Energiaválság van, rémült szemmel nézzük a frissen érkező számláinkat. Mi a teendő ebben a helyzetben?

A lakosságnál a kormányzat is elég sok intézkedést meghozott, bizonyos fogyasztási szintig viszonylag elviselhető áron lehet villamos energiát és földgázt fogyasztani. Viszont ez mindenképpen egy átmeneti intézkedés tud csak lenni, a végtelenségig nincs az a költségvetés, amely finanszírozni tudna nagyon nagy eltéréseket a piaci ár és a lakossági ár között, ezért a biztonságra és a hosszú távú fenntarthatóságra szavaz az, aki most már mindent megtesz az energiafogyasztás csökkentése érdekében. Az a rossz hírem van, hogy rövid távon nagyon nehéz radikális változást elérni, ugyanis ehhez nagyon sok pénz kell. Érdemes figyelni a pályázatokat, próbáljunk a szükségből erényt kovácsolni és legalább a lehetőségekhez képest optimalizáljunk. Kezdjük mindig a fogyasztásnál, mert az el nem fogyasztott energia a legolcsóbb.

A szolgáltatóknak van ilyen összehasonlító rendszerük, hogy körülbelül milyen típusú otthoni fogyasztó optimális használatával mennyit lehet csökkenteni, csak egy csomó mindent nem lehet megcsinálni.

Majdnem biztos, hogy nem lesz arra most pénzt, hogy mindenki lecserélje az összes elavult gépét, viszont a szokásainkkal rengeteget lehet spórolni. A klasszikus lekapcsolom a villanyt mellett nagyon komolyan át kell gondolni például, hogy mennyi fagyasztói kapacitást használok, tényleg érdemes-e két hűtőládát telerakni, vagy az áruházlánc majd fogyaszt helyettem, én pedig többször elmegyek a boltba. Ez csak egy példa. Ez egy választási lehetőség. De változtatni kell azon, hogy tényleg nem hagyom az összes médiakommunikációs eszközömet egész napra bekapcsolva, és ezer ilyen dolog van, ezekre érdemes odafigyelni. Ha a fogyasztáson túl vagyunk, akkor az ellátást is érdemes mindig megnézni, és itt óriásiak a különbségek. Egy új építkezésen a modern megoldásokkal majdnem az eredetihez képest nullára lehet csökkenteni az energiafogyasztást.

Volt, hogy bizonyos évtől kezdve már csak nulla energiaigényű házakat lehet csinálni, aztán ez a szabályozás mindig tolódik.

Igen, és nem is biztos, hogy a nullára érdemes menni, mert lehet, hogy az utolsó öt százalék már irreálisan drága, de el lehet jutni egy viszonylag optimált szintig. Érdemes például arra törekedni, hogy normális mennyiségű napcella legyen. Ha olyanok az adottságok, akkor hőszivattyú legyen, ezeket külön-külön kalkulálni kell. Ha túl sokat építek be, akkor drága lesz, valószínűleg nem fogja megérni, ha keveset, akkor meg nagyon sokat kell még hozzávásárolni. Ezeket tudni kell optimálni, erre vannak azért cégek meg eszközök, amik tudnak segíteni nekünk.

Ha most már az ember egy minősített szakértőt megkeres, akkor egy elvárt, jó színvonalú megoldást kap?

Vannak most már nagyon jó cégek. Ezelőtt egy-két évvel még akár túlkínálat is volt, most azért, ha valaki napcellát akar például telepíteni a házára, akkor azért fel kell gyűrje az ingujjat, hogy találjon valakit, aki értelmes határidőn belül kimegy. De ez egy átmeneti jelenség, be fog állni a piac normálisan. Egy régi társasházban erősen korlátosak a lehetőségek, mondjuk, egy belvárosi budapesti műemléki ingatlanban, viszont, amire lehetőség lehetne, az a közösségi erőművek és azoknak az elterjedése. Ez azt jelenti, hogy a lakosság összeáll és néhányan egy gazdaságos üzemméretet elérve közösen valósítanak meg egy erőművi beruházást, nem a házuknak a tetején, hanem valahol máshol.

Milyen erőművi beruházást?

Alapvetően megújulót lesz érdemes, nem nagyon hiszem, hogy valaki fosszilis erőművet szeretne megvalósítani ebben a mérettartományban és ebben a kultúrkörben. Magyarországon ma az épülő megújuló erőművek szinte kizárólag naperőművek, esetleg szélerőművek, de például egy falusi környezetben egy biogázerőműnek is van relevanciája. Ausztriában, Németországban rengeteg közösségi biogázerőmű van, amit közösen a falu közössége megépít és közösen használja. Tipikus win-win szituáció, mert az alapanyaggal is tudnak hasznosan mit kezdeni és ráadásul még energiát is termelnek vele. Ebben Magyarországon óriás potenciál van ahhoz képest, amit ma csinálunk.

Ha valaki megnézi Budapest naptérképét, lehet látni, hogy körülbelül milyen épületek tetején süt annyit a nap, hogy oda már érdemes megcsinálni akkor. Mondjuk, egy 15 lakásos társasház már tud olyan beruházást csinálni, ami egy érdemi segítség? Ha beleszámoljuk az engedélyeztetést, a hálózatra rákötést, tehát minden melót, amit ezzel el kell végezni.

Az engedélyeztetés, a hálózatra rákötés nagyon jó példa, mert az egyik legnagyobb macera és az egyik legdrágább tud lenni, de óriási erők dolgoznak azon, hogy ezek jobban tudjanak működni. Én azt tanácsolom mindenkinek, ha az ő konkrét társasházában ma valamiért nem jön ki a matek vagy fizikailag egyszerűen nem lehetséges, mert azt mondja az áramszolgáltató, hogy nem tud rákötni, akkor próbálkozzon vele fél év múlva, egy év múlva, mert ezek meg fognak oldódni. Most mindenki egyszerre akar mindent, ezt nem fogja tudni fölszívni a hálózat egyszerre, de óriási pénzek mennek és óriási akarat van arra mind kormányzati oldalról, mind a cégek oldaláról, hogy ez a rendszer képes legyen befogadni további kapacitásokat.

A vas, a technológia, a cella rendelkezésre álló kellő mennyiségben?

Van, óriási kapacitásokat gyártanak. A magyar felhasználás még bármekkora boom esetén is csak egy iciri-piciri töredéke a világ napcella- vagy invertertermelésének, és minden, ami ezekhez kell, megdrágult, de nem olyan mértékben, mint a villamos energia. A megtérülésük még így is jobb lett, még akkor is, ha attól azért óvakodnék, hogy a mai villamosenergia-árakkal számoljak hosszú távra.

Drágábbal számol?

Nem, én olcsóbbal számolok.

Végre, az első optimista megnyilvánulás.

Igen, de nem annyira optimista vagyok, inkább az elemzői várakozásokat összesítem, mert az egyfajta konszenzus, hogy a mai extrém magas árszintnél azért lejjebb lesznek az árak középtávon, de nagyon függ attól, hogy mi lesz a szomszédban folyó háborúval, hogyan alakul az egész válság. Most néhány nappal ezelőtt a fele volt az egy hónappal ezelőtti csúcsnak a gáz ára, aztán jött az Északi Áramlatról a rossz hír, rögtön megemelkedett megint 20 százalékot, ezt nem lehet lekövetni. Ezt még vállalati szinten is nagyon nehéz lekövetni, nemhogy egy lakosnak. De azért a hosszú távú fundamentális hatások nem indokolják ezeknek a magas energiaáraknak a meglétét. A régi szép világ nem fog visszatérni, a 20 eurós gáz és a 40-50 eurós villany nem fog visszatérni, de valahol a kettő között fog megpihenni. Egy megnyugodott piacon minden megújuló beruházás messze jobb megtérülési mutatókat fog mutatni, mint amit ez azelőtt mutatott, pedig már az sem volt rossz.

A ma a piacon kapható eszközök, napelemek, inverterek, átalakítók, megbízhatóan működnek? Mert egyre több olyan hírt kapunk, hogy napelem van a tetőn, és ég a ház.

Abszolút világszinten meg lehet Magyarországon építeni egy naperőművet, ezzel nincsen semmi baj, és még azt sem mondom, hogy az a drágább. Mindenképpen érdemes a bonitását megnézni, referenciákat, mennyit csinált már, mi róla a hír, esetleg egy kicsit netezni róla. Lassan ez is olyan lesz, mint egy szálloda, hogy meg lehet nézni a véleményeket.

Egy Alteo szintű vállalat esetében, ami egy nagy, tőzsdei cég, mi a teendő ebben az energiahelyzetben? Hogy tudnak hozzá alkalmazkodni?

Az energetikai cégnél rendkívüli óvatosságra, biztonságos működésre kell átállni. Nagyon komoly döntéseket kellett meghoznunk, mind a vevők bonitásvizsgálatában, mind a szerződéseinkben, mind a vásárlásainkban, beszerzéseinkben nagyon konzervatívan működünk, bár szerencsére minket még a válság úgy nem érintett, hogy visszaestek volna a különböző mutatóink, ugyanis a szolgáltatásaink nagy része pont arra a helyzetre kínál megoldást, ami ma van. Felépítettünk egy olyan vállalatot, amely megújuló energiát képes másoknak is termelni, termeltetni, hogy kiszabályozni tudja ezt a rengeteg megújulót, ha csak az időjárástól függ a termelés, akkor hogyan lesz ebből egy megbízható rendszer. Nem álltunk meg a beruházásokkal sem, hiszen ezek a beruházások pont azért történnek, mert szükség van erre. Nem energetikai vállalatnál először is ugyanaz a gyakorlat, mint a lakosságnál az első körben: a saját fogyasztását rakja rendbe. Jelentős megtakarításokat értünk már el vállalatoknál azzal, hogy optimáltuk az energia felhasználását.

Tudnak ilyet szolgáltatni nekik?

Így van, mi vállalatoknak dolgozunk alapvetően, és ezekkel szoktuk mi is kezdeni. De azért a nap végén mindig megmarad a kérdés, hogy azt a tetemes mennyiségű energiát, amit felhasznál, hogyan szerezze be. Van a vásárlás és van a saját termelés, meg van adott esetben valamilyen közösségi megoldás is. A saját vásárlásnál megint nagyon fontos, hogy egy vállalat engedjen meg magának egy profi beszerzőt, hozza meg azokat a döntéseket, hogy mikor veszi meg az energiát, mennyi időre veszi meg az energiát. Aki például két évre szerződött tavaly, az nagyon jól járt, mert idénre meg jövőre még jó áron van energiája.

De ez nem úgy megy, mint a magánpiacon, hogy ha azt látom, hogy már nekem nem éri meg eladni, szerződés ide meg oda, akkor fölmondom?

Nem, a villamosenergia- és a gázkereskedők az energiahivatal által ellenőrzött vállalatok. Nem mondom, hogy nem fordulhat ilyen elő, de ez abszolút nem jellemző. Természetesen mi is minden egyes szerződésért helytállunk. Ez nagyon fokozott felelősséggel jár, ennek a felelősségnek megfelelnek az energiakereskedők. Ha egészen durván elharapózik a válság és európai szintű ellátási problémák vannak, akkor természetesen a kereskedő sem nagyon tud mit csinálni, mert ha nem kap, akkor nincs. De olyan, hogy a saját hibámból ne tudjak valakinek szolgáltatni, az abszolút nem fordulhat elő, erre nagyon keményen oda kell figyelni. Zárva vannak a pozícióink: amit mi eladtunk, azt meg is vettük, és innentől kezdve ez tud működni. A stratégiai partnervállalatainknál együtt szoktunk dolgozni azon, hogy ezek jól működjenek. A másik, hogy nagyon sok vállalatnál felmerülhet a saját termelés. Ebben lehet napcella, ebben lehet akár szélerőmű, de itt már például előjöhet a földgázfelhasználás is. Vannak olyan vállalatok, ahol ma is működnek földgáz típusú erőművek nagyon jól. Itt már egy mixet érdemes összegondolni. Nagyon sok minden szóba jöhet gyakorlatilag a nukleáris energiát kivéve, mert olyan azért nem lesz egyelőre, bár ebben is vannak már kis méretűek, de ezek elképesztően drágák. Általánosságban azt lehet mondani, hogy ezt szerintem minden olyan vállalatnak, ahol az energiaköltség jelentős, ezeket a gondolkodásokat végig kell csinálni. Nyilván minél nagyobb a cég, annál nagyobb a mozgástere, de nem érdemes ezt senkinek elengedni. Mindenkinek megvan egy optimuma, és azt három dolog fogja meghatározni: a költségek, az ellátásbiztonság és a fenntarthatóság. A vállalatoknak vannak erre vonatkozó vállalásaik és ezeket kellene tudni teljesíteni. Ez nem egy egyszerű játék, de egy vállalati jellegű stratégiának ezt a három szempontot kell figyelembe venni.

Ha egy vállalat úgy dönt, hogy saját magának termel jelen állapotban például napenergiát, akkor azt technológiailag jól be tudja illeszteni a saját rendszerébe, vagy azt ki kell vinni valahova, valakinek szabályoznia kell, bevinni a központi rendszerbe, és akkor onnan kapja vissza?

Egy-két nagyon szerencsés kivételtől eltekintve ehhez mindenképpen tanácsos egy partner. A legtöbb vállalatnak nem éri meg, hogy ezt maga csinálja, mert ehhez elég komoly szakértelmet kell tudni felépíteni. Úgy működik a villamosenergia-rendszer, hogy vannak bizonyos mérlegkörök, a keresletnek, a kínálatnak vagy a termelésnek és a fogyasztásnak mindig ki kell tudni lenni egyenlítve, mert ugyanannyinak kell lennie. Tudunk most már minimális mértékben tárolni villamos energiát, akkumulátoros tárolókban, egyéb helyeken, de ennek a mértéke messze nincs akkora, hogy ez megoldja a problémát. Ezért ezt ki kell szabályozni. Ha nem sikerül kiszabályozni, eltérés van, akkor az úgynevezett kiegyenlítő energia megoldásokkal kell megoldani, ezek Magyarországon jellemzően nagyon gyorsan működtethető, kis méretű földgázos erőművek. Eben is az Alteo az egyik piacvezető Magyarországon, nekünk is van egy elég komoly kapacitásunk, amelyik ezt szolgálja. Ilyen mérlegkörből van Magyarországon néhány tucat, és a magyar villamosenergia-rendszerirányító, a Mavir felelős azért, hogy az a néhány tucat mérlegkör ki legyen egyenlítve, tehát hogy nemzeti szinten is ki legyünk egyenlítve. Ebben a legnagyobb fogyasztó vállalatoknak saját mérlegkörük van, de ez nagyon kevés. Az Alteónak mint kereskedőnek is van saját mérlegköre. Példának okáért mi azt is csináljuk, hogy a naperőműveket úgynevezett aggregátori szerepben összegyűjtjük. A magyar naperőműkapacitásnak 20-25 százaléka ma az Alteónál van, nem a mi tulajdonunk, hanem a partnereinknek elvégezzük szolgáltatásként ezt, hogy mi ezt kiegyenlítjük és a termelését menedzseljük. És ha ez így működik, akkor már egyébként lehetőség van arra, hogy a maradékot is értelmesen be lehessen szerezni és lehessen működtetni. Magyarul én azt tanácsolom a nagyobb cégeknek, hogy mindenképpen érdemes egy stratégiai, energetikai partnert keresni. Amerikában is nagyon elterjedt már, Nyugat-Európában is keményen van és Magyarországon meg jön az úgynevezett PPA, ami azt jelenti, hogy én megépítem neki az erőművet, utána üzembe helyezem, üzemeltetem ezt a naperőművet, és ő gyakorlatilag csak a zöld energiát kapja meg, és ő ezért nekem cserébe egy hosszú távú megállapodást aláír. Magyarországon is több ilyen tárgyalás van, még nem igazán terjedt el, de rövidesen el fog. Olyan is létezik, hogy egy vállalkozó, mint amilyen az Alteo, megépít egy zöld erőművet és ennek a termelését eladja a piacon, de nem az áramtőzsdén, hanem olyan vállalatoknak, amelyeket érdekel a zöldenergia.

Kinek kell ma fizetnie, ha gázmotort kell beindítani, ha kiegyenlítő energiára van szükség?

A kiegyenlítő költségek nagyobb részben a villamosenergia-számlában jelennek meg és a vállalatok fizetik.

Tehát végül, aki elfogyasztja azt az energiát, azt látja abban a számlában?

Alapvetően a vállalatok, de azért ebbe az erőművek is beletartoznak, mert ők is okoznak kiegyenlítő költséget, a megújuló erőművek különösen. Nagyon fontos elv, hogy a költséget alapvetően lehetőleg az viselje, aki okozza. Szociális, egyéb szempontok miatt el lehet azért térni, de például egy naperőműnél évről évre növekvő mértékben egyre inkább ráterhelik az általunk okozott kiegyenlítő költséget ezekre az erőművekre. 2026-ra eljutunk odáig, hogy 100 százalékban ők fogják fizetni a kiegyenlítő költségüket.

Akkor is meg fogja érni még naperőművet csinálni?

Profin kell csinálni, hogy a kiegyenlítő költség ne legyen magas.

Jó, de azt nem lehet kiszámolni, hogy mikor süt a nap.

Nekem nem egy konkrét naperőműre kell kiszámolni, hogy jön-e egy felhő, hanem országos szinten. Ha nekem van több száz megawatt naperőművem egy rendszerben és én azt optimálom, akkor az egy megawattos, Zuglóban lévő naperőműre jutó átlagos kiegyenlítő költség messze alacsonyabb, mint ha ő ezt egyedül próbálná eltalálni, mert egy konkrét felhő nála 50 százalék eltérést fog okozni, én meg egész Magyarországra ki tudom úgy számolni, hogy csak 5-10 százalékot okozzon. Nálunk egy profi csapat csinálja ezt az egészet, és ezt a több száz megawattot egyben kezeli. Radikálisan csökkenhet a kiegyenlítés költsége, és én nem gondolom, hogy van olyan ipari naperőmű, amelyiknek ne érné meg csatlakozni egy ilyenhez.

Az energiatermelési szektorban hogy oszlik meg most a magáncégek, mint például az Alteo meg az állam aránya?

Az erőműveknek jelentős része állami tulajdonban van, mert Paks állami cég, a Mátrai Erőmű is állami cég, utána vannak a nagyobb gázturbinás erőművek, amik már nem állami tulajdonban vannak vagy nem mindegyik. Nem adtam én ezt össze még soha, de a megtermelt villamos energiának biztos a fele állami. Nagyon jelentős az állami szerepvállalás, ami egyébként nem nóvum és nem is különlegesség, a legtöbb országban a világon ez így van.

A hálózat is az államé?

Kétféle hálózat van, az úgynevezett átviteli hálózat, ami országos méretű, az az államé, ez a MAVIR fennhatósága alá tartozik, és vannak az elosztói hálózatok, van hat az országban, különböző cégeknek a tulajdonában.

Mennyi hely van még a piacon, ha például valaki most napelemparkokat szeretne építeni?

A hálózatot folyamatosan fejlesztik, folyamatosan bővítik a befogadó kapacitásokat, és például várhatóak még nagyobb energiatároló beruházások is. Mi az energiatárolásban is érdekeltek vagyunk, mert Magyarországon négy nagy ipari méretű energiatároló van, és abból kettő az Alteónak a tulajdona. A zuglói erőműben volt az első, azóta Kazincbarcikán átadtunk még egyet. Ma is fejlesztünk, ma is vannak beruházásaink ebben a témában. A mi szabályozóközponti megújuló termelésmenedzsment- és erre vonatkozó beruházási tevékenységünk helyet csinál a megújulóknak. Nagyon egyetértenék vele, ha az Európai Bizottság fenntarthatónak minősítené az ilyen típusú földgáztermelést, mert ezzel helyet csinálok a megújulóknak, mert különben beleütközünk a kormányba és nem fogjuk tudni megépíteni. A mai kapacitásoknak legalább a duplázásáról beszélünk az évtized végére, több ezer megawattot fogunk építeni és ha 2040-ig vagy ’50-ig gondolkodunk, akkor megújulóból és nukleáris termelésből gyakorlatilag meg lehetne oldani az ország energiaellátását, ha van a földgáz alapú kiegyenlítés.

Kazincbarcikán, ha jól olvastam, akkor gépjárműakkumulátorok tárolókapacitásával is kísérleteznek.

Így van.

Ez működőképes? Hogy kell elképzelni?

Ez egy kísérleti K+F projekt, és pont arról szól, hogy nagyon nagy számú autóakkumulátort kell összekapcsolni, és ennek kell tudni rendszerszintű szolgáltatást nyújtani. Ez részben ebből áll, a másik része az klasszikus nagy méretű akkumulátor, és arról szól az a projekt pontosan, hogy nem olyan nagyon sokára majd elindul az a világ, amikor rengeteg használt akkumulátor kikerül a piacra, akár relatív nagyméretű akkumulátorok az elektromos autókból, és az is újrahasznosítás, ha szétszedem és anyagában újra használom, de azért annál még jobb hasznosítás, ha egy másik funkciót találok neki. Arról szól ez a dolog, hogy épesek legyünk rendszerszinten ezt a gigantikus méretű használt akkumulátort használni, és erre nézünk most különböző modelleket, kísérleteket, és ez az alkalmazott kísérlet egy akkreditált, a MAVIR rendszerszintű szolgáltatásba akkreditált akkumulátoros tároló.

Egyéb technológiákkal, a hidrogéncellákkal kísérleteznek?

A hidrogéncella a közlekedésben, a mobilitásban van, és egyébként a hidrogén felhasználása az energetika többi részében is van. A hidrogén egy tárolási megoldásnak is alkalmazható, mert amikor sok villanyom van, akkor megtermelem a hidrogént villamos energiából, és amikor kellene, akkor pedig fel tudom használni és újra villanyt termelek belőle. Ráadásul, ha ezt naperőművekkel csinálom, akkor ez zöld hidrogén, és nincs károsanyag-kibocsátása. Iszonyat erők vannak a világban, amelyek ezeket fejlesztik, nagyon nagy kérdések vannak még. Rengeteg kérdést kell megoldani, és minden megoldandó kérdés magában rejti azt, hogy adott esetben ez mégsem fog tudni annyira nagy mértékben elterjedni, mint szeretnénk. Mi ezeket is természetesen követjük, nem kísérletezünk mindennel mi magunk, arra nincsen kapacitásunk. Amikor mi, mondjuk, egy akkumulátoros beszerzést csinálunk, akkor az összes technológiát tekintetbe vesszük, ami éppenséggel elérhető és azokat versenyeztetjük meg, hogy a saját megoldásunk szempontjából melyik illeszkedik a legjobban. Nekünk az a dolgunk, hogy képben legyünk.

A szélben van ma fantázia? Az utóbbi időben jönnek olyan hírek, hogy ezt a kormányzat átgondolja.

Igen, van. Én az elmúlt tíz éven nagyon sokszor elmondtam, annak, hogy szélerőművet nem lehet építeni, szakmai indokát nem tudom elképzelni. Van relevanciája a szélnek Magyarországon. Három dolgot hadd mondjak el. Az egyik, hogy vannak kihasználatlan kapacitások, olyan területek, ahova komolyabb probléma vagy környezeti károkozás nélkül lehetne még szélerőművet telepíteni. A másik, hogy a meglévő szélerőműves telepítéseknél is lehetne most már korszerűsítésbe, felújításba, akár méretnövelésben gondolkodni, ezt hívják repoweringnek, de ez nem teljesen új beruházás, de növekszik a kapacitás. A harmadik pedig, ha egy ország elmegy egyetlenegy, monokultúrás irányba és csak naperőművekkel foglalkozik, akkor annak egy adott rendszerkiegyenlítési költsége van, egy dologtól függ, a naperőművek előrejelezhetőségétől.

Itt meg mindjárt kettőtől.

Ha viszont kettő van, akkor egyrészt első pillantásra nehezebb, mert akkor kettőt kell nézni, viszont ezek segítik egymást, mert másféle típusú eltéréseket produkálnak. Nagyon sokszor van olyan, hogy ellenkező irányba térnek el. Ha nem függ egymástól, akkor olyan is lesz, amikor ezek egymást segítik. Kiszámoltuk, hogy a rendszerben ez megtakarítást okoz. Mi vagyunk Magyarország második legnagyobb szélerőmű-tulajdonosai, erős tapasztalatunk van benne, és mi voltunk Magyarországon az elsők, akik a rendszerszintű szabályozásban szélerőmű-kapacitást betettek. Ez pedig eléggé unikális, hogy mi szabályozásra használjuk azt a kapacitást, ami szélerőműből van. Szerintem van értelme ezzel foglalkozni.

2021 óta van hulladékgazdálkodási kódexünk, és most megvették egy hulladékgazdálkodási cég 75,1 százalékát.

Így van.

Mi az üzlet a hulladékgazdálkodásban? Átlátják-e már a rendszerét, hogy ki mit csinál, ki, mit kitől vesz?

Ezer olyan energetikai aspektus van, ami a hulladékgazdálkodást előhozza az energetikában, nemcsak az akkumulátorok, hanem például a napcellák. Most elképesztő mennyiséget építünk be, nem nehéz belátni, hogy lesz az az idő, amikor elképesztő mennyiséget kell majd lehetőleg újrahasznosítani. Nagyon nem mindegy, hogy az milyen minőségben történik, és az sem mindegy, hogy az Magyarországon történik, vagy ezeket valahova elvisszük. Rengeteg olyan hulladék van, amelyik nagyon értékes, és ha ezt értelmes költségen, normálisan szét tudjuk szedni és az anyagokat ki tudjuk nyerni belőle, akkor ez rengeteg környezeti problémát meg fog előzni vagy legalábbis csökkenteni tud. A körforgásos gazdaságnak ezekben a helyzetekben is elő kell tudnia jönni. Ahulladékpiacon megkülönböztetünk különböző úgynevezett anyagáramokat. Mondok példát, egy anyagáram az elektronikai hulladék. Az a cég, amit vettünk például, nagyon erős az elektronikai hulladékok kezelésében. Ez lehet a napcella, lehet a hűtőszekrény meg televízió. Mi nemcsak megvettük ezt a céget, hanem ezekbe az anyagáramokba akarunk befektetni. Ez nyilvánvalóan egyik oldalról egy nagyon jó környezeti hatást jelent, másik oldalról ez egy üzlet.

Akkor minden anyagáramra külön üzletágat kell felépíteni?

Vannak olyan vállalatok, a FeGroup is ilyen, amit vettünk, hogy több anyagárammal is foglalkozik, de minden anyagáramot külön kell nézni. Van körülbelül harminc ilyen. Például az egyik ebből és a messze legnagyobb a kommunális hulladék. Az egy teljesen külön műfaj.

Utána az önkormányzatok, az áruházak hulladéka, minden?

Így van. Meg szokták különböztetni a szervest a szervetlentől. Mi üzemeltetünk egy biogázüzemet, az értelemszerűen szerves hulladékáramban van, ott az áruházi hulladék nagyon komolyan előjön, tehát ezeket a hulladékáramokat külön-külön érdemes nézni és úgy érdemes őket megcsinálni, hogy ahol lehetőség van rá, ott for profit vállalkozások működjenek. Magyarországon a hulladékfeldolgozás állapotán azért még van mit fejleszteni, ezt azért ki lehet jelenteni. És aztán nyilván lesz egy olyan rész, elsősorban a kommunálisra gondolok, amelyik már nem ennyire egyértelmű, az is egy bonyolultabb kérdés, meg van politikai aspektusa. A kommunális nem is a mi műfajunk, de a szerves hulladékban ma is ott vagyunk már az üzemeltetett biogázüzemmel, és nincs kizárva, hogy abban is lépünk előre még.

Már látják, hogy a rendszer hogyan fog működni?

Elég jól látunk a pályán, nem mondom, hogy minden kérdés tisztázva van, mert ez ma alakul. Ott vagyunk, követjük, és megkeressük a helyünket rajta. Ez egy nagyon komoly üzletág lehet az Alteo életében.