Most 25,4 százalékos inflációnál tartunk, egy hónap alatt 0,8 százalékkal nőttek a fogyasztói árak. Az önök látókörében lévő vállalkozók ilyenkor mit terveznek át? Mert egy magánszemély kevesebbet fogyaszt vagy többet próbál dolgozni.

Egyrészt az nagyon fontos elem, hogy 25,7 százalék lett januárban a teteje az inflációnak, most 25,4. Én azt érzem, hogy most picit oldalt gördülünk, de nagyon hamar meg fog indulni, elég drasztikus mértékben, ahogy a bázishatás mindenféleképpen nagyon gyorssá fogja tenni az elindulást lefelé. Szerintem május környékén lesz egy drasztikus elmozdulás. Az inflációt nem egy hét alatt lehet összepattintani és eltüntetni sem, az inflációnak az a nagy problémája, hogy nagyon melós jószág. Összehozni is nehezebb, de ha sok dolog együtt áll, akkor az sikerül. Nem 2020-ban kezdődött az infláció, mert 2017 környékén már folyamatosan azt kommunikáltuk, hogy az infláció veszélye egyre erősebben fennáll. A Covid csak berobbantotta igazából, mert egyszerre gyilkolta meg a keresletet és a kínálatot, ami soha nem volt korábban, mert a válságokban mindig valami elromlott, de ott még térben sem volt egyforma. A 2008-as válság először Ázsiában kezdődött, aztán átment Amerikába, aztán jött Európába, volt egy térbeli és egy időbeli eltérése. Amikor már Ázsia jött ki, akkor ment bele éppen Amerika, aztán amikor Amerika már elindult fölfele, akkor jött bele az Unió. Ezt a trendet teljes mértékben feltörte az, hogy a Covid egyszerre robbantotta rá az egész világra a válságot, és ott megállt minden.

Nem mentünk sehova.

Nem volt kereslet, nem volt kínálat, be volt mindenki zárva otthon, nem tudott gyártani a gyárban, mert haza kellett mennie, nem tudott vásárolni, mert be volt zárva, likviditási felhalmozódás indult el a lakosságnál, amit egyébként a kormányok a pénzügyi helyzetük alapján próbáltak kezelni. Az amerikaiak tolták bele a pénzt az emberekbe, az emberek nem tudták elkölteni, elkezdtek tőzsdézni. Elindultak az árak fölfelé, de ez nem a tényleges teljesítmény értékelése, hanem egyszerűen a pénzemet ki akartam valahová helyezni és hátha azzal jobban bejön. Emiatt is van most egy olyan valós veszély, hogy ezek a tőzsdei lufik kipukkannak, továbbgyűrűzik-e esetleg ez a mostani bankos történet, ami elindult pár héttel ezelőtt. Nem választanám nagyon külön a lakosságot és a vállalkozásokat, főleg a mikrovállalkozásokat nem, a kettő ugyanaz. Aki nappal vállalkozik, az este lakosság, ugyanaz az ember.

De másfajta döntéseket kell hoznia.

A döntés másfajta, de a gondolkodás ugyanaz. És a hitel, nem olyan, mint a segély vagy a támogatás vagy a vissza nem térítendő pénz. A hitelt vissza kell fizetni, annak az a természete. Amikor berobban egy infláció miatti monetáris intézkedéscsomag-rendszer, nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon, az összes jegybank nekiállt inflációt üldözni, akkor ebből mindig az jön ki, hogy megfogják a keresletet, megfogják a likviditást, kiszívják a piacról a likviditást. Mindenfajta módszer van erre. Vannak olyan pszichés pontok, töréspontok, ahonnan már nem fog fölvenni a vállalkozás hitelt, mert már nem éri meg, nincs az az üzlettípus, ami kitermelhetővé tesz 20 százalékot. A húsz százalék a betonfal, ott nincs vita. Az, hogy hol áll be ez a bizonyos break-even, az egy erős kérdés. De én nem érzek igazi különbséget a lakossági és a kisvállalati, mikrovállalati hitelfelvételi gondolkodás között. Annyiban van, hogy a lakossági hitelnél a bevételek határozzák meg a kiadás maximumát, egy vállalkozásnál azért hitelezéssel, tőkebevonással, értékesítéssel, egy jó ötlettel lehet újabb bevételt generálni.

Egy kis- vagy mikrovállalkozónak ugyanaz a gondolkodásmódja akkor is, ha, mondjuk, internetes kereskedelemmel vagy fejlesztéssel foglalkozik, minthogyha turizmusban foglalkozik?

Ez így van, a vállalkozások mindegyike más, nincs két egyforma vállalkozás, nincs két egyforma sztori. Minden vállalkozásnak a saját életkorában, méretében, időszakában, helyzetében, szektorában másra és másra van szüksége. Egy kezdő vállalkozásnak nem nagy, hatalmas tőkék kellenek, meg garanciák, meg pályázati pénzek, mert úgysem kapja meg. Neki egy induló ötletre, egy induló tőkére és egy elhatározásra van szüksége. Amikor beindul, akkor már persze, kell neki egy picike folyószámlahitel vagy egy kis forgóeszközhitel, aztán később venne egy kicsit nagyobb gépet vagy venne egy furgont vagy megvenné azt a helyiséget, amit eddig bérelt, elkezd mozogni fölfelé az élete során, és ahogy növekszik a vállalkozás, egyre több újabb és újabb elem érkezik be az általam TTHPGA-nak hívott ilyen betűszóból, ami a tőke, a támogatás, a hitel, a pályázat, a garancia és az akadálymentesítés kifejezésből áll össze. Ebből lehet válogatni egyfajta menüként, hogy kinek mire is van igazából szüksége. Nekünk az a dolgunk, hogy ezeket feltárjuk. Nem én akarom megmondani az íróasztal mellől, hogy szerintem mi kell a vállalkozóknak. El tudja mondani, el is mondja, napi négy-ötszáz cég jön be hozzánk, nekünk viszonylag jó ütemérzékkel és óriási érzékenységgel ezt be kell fogadni. Összegyűjtjük, ebből csinálunk egy problémafelvetést, megnézzük, hogy tudunk-e hozzátenni olyan projektet, programot, terméket, hitelt, hitelkonstrukciót, ami segíthet ezen. Aztán megpróbáljuk ezt a szakpolitika és a gazdaságpolitika résztvevői és a döntéshozók számára lefordíthatóvá tenni. Értsék azt, hogy mi a probléma gyökere, javasolnánk különböző opciókat, programokat, projekteket, és ha ezt elfogadja, akkor már „csak” le kell bonyolítanunk. Nekünk igazából talán ez a titkunk, mi ezt a három Q-nak nevezzük. Az IQ, EQ és AQ. Az intelligencia, az IQ kell hozzá, mert egyszerűen nagyon adaptívan rá kell állnunk arra, hogy mit szeretne a vállalkozás. Tudnom kell azt, hogy ő mit akar, és annak megfelelően kell reagálnom és annak megfelelően kell arra ráépítenem egy modellt. Az EQ azt jelenti, hogy olyan érzékenységgel álljak hozzá a vállalkozókhoz, hogy nem én akarom őket irányítani, ők irányítsanak engem. Megfelelő alázattal kell eléjük menni, érzelemmel, érzékenységgel kell közelíteni a vállalkozásokat. Az AQ meg az adaptációs koefficiens, azt jelenti, hogy mennyire tudok alkalmazkodni az ő igényeihez, hogyan tudok egy öntanuló rendszert üzemeltetni, ahol ő megmondja, hogy mit szeretne, én meg gyors reagálású hadtestként folyamatosan reagálok, olyat találok ki, ami neki jó. Ez a három Q nálam nagyon régi alapfelvetés, mert azt gondolom, hogy nem érdemes okosabbnak lenni a vállalkozóknál, régebb óta csinálják, mint én.

Az a középvállalkozó, akinek elvileg minden bank ad pénzt, mert olyan stabil és látják benne a jövőt, elmegy ma egy bankba ezekkel a hitelkamatokkal pénzt kérni?

Nem, abszolút nem megy el. A húsz százalék, az a betonfal. Ezért is én nagyon örülök, hogy olyan gazdaságpolitikai vezetője lett a kormányzaton belül ennek a területnek, Nagy Márton, aki a jegybankból érkezett, a Covid alatt gazdaságpolitikai főtanácsadóként a miniszterelnök úr mellett nagyon világosan beleállt mellettünk abba a gondolkodásba, sőt, ő volt annak az élharcosa, hogy gazdasági növekedést nem lehet megcsinálni úgy, hogy hitelezés nincs. Az inflációt le kell törni, óriási probléma az infláció, értjük. De ezt nem lehet úgy, hogy hitelösszeomlás következik be és olyan szinten szívódik ki a likviditás a piacról, olyan szinten növekednek a kamatok, hogy egyszerűen nem lehet kitermelni a pénz árát. Ezért azt a döntést meg kell hozni egy kormányzatnak, hogy a hitelt visszaszorítjuk, megállítjuk, szinte a gazdasági növekedés alapját megállítjuk, és azt mondjuk, hogy ezzel viszont az infláció nagyon hamar lejöhet. A másik oldalon meg azt mondjuk, hogy vannak olyan gazdaságstratégiai jelentőségű területek és cégtípusok, amiket meg kell támogatni. Ebben benne van annak a lehetősége, hogy nekünk azokra egy államilag támogatott hitelt kell tudni garantálni vagy adni. Húsz százalékot nem tudják kitermelni, a 3,5 százalék, 5 százalék környéke már egy kitermelhető történet, főleg egy 20 százalékos kamatpiaci környezetben. Én nem akarom azt a vitát eldönteni, hogy kanyarban előzni kell vagy fékezni, az viszont biztos, hogy egyszerre a kettőt nem lehet csinálni, mert akkor biztos, hogy kitör a kocsi hátulja. Én azt látom, hogy azzal, hogy a kkv-szektort gazdaságstratégiai elemmé és nemzetgazdasági prioritássá emelte a miniszterelnök úr, azzal, hogy a Gazdaságfejlesztési Minisztérium ebbe élharcosként beleállt. Egy ilyen komoly kiadás mellett is felvállalja az állam azt, hogy ezt a költséget ő viszi annak ellenére, hogy 2022 után 2023 sem lesz fényes gazdasági év, mert ez fontos szempont, hogy a vállalkozásokat próbáljuk megtartani. Ezáltal a gazdaságnövekedést legalább próbálni nulla fölött, egy, fél, másfél, valami ilyesmi környékén beállítani úgy, hogy közben azért a világ szanaszét szakadt.

Kell az, hogy a piac is tudjon kitermelhető kamatú hiteleket biztosítani? Vagy az idők végezetéig nagy állami ráfordítással mehet a kiemelt szektorok megtartása?

Nekünk húsz évünk van a Széchenyi-kártyában. Amikor elkezdtük, akkor 17-18 százalékos kamatok voltak, és akkor is kamattámogatással indultunk el. Aztán ahogy leszivárogtak a kamatok, lementek, akkor egy százalék kamattámogatásunk volt, picikével olcsóbbak voltunk, mint a piaci kamatok. De igazából a Széchenyi-kártya az adaptációs képessége miatt érdekesen közlekedik, mert nekünk nemcsak az a dolgunk, hogy a legolcsóbbak legyünk, nekem mindig ez a legek terméke, a legkreatívabb, a legjobb feltételekkel, a legadminisztrációmentesebb, a legvállalkozószerűbb, a legvállalkozónyelvűbb. Demján Sándor, amikor 2000-ben az akkor is miniszterelnök Orbán Viktorral megállapodott és Parragh Lászlót behívták emellé a program mellé, senki nem gondolta volna azt, hogy az a demjáni mondat, hogy „ebből még lesz akár százezer vállalkozó”, valaha bejön. Hatszázezer hiteligénylésük volt eddig, tehát bejött. De az is biztos volt, hogy nemcsak az a fontos, hogy olcsóbb legyen egy hitel, hanem egyrészt legyen hitel, másrészt, ha lesz, akkor olcsóbb legyen, harmadik az, hogy értse a vállalkozó, hogy miről szól, mi az a három É. Értse, érdekelje, érdeke legyen benne, hogy ezt fölvegye és megcsinálja. Két nagy probléma van mindig, a vállalkozó meg a bank alapvetően nem egy súlycsoport és nem is nagyon értik egymást, beálltunk a kettőjük közé. A banknak az elsődleges problémája az, hogy a vállalkozó nagyon pici, nagyon munkaigényes, nagyon melós, nagyon macerás, nagyon rizikós, bedőlési veszélyek vannak. A másik oldalról a vállalkozó meg azt mondja, hogy a bank drága, túlfedezi magát, furán beszél, amit nem is értek, meg egyébként is messze van. Mi azt mondtuk, hogy figyelj, vállalkozó, neked a bank, az drága? Ahhoz mit szólnál, ha olcsóbbá tennénk ezt egy kamattámogatással? Az úgy már érdekelne. És ha emellett még megcsinálnánk azt is, hogy ne kelljen neked behoznod ötszörös fedezetet, ingatlant meg egyebeket ezért az államot megkérjük arra, hogy adjon hozzá állami garanciahátteret, akkor aztán még az se kell, hogy be kelljen hoznod otthonról egy csomó plusz ingatlant? Ó, hát az nagyon jó lenne. És elmentünk a bankhoz, hogy te figyelj, bank, félsz a vállalkozótól? Igen, nagyon félek tőle. És mit gondolsz, ha kapnál egy nagyon komoly állami viszontgaranciát arra, ha történik valami a vállalkozással, akkor az állam neked helytáll a bedőlt vállalkozás helyett, ahhoz mit szólnál? Ja, az úgy tetszik.

A banknak felelnie kell a részvényesei felé.

Abszolút. Én sem örülnék, ha a bank odaadná mindenkinek úgy, hogy nincs mögötte fedezet. Csak a törési együttható és csavarási mutató közötti vékony mezsgyén mozgunk azért. Most, válsághelyzetben minden bank satuféket húz. Nem volt tizenéven keresztül válság, aztán jött a Covid, aztán jött hozzá a háború, ami energiaválsággal egészült ki. Én nem akarok brüsszelezni, nem az én dolgom és nem vagyok hál’ istennek politikus, de az biztos, nagyon nem tesz jót az, ha saját magát rugdossa bokán az ember folyamatosan. Az unió ezekkel az állandó önkorlátozásokkal saját magával meg a tagállamokkal szúr ki elsősorban és nem azzal, aki felé ezt irányítaná. Nekünk nem az lenne a dolgunk, hogy szűkítsünk, szigorítsunk. A 2008 jó példa volt, az amerikai FED elnöke kiállt a FED erkélyére és két kézzel szórta az emberek, meg a vállalkozások közé a pénzt, miközben az Európai Unió, az EKB, az EIB, az EIF és az IMF pedig szigorításokkal és szűkítésekkel próbálta ezt kezelni. Mind a kettő másik iskola, mind a kettőnek lehet helye, volt, amikor működött ez évszázadokon keresztül, volt, amikor nem működött, de egy biztos, akkor nagyon látszott az, hogy melyik a működőképesebb modell. A 2020-as Covidot egyébként sokkal rugalmasabban kezelte az unió, a háború alatti válságkezelés azért annyira nem tetszik nekünk, mert azért ott látok problémákat és az amerikaiak meg ki is fogják ezt használni. Ezzel az Inflation Reduction Acttal, azaz IRA-val, az inflációellenes törvénnyel konkrétan pillanatok alatt olyan versenyhátrányba tolják az Európai Uniót, hogy abból kijönni nem lesz könnyű.

Van-e olyan térkép, ami azt mutatja, hogy az elmúlt húsz évben ez a hatszázezer szerződés hány ezermilliárd forint, milyen ágazatokba és vidék‒Budapest megoszlásba hova ment?

Nagyon büszke vagyok arra, bár én pesti gyerek vagyok, de 75 százalék vidéki hitelünk van.

Mi a magyarázata? Más üzletméret?

Eleve a méret érdekesen alakul. A szektorra visszatérve, első a kereskedelem, vendéglátás, jármű. Van nyolcszázezer vállalkozás Magyarországon, ebből négyszázezer az általam nanovállalkozásnak hívott vállalkozás, egyszemélyes, önfenntartó, korábban katásoknak hívták őket. Ezekkel én azt érzékelem, hogy igazából a banki szempontból nagyon nehéz bármit kezelni, túl kicsik. A középvállalati kategória meg nagyon szűk, talán 10-12 ezer középvállalkozás van.

Akinek már vannak alkalmazottai meg van főállású vezető, az a közép?

A középvállalkozásnál még mindig az uniós definícióval bohóckodunk, ezt azért mondom, mert nagyon nem értek vele egyet, tehát az a középvállalkozás, akinek 50 millió eurós forgalma és 249-es létszáma van. Németországban tízezer számban vannak ilyen cégek, Magyarországon meg van tízezer összesen, én biztos, hogy sokkal jobban kitágítanám ezt a kört. A vállalkozói lét mindig ott kezd kitüremkedni, hogy az aktuális problémához a vállalkozó megtalálja az aktuális eszközt, és mi eszközt akarunk valamilyen módon az ő kezükbe adni, és ez az eszköz az, ami nekem kifejezetten fontos.

És arra mi a magyarázat, hogy vidékre ment? Miért aktívabbak a vidéki vállalkozók?

A budapesti fejnehézség mindig is problémám volt, hiába Budapesten van bejegyezve a vállalkozásoknak majdnem a fele, azért ez nem teljesen így van. A vállalkozások jó része vidéken dolgozik. Az, hogy Budapesten bejelenti magát, annak van egy praktikus oka, Budapesten nehezebben fog eljutni hozzájuk a NAV. A másik az, hogy nyolcmillió ember lakik vidéken és kétmillió ember lakik Budapesten. Én annak örülök viszont, hogy a Széchenyi-kártya kiemelkedően a vidék hitele. Nagyon kiemelkedően a kisvállalatok hitele. Ez nem a milliárdos hitelek kategóriája, ezért is van az, hogy ilyen hihetetlen darabszámok vannak. Ha vissza kéne bontanom csak a múlt évünket, berobbantunk az újraindítási hitelekkel, még a háború előtt indultunk el vele, két szakasza volt a Covidnak, volt egyszer a gazdasági védelmi akcióterv, és utána volt az újraindítási akcióterv, és a 2022 egyértelműen az NHP kimozgásáról szólt.

A növekedési hitelprogram vége?

Igen, az MNB növekedési hitelprogramja kiment a rendszerből, és annak a helyére kellett beállnia a Széchenyi-kártyának, hétfőről keddre. Ez egy mission impossible volt. Két hét alatt egy programot úgy átalakítani, hogy az gyakorlatilag kistestvéreként tudjon viselkedni az NHP-hoz képest és tudja ugyanazokat a dolgokat, és ezt végigtolni az összes banki partneren, az összes garanciapartneren, saját magunkon, a hálózatunkon, a vállalkozásokkal megértetni, a gazdaságpolitikával vállvetve… Ez nagyon komoly dolog volt. Csak 2022-ben 3000 milliárd forint értékű hitelt fogadtunk be, és abból 1800 le is lett szerződve. A teljes magyarországi kisvállalati hitelnagyságrend 8000 milliárd.

Hogyan megy a hitelfelvétel egy olyan kisvállalkozónál, akinek valószínűleg van már valahol egy bankszámlája?

Egy vállalkozónak nem kell banki szakemberré válnia ahhoz, hogy egy hitelt fölvehessen. Nem várható el minden vállalkozótól, hogy könyvelő vagy pénzügyes vagy számviteles vagy adószakértő legyen, nem mindenki születik úgy, hogy benne van a zsigereiben a vállalkozói pénzügyi tudás.

Ért valamihez, amit csinálni akar.

Viszont azt tudja, hogy van egy ötlete, van egy cége, boldogulni akar, a családját el akarja tartani, alkalmazottakat akar tartani. Körülbelül 400 ezer az, aki a bankképesség tekintetében ott van a horizonton, alkalmazottként vagy családtagként nagyjából 2-2,5 millió ember mozog a kisvállalkozói körben. Ezeknek az igazi segítség az, ha kap olcsó hitelt, kap nem túl fedezett hitelt, azok nagyon fontos elemek. Ha van egy jó projektje, az is fontos elem, de legalább annyira fontos az, hogy akadálymentesítést kapjon.

Bemegy, jó napot, ezt szeretném?

És megcsináljuk helyette az egészet. Nekünk az az igazi feladatunk, hogy ő elmondja, mit szeretne, ezt nem tudom helyette kitalálni. Azt már meg tudom neki mondani, hogy az adott igényéhez milyen hitel passzolna a legjobban, ennek ezek a feltételei. Megcsinálja helyette az irodahálózat, ez 220 helyen van szerte az országban. Az összes kolléga arra a segítésre van kiképezve, hogy a vállalkozókat vigye végig a legelső ötlettől egészen odáig, hogy a dosszié becsukódik. Mi ezt az egész dossziét elektronikus és nyomtatott formában is átadjuk a banknak, ami feldolgozza, átnézi és ő hozza meg a banki hiteldöntést, hiszen a pénz a banké. Mi csak „megolcsósítjuk” az állami kamattámogatáson keresztül és garantáljuk az állami garanciaintézményeken keresztül. A vállalkozó helyett kitöltjük az összes papírt, vagy mi kérjük be. Nagyon bonyolult rendszer a miénk, de nagyon egyszerűnek néz ki a vállalkozó felé pont azért, mert neki nem szabad tudnia azt, hogy ez bonyolult a rendszer. Mi száz partnerrel dolgozunk, az összes Magyarországon levő pénzintézettel. Ott vannak a garanciális szervezetek, az Agrárgarancia Alapítvány, illetve a Hitelgarancia Zrt. Ezek adják azt a hitelgarancia hátteret, amitől a bankok tudnak sokkal lazábban és sokkal jószívűbben adni pénzt a vállalkozásoknak.

Kilenc termék van az aktív termékek között. Ebből egyet vagy akár többet is tudnak neki konstruálni, ha az ő elképzelései olyanok? Milyen a termékek közötti összefüggés?

Mi összeállítunk egy általunk javasolt hitelmixet és majd ő választ. Van négy-öt olyan alapszabály, ami minket is köt, egyik, amit az unió, szerintem kicsit bután előír, hogy mennyi támogatást kaphat egy adott vállalkozás három év alatt. Régen kétszázezer euró volt, most a Covidban rugalmasabban kezelték, ezt följebb vitték. Mi egyébként tudunk adni 50 milliós hitelt is, van ilyen termékünk is, van 200 milliós, 250 milliós, 300 milliós és van most már 500 milliós hitelünk is. Ezt mind-mind a különböző szükségletek függvényében tudjuk odaadni a vállalkozónak. Ha beruházni szeretne, 500 millióig elmehet. Ha csak folyószámla kell neki napi költségekre, napi működésre kell, akkor 250 millió forintig tudunk elmenni. Ha egy kezdő vállalkozás ma alakul meg és van egy jó ötlete és kell hozzá, mondjuk, egy ingatlant, egy üzlethelyiséget, egy irodahelyiséget, egy kis üzemet megvennie, arra adunk 50 millió forintot úgy, hogy azért Magyarországon, kezdő vállalkozásnak, én nem emlékszem 20 év alatt valaki valaha is adott volna pénzt. De mi ezt is megtesszük.

Mi van, ha berobban az üzlet és több pénzre van szükség, vagy beüt a krach és nem tudja felhasználni?

Én szeretem, ha a vállalkozóval évente találkozunk. Majdnem mindig kérünk egy évenkénti felülvizsgálatot, javaslunk és elő is írunk. Nem mindegyik termék tudja elviselni, mert nem olyan a természete. Nagyon más egy forgóeszközhitel, ahol az elején odaadom a pénzt és utána három év alatt szépen visszafizetni a vállalkozás, folyamatosan csökkenő ütemben. De, mondjuk, egy beruházásnál jó, ha látjuk egymást. Egy folyószámlahitel-megújításnál jó, ha látjuk, hogy megvan-e még a vállalkozás, nőtt-e, vagy visszaesett-e. Ha visszaesett, én vissza tudom venni valamennyire az ő folyószámla-hitelkeretét, ha meg nőtt, akkor meg tudom emelni a keretét

Az energiakrízist hogy tudják kezelni? A vállalkozónak valószínű, hogy többet kell fizetnie?

Az energia nehéz dió volt. Nekem volt egy mondatom, és erre többen felhördültek, hogy én miért vagyok ilyen optimista, azt mondtam októberben, hogy ezt ki kell ülni.

Az mit jelent?

Az energiakérdés lehet, hogy kicsit túl van tolva. Miután 300 euróra ment föl hirtelen az energia ára, azt írtam le, hogy az energiát nem lehet átalakítani hétfőről keddre, nem öt perc alatt jött létre egy országnak az energiamixe, nem is lehet megváltoztatni hétfőről keddre azért, mert egy hullámzás beállt. Azt mondtam mindenkinek, hogy ezt meg kell próbálni valahogy kibekkelni. Hoztunk létre egyébként terméket, a geotermikus és energiaátalakításos kombinált hitelünket, ahol vissza nem térítendő állami támogatás van 15 százalék, van mellette egy nagyon minimális, 15 százalékos önerő és 70 százalék olcsó, fix kamatozású hitel, ami nagyon fontos, mert amikor óriási ugrálás van az árfolyamban, az inflációban, az egyetlen biztos pont a fix kamat. Az energia annyira hirtelen ugrott, hogy nem volt tartható a fönnmaradása, mostanra már megint 40 euró alá benézett. Ez már kezelhető. Ilyenkor elgondolkodik az ember azon, hogy meg kell-e ugranom azt, hogy egy nagyon nagy átalakítást hajtok végre, eddig gázzal ment az üzemem, most átalakítom napra, hőszivattyúra, bármi másra, vagy inkább elkezdek hibridkedni, és akkor teszek föl napelemet is, de nem az egész rendszeremet állítom át.

Milyen arányban lehet egészségesnek mondani az országban az uniós pénz, az állami pénz meg az úgynevezett külföldi tőke bevonását?

Az egészséges arányt mindig az dönti el, hogy milyen az aktuális gazdasági helyzet. Az uniós pénzek tekintetében óriási kérdőjelek vannak: lesz, nem lesz, mikor lesz, hogyan lesz, mennyi lesz, mire lesz, mik lesznek a prioritásai.

Az nem dőlt el? A környezetvédelem, a zöldítés.

Az operatív programok eldőltek. Most nagyon-nagyon nehéz helyzet van, láthatóan az egész nem szakmai kérdés. Abban, hogy a prioritások benne jók-e, nekem vitám volt nagyon sokszor, mert az unió most nagyon ráállt a fenntarthatóság, körforgásos gazdaság, ESG, zöld, karbonsemleges típusú dolgokra, csak a magyar vállalkozó nem tudja, hogy az mi.

Nekünk is van körforgásos gazdaságstratégiánk.

Így van, el is kell kezdeni, bele is kell állni, csak a kérdés az, hogy egy ilyen válsághelyzetben, két év Covid, egy év háború után valóban az-e a prioritás, hogy nagyon zöld legyen valami vagy az, hogy a vállalkozások túléljék a válságot. Ez egy nagyon komoly eldöntendő kérdés. Én ilyen szempontból nem lennék senkinek a helyébe, akinek ezt a döntést meg kell hoznia. Az egészen biztos, hogy kellenek az új iparágak, jönnek az új iparágak, nem kerülhető el. Én nem akarok belemenni az akkumulátorgyáras témába, mert nem az én területem, de egy biztos, nekünk nem azon kell most gondolkodnunk, hogy a munkaerőt mire lehet majd fölhasználni a következő hetekben, hónapokban. Azt kell kitalálnunk, hogy mi lesz a neve annak a szakmának, ami ma még nem is létezik, mert az iparág is még csak most jött létre. És ha k 2030-ban vagy 2035-ben mindenkinek már elektromos autót adhatnak csak el, ahhoz igenis kellenek olyan alkatrészek, amik ma még nincsenek.

Éppen most fúrják a németek meg olaszok, meg talán a franciák is, a nagy autógyártó cégek, beletesznek mindent, mert látják a saját iparukat.

Így van, mert szerintem most ijedtek meg a túl közeli dátumtól.

2023 van.

Igen, de azért ezek óriási ciklusok. Egy autógyár nem egy év alatt készül el, nem egy évig fog termelni és nem egy év alatt zárják be, hanem ma hozzák azt a döntést, amivel 2030, 2040, sőt 2050 környéki számokat kell letenniük az asztalra. Szerintem az iparági változás elkerülhetetlen, geopolitikai változások is nagyon látszanak, egy átrendeződés látszik. Én nagyon hiszek az FDI-ban, a külföldi működő tőkében. Ez az a pénz, ami azt mutatja, hogy az adott gazdaságban olyan potenciális befektetési helyet talál a működő tőke a világból, ahol öt-tíz-húsz évre tervez ott maradni. Azért fontosak ezek a harcok egy-egy iparágnak az idehozataláért, mert utána ez meg fogja határozni hosszú-hosszú évtizedekre az adott gazdaság működését és a működési kultúráját és az ahhoz illeszkedő munkaerőt, munkahelyeket, munkatudást.

Foglalkoztatja az ügyfeleiket az, hogy hol lesz a világ gazdasági erőközpontja a következő száz évben? Mi mindegyiktől elég messze vagyunk. Kínától is, az Európai Uniótól is, meg az Egyesült Államoktól is.

Erre két válaszom van, egy hivatalos meg egy magán. A magyar vállalkozó, a magyar ember, a magyar lakosság nem különbözik nagyon a világ lakosságától ilyen szempontból, mindenkit érdekel a saját jövője. De a vállalkozásokat elsősorban egy válsághelyzetben az érdekli, hogy mi fog történni ma vagy holnap. Nagyon jól látszik a számokban, hogy a válságokban milyen típusú hiteleket vesznek föl nálunk a vállalkozások. Amikor berobbant a Covid, szinte mindenki folyószámlahitelt vett föl, azonnali pénz kell, mert most ki kell fizetnem a költségeimet, a bért, meg kell tartanom az embereimet, de nincs bevételem. Akkor senki nem gondolkodott gyáralapításban és beruházásban. Aztán jött az, amikor elkezdtük elhinni, hogy vége lesz ennek a francos Covidnak, és jött az újraindítási program. Mindenki elkezdett gondolkodni abban, most még nagyon olcsó az ára a beruházási hiteleknek, hogy ezt már tíz évre fix összeggel föl merem venni és most már talán kijövünk a Covidból. 50 százalékra nőtt pár hónap alatt a beruházási hiteleink aránya a 8 százalékról. Jött a háború, megint visszaálltunk, most nem 90:10, hanem 80:20, tehát 80 százalék működési költség és 20 százalék beruházás. Biztos vagyok abban, ha valamennyire normalizálódni fog a helyzet, akkor megint vissza fogunk állni arra, hogy az emberek elkezdenek hinni a jövőben, merni beruházni.

Mert az ötlet megmarad, csak nem tudja megcsinálni, mert nem látja a környezetét?

Csak merjem-e, merhetem-e, merni fogom-e? És akkor az a kérdés, ha meri, akkor viszont ehhez adjunk neki egy olyan eszközrendszert a kezébe. Mondtam az előbb a Q-t, mondtam utána az É betűket, most mondom a K betűket is. Van az öt K betűs elemünk, aminél az első az, hogy legyen egy stabil üzleti koncepciód, legyen képességed, gyors legyél, érthető legyél, tiszta beszéd, piaci kkv-gondolkodásmód, küldetéstudat, hogy elhidd azt, hogy ez a te küldetésed, a KAVOSZ-nak ez a küldetése, a kamarának, VOSZ-nak ez a küldetése, a gazdaságfejlesztés, a vállalkozásfejlesztés. Kell hozzá egy kormányzati támogatás, anélkül ez sosem fog menni. Szerintem ez óriási feladat, felelősség és szerintem egy óriási köszönet is, és a közösség. Ez a stratégiai közösség, a nagyon-nagyon sok szereplő, bankok, állam, vállalkozások, kamarák, VOSZ-ok, az összes szereplő egyben, és mindegyik egy célt tűzött ki, hogy a vállalkozásokat támogassa. Ez az öt K a koncepció, a képesség, a küldetéstudat, a kormányzati támogatás és a közösség, és ez az öt K nagyon tol minket, nagyon régóta.