, mondjuk, őszre LNG-kapacitást kössön le?

Érdemes különválasztani, hogy van egy hosszú távú szerződéses LNG-piac, legalább a kétharmada az LNG-nek, illetve van egy egyharmad méretű spotpiac, ahol lehet előre kötéseket tenni. Nincs olyan szervezett piac, még nem annyira fejlett, mint, mondjuk, az olajé, de vannak erre lehetőségek. Inkább az okoz majd problémát, hogy az új termelők, különösen az új projekteknél nagymértékben preferálják azokat a vevőket, akik hajlandók hosszú távra elköteleződni, mondjuk, 10, de akár 20-30 évre is. Ha megnézzük az európai terveket, itt a gáznak a szerepe húsz év múlva lényegesen kisebb lesz, mint ma, és ez a két dolog egymással konfliktusban van. Mondjuk, Katar azt mondja a németeknek, hogy figyeljetek, van gázom, örülnék, ha ti vennétek meg, megbízható vevők vagytok, hajlandóak vagytok jó árat adni érte. De szeretném, ha ezt húsz évig vennétek. Ez pedig konfliktusba kerül azzal, hogy a németek azt mondják, hogy jó, de nekünk lehet, hogy csak öt vagy tíz, vagy tizenöt évig kell ez a gáz. Egy ilyen konfliktus gondot okozhat ellátási szempontból Európában.

Magyarország gázfelhasználása hogyan változott az elmúlt bő egy évben?

Pontos számot még nem láttam, de a magyar fogyasztás is masszívan csökkent. A becslések szerint 9 milliárd köbméter körüli volt a fogyasztásunk, ami a 2021-es, közel 11 milliárd köbméterhez képest jelentős csökkenés. Többek között az lesz érdekes a következő néhány évben, hogy a kormány meghirdetett egy energiastratégiát. Azt látjuk, hogy komoly energiaintenzív iparágak akarnak Magyarországra jönni, többek között az elhíresült debreceni CATL gyár, az önmagában, ha megépül teljesen, 10 százalékkal növeli a magyar energiafogyasztást, áramfogyasztást. Ennek a fedezésére a kormány az új stratégiájában alapvetően gázalapú erőműveket akar építeni. Ha megépül az az 1500, illetve a 2000 megawattnyi kapacitást is gázerőműből, amit a kormány tervez a következő két év során és ha ezeket teljes kapacitáskihasználtság mellett akarjuk üzemeltetni, az azt jelenti, hogy a hazai gázfogyasztás hárommilliárd köbméterrel nőhet. Kilencről 12 milliárd köbméterre nő a fogyasztásunk. Rövid távon láthatóan úgy tudunk többlet elektromos áramot biztosítani, ha gázalapú erőműveket hozunk be. Ez viszont a gázfogyasztásunkat nagyon jelentősen megnöveli, és az egy nehéz és fontos kérdés, hogy ezt a többlet gázt honnan szerezzük be.

Lehet azt tudni, hogy ez a kétmilliárd köbméter spórolás miből származik?

Ugyanazt a trendet követjük, mint Európa. Alapvetően a három nagy felhasználási területből, ipar, háztartások, illetve áramtermelés. Az első kettőben csökkent nagyon nagy mértékben a fogyasztás, főleg a csökkenő ipari tevékenységnek köszönhetően. A lakosság elsősorban a magasabb téli hőmérsékletnek köszönhetően kevesebb földgázt fogyasztott. Az áramtermelésre felhasznált földgáz mennyiségében alig látszik változás.

Milyen beszerzési források vannak? Honnan veszi az ország a felhasznált gázt? Szijjártó Péter a moszkvai útján, néhány nappal ezelőtt azt mondta, hogy Magyarország földgázellátásának 80-85 százaléka származik közvetlenül Oroszországból.

Molekuláris szinten ez igaz, valóban az a molekula, amit elégetünk, mondjuk, az otthoni gázrezsón, valóban 80-85 százalékban Oroszországból származik. Viszont nem mindig és nem feltétlenül közvetlenül Oroszországból jön ez, hanem ennek egy adott része különböző más partnereken, más eladókon keresztül érkezik. A legnagyobb szerződésünk az állami MVM kezében van, évi 4,5 milliárd köbméterre. Az orosz Gazprommal van ez a szerződés. Ez a legnagyobb forrása az országnak, ezenfelül maga az MVM is vásárol cseppfolyós földgázt, ami nem orosz forrású.

Az nagyjából mekkora mennyiség lehet?

Olyan egymilliárd köbméteres nagyságrendű mennyiség évente, illetve mellette vannak kereskedőcégek, amelyek több irányból próbálnak gázt behozni. Magyarországnak Szlovénia kivételével mindenkivel van kapcsolata a szomszédos országok közül. A legnagyobb, a legfontosabb irány a HAG-vezeték Ausztria elől. Ez részben nyugat-európai, részben Szlovákián keresztül érkező orosz földgázt jelent, illetve a kereskedőknek vannak kapcsolataik a krki LNG-terminál felől is földgázeléréshez, innen is be tudunk hozni.

Illetve van a magyar termelés is.

Van egy 1,2‒1,3 milliárd köbméteres hazai termelésünk is, amit szeretnénk felfuttatni 2 milliárd köbméterre, vannak ilyen tervek is. Picit azért szkeptikus vagyok, hogy ez mennyire sikerülhet, de ha sikerül, az nagyon pozitív előrelépést jelentene, hiszen csökkentené a külső kitettségünket ezen a téren.

Mennyivel csökkent az orosz gáztól való kitettségünk ez a 14-16 hónap alatt?

Az az érdekes szituáció, hogy Oroszország mindenkivel felmondta a hosszú távú gázszállítási szerződését Európában. Egyetlenegy ilyen szerződés van, amit nem mondott fel, ez az MVM-mel 2021 októberében kötött szerződés. Ezt az oroszok egyelőre teljes mértékben kielégítik. Beszélgettem az utóbbi hetekben a szlovák, illetve az osztrák céggel, amely behoz szintén orosz földgázt. Azt mesélte mindegyik, hogy tavaly júliustól január végéig teljesen hektikusan szállítottak az oroszok, 10 és 100 százalék között, január végétől kezdve azonban mind az osztrák OMV, mind a szlovák SPP azt mondta, hogy az orosz földgáz a kontraktusoknak megfelelően érkezik, tehát mintha változás lenne az orosz politikában is. Tavaly megpróbálták manipulálni az európai árat és piacot, most viszont a bevétel nagyon fontossá vált és szállítják a földgázt. Ez nagyon fontos, tulajdonképpen számunkra is, a mi ellátásunk szempontjából is.

Milyen kockázatok vannak a hazai ellátásban 2023-ban?

A legnagyobb kockázat ebben a pillanatban az, hogy van egy hosszú távú szerződésünk az orosz féllel, és ennek a gáznak a legnagyobb része a Török Áramlaton keresztül érkezik. A piacnak egy nagyon fontos kérdése volt az elmúlt hónapokban: milyen módon lesz karbantartva a Török Áramlat, ami egy relatíve új vezeték, ha jól emlékszem, 2019-ben került átadásra? Ezeket a földgázvezetékeken időszakonként, általában egy- vagy kétévente, nagy karbantartást kell végezni, ráadásul ez a vezeték abból a szempontból is különleges, hogy itt egy orosz cég készítette azokat a turbinákat, amelyek segítik a gáz átáramlását a tenger alatt. Azért lesz izgalmas az idén júniusra meghirdetett karbantartása a vezetéknek, mert az oroszok egy ilyen helyzetben még ezt a karbantartást nem végezték el. Februártól az amerikaiak szankciók alá helyezték ezeket a turbinákat és az ezzel kapcsolatos mindenfajta szolgáltatást. Nagyon érdekes lesz, hogy az oroszok a Baker Hughes támogatása nélkül ezt a karbantartási tevékenységet meg tudják-e csinálni. Talán némi bizakodásra adhat okot, hogy márciusban ezt az orosz fél meghirdette és úgy tűnik, bíznak abban, hogy ez menni fog. Valószínűleg jelentős kínai segítséget is kaphatnak, ugyanis ugyanez a szentpétervári cég gyártja a Szibéria Ereje nevű vezetékhez a nagyon különleges, nagy kapacitású turbinákat, tehát a kínaiaknak is egy elemi érdekük, hogy amerikai támogatás vagy segítség nélkül is rendbe lehessen tenni ennek a vezetéknek a rendszerét.

Idén léphet be új beszállító a hazai piacra?

Én nem nagyon hiszem, hogy jelentős változás lesz a magyar viszonylatban. Az látszik Közép-Kelet-Európában, hogy nagyon sok kezdeményezés van arra, hogy leváljunk az orosz földgázról. A görög–bolgár interkonnektor vagy a krki LNG-terminál vagy éppen a gdanski terminál, amit a lengyelek építenek, nagyon sok olyan fejlesztés van, ami egy időben elindult és jelentős léptékben halad. Ez azt jelenti, hogy a régió nagymértékben igyekszik leválni azért az orosz földgázról, és vannak eredmények is, például Szlovákia már 60 százalékban nem orosz földgázt vásárol, ők is egy tenger nélküli ország, mint mi, látszik az, hogy a szomszédos országok ebbe az irányba hatnak. Mi egyrészt nehéz helyzetben is vagyunk, hiszen felénk az oroszok szállítanak még, ahogy megígérték és ahogy a szerződésben van, de mintha azon fölül is mi nagyon óvatosak lennénk ezekkel a lépésekkel. Én nem látom azt például, hogy az MVM aktívan részt venne ezekben a projektekben vagy támogatná őket vagy, mondjuk, jelentős magyar politikai támogatást kapnának ezek a projektek.

Mennyi földgáz van most az európai és mennyi a hazai tárolókban?

A fogyasztás visszaesése, illetve az LNG-kínálat a tél során azt eredményezte, hogy az Európai Unióban a tél végén szokásos húsz-harminc százalékos tárolói töltöttség helyett 50 százalékig mentünk csak le, és most pedig elindult már a tárolóknak a töltése, most 56 százalék körül vannak az európai tárolók feltöltve. Ugyanez Magyarországon 42 százalék körül van. Mi 87 százalékig mentünk el tárolói töltöttségben, az Európai Unió meg 95 százalékig november eleje, közepe során. A tárolói töltöttség magasabb, mint ilyenkor szokott lenni, ami nagyon jó hír, mert az Európai Uniónak van egy előírása, amely szerint október 1-jéig 90 százalékig kell ezt a tárolói töltöttséget feltölteni. Nem mindegy, hogy 20-30 százalékról indulunk 90 százalékra vagy a mostani 56-ról. Kisebb feladatot jelent ilyen értelemben a nyár során az Európai Unió tagállamainak és vállalatainak, hogy ezeket a tárolói töltöttségeket elérjék.

Hány köbméter földgázt jelent a száz százalék Európában, illetve Magyarországon?

Európában körülbelül százmilliárd köbmétert jelent, Magyarországon pedig a teljes tárolói kapacitásunk olyan 6,1 milliárd köbméter. Tehát Magyarországon ez azt jelenti, hogy durván olyan 2,5 milliárd köbméternyi betárolt földgázunk van, ezt kell legalább 5 milliárd köbméterre felvinnünk a fűtési szezon előtt, az Európai Unióban pedig körülbelül 30 milliárd köbméternyi földgázt kell majd betárolni a következő hónapok során, miközben azért fogyasztjuk is a földgázt, bár a nyári időszak szerencsére kisebb fogyasztást hoz.

Április 1-jén kezdődik a betárolási időszak, ami október végéig tart. Most mennyi a földgáz tőzsdei ára?

A tőzsdei árról azt kell tudni, hogy az különböző határidőkre és különböző időszakokra való leszállítási árakat jelent. Általában mi egy hónapos árat szoktunk leginkább nézni, ez 42-43 euró per megawattóra jelenleg az úgynevezett TTF gáztőzsdén, ami Hollandiában, Rotterdamban található és Európa legnagyobb és a leginkább iránymutató gáztőzsdéje.

Ez az ár volt tavaly augusztus végén majdnem 340 euró?

Igen. Ez most 42. Ugyanennek a gáztőzsdének szoktuk a téli árait nézni, azok most jellemzően 50-55 euró/megawattóra körül vannak, tehát magasabbak, mint most, illetve még ugye szoktak Európában vagy nálunk figyelni, a bécsi, illetve a magyar gázárakra. Érdekes módon a háborút megelőző időszakban nagyon minimális különbség volt ezen árak között, a háborút követően egész nagy kilengéseket láttunk, egészen nagy regionális különbségek alakultak ki, és nekem az az érzésem, hogy a jövőben is valószínűleg az lesz, hogy a belső árak fölötte lesznek valószínűleg a tengeri vagy a tengerhez közel eső árakhoz. A TTF-árat valószínűleg meg fogja haladni a magyar földgáz.

A mostani helyzet azt jelenti, hogy mindenki vadul betárol 42 eurón?

Működik maga a rendszer, szoktam mondani, mint egy nagy lufi, ebbe töltik folyamatosan a gázt, miközben kiáramlási oldalról, felhasználási oldalról van egy szezonalitás, és amikor több megy a rendszerbe be, mint amennyi kijön, akkor a különbség egy pufferbe, egy tárolóba kerül.

De nem lehet egyik napról a másikra száz százalékra tölteni a tárolókat.

Ez pontosan így van. Van egy kitárolási és betárolási maximuma is ezeknek a tárolóknak. Amikor nagyobb a nyomás a rendszerben, mint az előírt, akkor a tárolók irányába történik az áramlás. Amikor pedig szükség van többlet gázra, mert nagyobb a felhasználás, mint amennyi éppen a rendszerbe érkezik, akkor a különbséget a tárolók biztosítják.

Vannak arra vonatkozó számítások, hogy mennyi földgázra van szükség a megújulók kiszabályozásához? Illetve ahhoz, hogy egy növekvő, megújuló arány mennyivel növeli Európa gázfelhasználását?

Nehéz kérdés, azért nemcsak a földgáz az, amelyik képes ezt a bizonyos kiegyenlítést megtenni, hanem függ a kiegyenlítési igény attól is, hogy mennyi egyéb lehetőségünk van, milyen egyéb energiatárolási lehetőségek állnak a rendelkezésünkre. Beszélünk, mondjuk, szivattyús energiatárolóktól kezdve egészen lítiumion vagy flow típusú akkumulátorokig, ezek tudják ezt a dolgot pótolni. Én azt gondolom és az látszik egyébként a földgázigényben, hogy a következő öt-tíz évben Európa földgázigénye valószínűleg még nőni fog és ennek a növekménynek a nagy része alapvetően a kiegyenlítéshez kötődik. De ettől a ponttól kezdve viszont a földgázigény jelentősen csökkenhet amiatt, hogy a kiegyenlítésben előtérbe kerülnek az egyéb megoldások.

Térjünk át a kőolajra! Hogyan alakul az európai dízelpiac a február 5-én, az orosz finomított kőolajtermékekre életbe lépett szankciók után?

Nagyon meglepő jelenségek vannak, ugyanis a dízel ára gyorsan elkezdett az utóbbi néhány hétben esni, aminek az az oka, hogy a globális gazdasági aktivitás jelentős lassulásba kezdett, különösen az ipari tevékenységek. Az látszik az amerikai, európai, de még a kínai ipari növekedési számokon is, hogy az ipar kezd lassan satuféket húzni. A kamatszint egy-másfél év alatt nulláról közel öt százalékra nőtt az Egyesült Államokban, ez a nagyon gyors változás nagy mértékben lassítja a világgazdaságot. Az év elején az IMF például azt mondta, hogy a világ egyharmada idén recesszióban lehet, és úgy tűnik, hogy az utóbbi néhány hónapok számai ezt erősítik vagy akár még azt is mutatják, hogy nagyobb recesszió lehet világszinten. Márpedig ha az ipar recesszióban van, ha a gazdasági aktivitás lassul, annak az egyik legjobb mérőszáma az, hogy miként alakul a dízelkereslet, és az utóbbi egy-két hónapban azt látjuk, hogy nagymértékben csökken. Európában ráadásul volt dízel-készletfelhalmozás a február 5-i szankciókat megelőzően, hiszen Oroszország nem szállíthat dízelt most már a szankciók következtében, és ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy van bőven kínálat, a kereslet pedig nagyon gyenge. Ez még akkor is igaz, ha közben egy nagyon komoly francia finomítói sztrájk sújtotta Európát. Még ez a hiányzó kínálat sem volt képes igazából a csökkenő trendet megváltoztatni, úgyhogy ennek, mondjuk, magyar dízelautósként örülni lehet, hiszen látszik is a kutaknál, hogy a dízel ára az utóbbi néhány hétben nagyon jelentős mértékben csökkent. Viszont ennek a mögöttes tartalma azért nem egy kedvező jelenség, ugyanis ennek az az oka, hogy az európai és a globális ipar is nagyon komoly lassulási hullámban van.

Mennyi lehet még ebből a készletből?

Azért nem annyira jelentős, 140 millió hordó volt az európai készlet a csúcson, most ebből azért lejöttünk, mondjuk, olyan 10 millió hordóval, az Európai Unió általában olyan százmillió hordós dízelkészlettel szokott elketyegni, a mértékben azért ez nem egy jelentős dolog. Látszik az, hogy viszonylag könnyen ment az orosz dízelről való leválás. Részben persze azért is, mert az európai gazdaság még mindig nem érte el iparban azt a növekedést, amit korábban vártak, és ez a magas emelkedő globális kamatszint komoly kockázatot hoz arra nézve, hogy a világ lassulni fog 2023-ban.

Korábban említette a trükközést, hogy akár átcímkézéssel is nagyot szakíthatnak kereskedők, illetve országok? Ez a folyamat valóban beindult? Beigazolódott a félelem?

Valószínűleg igen, de az átláthatósága ennek a folyamatnak nagyon alacsony. Azt ne felejtsük el, azt meg lehet állapítani, hogy az a nyersolaj jó eséllyel honnan származik, mert vannak különböző specifikumai, kéntartalma, nehézsége, egyéb attribútumai, ami alapján meg lehet mondani. Egy finomított terméknél, mondjuk, egy dízelnél, ha az megfelel az európai szabványnak, akkor nem lehet megmondani, hogy orosz eredetű vagy arab eredetű kőolajból származik, sőt, azt sem, hogy melyik finomító dolgozta fel. Ha egy török vagy egy szenegáli vagy egy marokkói cég megvásárol orosz dízelt, kicsit megjáratja valahol, mondjuk, Afrika partjainál, majd visszairányítja a hajót Európába és eladja, mint, mondjuk, szenegáli dízel, arról nem lehet megmondani, hogy ez eredetileg, egy indiai finomító által gyártott arab olajból készült termék vagy, mondjuk, orosz dízel.

De az nem látszik, hogy, mondjuk, túlságosan megnőtt a szenegáli kivitel? Mint említette, akár India, Kína vagy Törökország is élhet ezzel a lehetőséggel.

Látszanak azok a számok, vannak olyan országok, Szenegál pont jó példa, korábban nem volt jelentős kereskedő, de most ez a fajta kereskedelmi tevékenysége jelentősen megnőtt. Gyanítható az, hogy ez a termék orosz, de, mondom, nem lehet utólag megmondani egy termékről, hogy az hol készült.

Jelentős ezen furcsa növekményeknek a mennyisége?

Jelentős, de közben meg egy kicsit túlkínálatossá vált hirtelen ez a piac azzal, hogy a kereslet lecsökkent. Az egész szankciós kör, amit tulajdonképpen az amerikai pénzügyminisztérium talált ki, nem igazán arról szól, hogy az oroszokat sújtsa a volumen oldalról. Itt igazából a lényeg az, hogy az oroszok inkább alacsony árakon adjanak el és ezek a szankciós nehezítések arra kényszerítsék az orosz felet, hogy lényegesen nagyobb diszkonttal adják el a terméküket, mint korábban. Ilyen értelemben ezek a szankciók jól működnek, mert azt látjuk, hogy olajban is és olajtermékben is kénytelenek az oroszok húsz-harminc dolláros diszkontokat adni a hasonló termékekhez képest, ami nem orosz forrásból származik, miközben az orosz exportvolumen 5-10 százalékkal csökkent csak. Ez összességében legalább 30-40-50 százalékos árbevétel-csökkenést okoz az oroszoknak, és ez nagyon jól látszott például a januári költségvetési bevételi számokon is, januárban 46 százalékkal csökkent Oroszország olaj- és gázipari bevétele egy évvel ezelőttihöz képest. A másik oldal, hogy ez a termék ne jusson el végül is a fogyasztóhoz, ez nem egy érdek, mert ha nagyon szigorúan vennénk ezeket a szankciókat és nagyon komoly módon csökkenne Oroszország export- és termelési volumene, azért az a világpiacon nagyon komoly felfordulást okozna. Oroszország 7,5 millió hordó/nap olajat és olajterméket exportál. Azért ez hatalmas szám. A világ olajfogyasztása 100 millió hordó/nap. Tehát ha ez, mondjuk, lefeleződne, azért az komoly felfordulást jelentene a világban.

Ha feleződést nem is, de 1,2 millió hordós termeléscsökkentés lesz, merthogy az OPEC + erről döntött a napokban. Mi a céljuk az OPEC + országoknak, melyben Oroszország is benne van?

Ez egy nagyon furcsa döntés volt, részben azért, mert ez április 2-án egy vasárnap este történt meg, tehát nem szokványos időben, nem meglévő vagy meghirdetett OPEC-döntés keretében. Én azt gondolom, hogy ugyanaz a tényező állhat a döntés mögött, amit a dízelpiac esetében is láttunk, mégpedig az, hogy az OPEC azt tapasztalja, hogy a vevői körében csökken az olaj iránti kereslet a globális gazdasági aktivitás lassulása miatt. Nagyon fontos az OPEC-nek az, hogy a 80 dolláros Brent-árat tartsák, ugyanis az árbevételük, a költségvetési bevételeik ettől függnek. Mivel az előtte való napokban a Brent ára már 75 dollárra csökkent, szükség volt erre a lépésre, a döntést követően egyébként a Brent vissza is emelkedett 80 dollár fölé, jelenleg 85-87 dolláros árfolyam mellett kereskednek ezzel a kőolajféleséggel.

Azt mondta, hogy dízelből bőséges a kínálat. De kőolajból van elég Európában?

Jelenleg a piac túlkínálatos kőolajból. A becslések szerint, ha be tud indulni a világgazdaság az év második felében, akkor lehet olyan helyzet, hogy ismét túlkeresletes lesz a piac. Elsősorban ez attól függ, hogy a gazdasági aktivitás miként alakul. Én azt látom, hogy azért az emelkedő kamatszinteknek a hatása most kezd igazán begyűrűzni a gazdaságba, tehát nő annak a kockázata, hogy a világ jelentős recesszióba kerül 2023-ban.

Milyen kőolajárra számít az év közepére, az év végére?

Ha az OPEC befolyása fenn tud maradni és tudja menedzselni a kínálatot, akár átlagárban 90 dolláros Brent árat is elérhetünk, a földgáz esetében én a második félévben arra számítok, hogy magasabb árak lesznek. Valószínűleg átlagárban ennek megfelelően olyan 60-70 eurós átlagár lehet az idei évben. Én azt gondolom, hogy a második félév magasabb árakat fog a földgázpiacon hozni.

Lehet olyan ártüske, mint tavaly a gáz árában? A 200, akár 300 eurót is meghaladó összegű?

Nagyon kicsi az esélye. Egyrészt teljesen más piaci körülmények vannak, másrészt maga az Európai Unió is hozott olyan intézkedéseket, ami pont ezeket az ártüskéket akarja megelőzni, többek között van egy 180 eurós árplafon a piacon, ami ezt a jelenséget próbálja megakadályozni, másrészt nagymértékben nőttek például a letéti követelmények ezeken a gáztőzsdéken. Ha valaki ilyen ártüskét szeretne elérni, vagy manipulálni szeretné az árakat, ahhoz nagyon komoly tőkét kell befektetni, jóval többet, mint tavaly. A tavalyi piac egy manipulált piac volt, augusztus környékén. Vannak arra indikációk, hogy a Gazprom próbált nagyon komoly pánikot előidézni. Most erre szerintem nincs meg már az anyagi eszköze.