Október 8. óta tart a Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál. Ez az első Liszt-fesztivál, minden tekintetben új és más?

A neve egy régi kötelességünk. Ha van egy ilyen korszakos zsenink, mint Liszt Ferenc, akkor foglalkozunk vele sokkal többet, mint eddig. Amiben új ez a fesztivál, hogy egy ilyen értékünket hogy lehet minél közelebb hozni a mához, hogy lehet közelebb hozni az emberekhez. Azt az örökséget, amit ránk hagyott, feldolgozzuk, toljuk a mai kor irányába, illetve Liszt üzenetét, amit örökül hagyott ránk, hogy tudjuk értelmezni a mi korunkban, a mai művészek hogyan inspirálódnak általa. Tehát tulajdonképpen ebben új ez a fesztivál.

Tavasszal volt a Bartók-tavasz, most a Liszt-ünnep. Ezek valamiképpen össze is kapcsolhatók? Ráadásul 140 éve született Bartók Béla és 210 éve született Liszt Ferenc, de ezek nemcsak erre az évre vonatkozó fesztiválok, hanem évről évre megrendezik mind a kettőt.

Ha Lisztről el tudtam mindezt mondani, Bartókról hasonlókat tudnék mesélni. Ő a XX. század korszakos zsenije és az egyik legnagyobb zeneszerzője. A két fesztivál abban rokon, hogy mind a kettő prémium összművészeti fesztivál, a különböző művészeti ágakból a legjobb válogatásokat mutatják be, a legkiválóbb művészeket invitálják meg, hogy bemutassák mind Bartók, mind Liszt műveit, a környezetük műveit, illetve a mai inspirációt.

Ez egyfajta márkaépítés is?

Mindenkinek addig cseng jól a neve, amíg a közbeszéd tárgya, és a fesztiváloknak pontosan ez a feladatuk, hogy ezt azzá tegyék, hiszen ők egy kornak a lenyomatai, viszont az egyéniségük, a művészetük is túlmutat a koron. Nekünk ezért kötelességünk velük foglalkozni. Ha Liszt Ferenc életének második feléből jó sok időt töltött a rengeteg utazása között Budapesten, akkor nekünk ez nagyon nagy lehetőség, hiszen kapcsolatban volt a várossal, a város templomaival, utcáival, és nagyon sok ponton van találkozási lehetőség vele.

Nagyon fontos Budapest és Magyarország mint márka építése is egy-egy ilyen kulturális fesztiválhoz kapcsolódóan?

Nagyon fontos, de ez kétirányú. Elsősorban magunkban kell felépíteni újra ezeket az imidzseket, és átadni a következő generációknak, hogy felmérjék a jelentőségüket. Ha ezt mi nem tesszük meg, akkor elsorvadhatnak. Második lépés pedig sugározni ezt a külföldiek irányába is. Mert maga az, hogy Liszt Ferencről neveztük el a repterünket, már felhívja a figyelmüket, természetesen a zeneszeretők elmentek a Zeneakadémiára, és akkor onnan tudtak róla, de ezt még jobban közkinccsé kell tenni, már csak azért is, mert tényleg egy fantasztikus emberről és művészről beszélünk. Korának akkori értelemben vett popsztárja volt, rajongtak az előadóművészetéért, a zongoratudásáért. Kialakult körülötte a lisztománia jelensége.

A lisztománia kifejezést talán Heinrich Heine német költő használta először arra utalva, hogy Liszt koncertjein önkívületi állapotba kerültek a hölgyközönség tagjai, sőt, olykor már a koncert előtt is.

Így van, elképesztő szenvedély lakozott benne, és ez a szenvedély és ez a zenei és hangszeres tudás válthatta ki együttesen ezt a jelenséget, plusz egy szívtipró volt, ezt is az életrajzi regényeiből pontosan jól tudjuk. Tulajdonképpen a XIX. századi művészideálnak volt a testet öltött alakja, zenei forradalmár. Az életének a további folyásai is ismert, később megbánva bűneit, reverendát vesz fel, és elképesztő egyházzenei örökségünk is van tőle.

Liszt azért klasszikus értelemben világpolgár volt, koncerteken járta Európát, sok helyütt élt és dolgozott. Sikerül vajon megőrizni magyar zeneszerzőnek és magyar komponistának? Mert azért vannak országok, akik előszeretettel bejelentkeznek az életműre.

Liszt ezt nagyon egyszerűen megfogalmazta, ugyan nem beszélt nagyon jól magyarul, de franciául azt mondta, hogy magyar vagyok és nagyon érdekes az az út, amit ő az identitása bejárt. 1838-ban a nagy pesti árvíz károsultjainak hangversenyeket adott, hogy a bevételből támogassa őket, és elkezdte felfedezni ezt az országot. A Müpában van egy interaktív térkép, közel százezer kilométert utazott életében, két és félszer körbekocsikázta a bolygónkat, és ebből a szempontból is nagyon érdekes fölfedezni Lisztet. A Zeneakadémia egy fantasztikus tudományos sorozatot indít most a Liszt-ünnep kapcsán, ami a mostani Liszt-kutatásokat prezentálja. Ez is segít minket.

Martin Haselböck világhírű orgonaművész karmester és Liszt-kutató, maga is fellép majd a Liszt-ünnep en októberben, azt mondta, hogy Liszt újra meg újra meglepi őt, még mindig nagyon sok vele kapcsolatban a felfedeznivaló.

Ez így van, a nagy slágerei mellett főleg a késői korszakában nagyon érdekes műveket írt, modern tónusú dolgokat. Nem véletlen, hogy Bartók is ezen keresztül vette át ezt az örökséget. De Liszt volt a XIX. Században az, aki nagyon sok mindent átírt zongorára. Nem létezett magnetofon vagy lemezjátszó, viszont a polgári családokban a gyerekeket tanították zongorázni. Ő úgy közvetítette a zenét, hogy a korának nagy operáit, szimfóniáit átírta zongorára, és ezáltal eljutott Európa szinte minden pontjára egy-egy új darab, átírta Beethoven összes szimfóniáját, Verdi jó pár operáját.

Ezért is mondják azt egyébként, hogy nagyon komoly technikai tudás kell a Liszt-opuszok előadásához?

Ezekhez nem kell virtuóz technika, hiszen ezeket házi használatra írta. Egyéb zongoradarabokhoz kell virtuóz technika. Ránki Dezső és Klukon Edit előadja négy estén keresztül a saját Liszt szimfonikus költeményeiből írt zongoraátiratokat. Ez egy világcsúcskísérlet, mert így még soha senki nem játszotta el egyben ezeket.

Nézzük egy kicsit részletesebben is, hogy mi is lesz a Liszt-fesztiválon. Helyszínként megpróbálják oldani a Budapest-központúságot, és az esztergomi bazilikában is lesz egy fontos esemény.

Október 24-én a Liszt-ünnep zárókoncertje az esztergomi bazilikában lesz. Magyarország számos pontjához is kötődnek Liszt-emlékek, ilyen Esztergom többek között, de például imádta a szekszárdi bort, ilyen emberi kapcsolatokat is tudunk vele teremteni.

Liszt-művek hangsúlyos részei lesznek a sorozatnak?

Természetes, hiszen Lisztet játszani kell, mindenféle aspektusból a műveit újra bemutatni, hogy váljon igazán közkinccsé, új értelmezéseket adni neki, hiszen minden kor talál egy magához vezető utat egy klasszikus zeneszerző művészetéből. Ami nagyon fontos, hogy ez nem egy zenei, hanem egy összművészeti fesztivál, ahogy nagyon izgatta Lisztet is a saját korának a művészete az irodalomtól a képzőművészetig. Munkácsynak volt nagyon jó barátja, Munkácsy meg is festette, a személyisége kisugárzását mutatja az is, hogy a mi fesztiválunk összművészeti kell hogy legyen.

A zenei programban számos premier, sőt, ősbemutató is szerepel, többek között a Müpa közelmúltbeli zeneműpályázatán győztes művek is. Miért tartották ezt ekkor ennyire fontosnak?

A pandémia mindenkit elgondolkodtatott, amikor kiestünk a komfortzónánkból, kiestünk a megszokott rutinunkból, hogy mit tudunk kezdeni ezek a körülmények között, és a Müpa elejétől fogva azt gondolta, hogy a nézőinkkel kapcsolatban kell maradni. Mivel a streamingszolgáltatásunk kísérleti jelleggel már évek óta folyt, ezért nem volt kérdéses, hogy egyből odamentünk az emberek lakásába, és az sem volt kérdéses, hogy a művészekkel foglalkoznunk kell. Élő streameket szerveztünk, tehát fellépti díjat tudtunk fizetni a művészeknek, aztán a következő gondolatunk az volt, hogy nagyon fontos, hogy a zeneszerzők, alkotók se haljanak éhen ebben a szörnyű helyzetben. Akkor döntöttük el, hogy amúgy is terveztünk a Müpa 15. születésnapjára egy zeneszerzői pályázatot, ezt kibővítjük, és 14 kategóriában nagyon széles körben hirdetjük meg. Ez sikeresen zárult, nagyon érdekes és izgalmas zeneművek születtek, és a fesztiválokon ezeket meg lehet szólaltatni. A fesztivál egy kulturális ünnep, arra való, hogy bemutassunk új dolgokat is. Jó pár díjnyertes pályaművünk van a polcon, amit most leveszünk és a Liszt-ünnep kapcsán bemutatunk, teljesen különböző műfajokban.

A könnyebb műfajok is szerepet kapnak a fesztiválon?

A könnyebb műfajoknál is föl lehet tenni a kérdést, hogyan tudnak ide kapcsolódni. Liszt személyisége ilyen nyitott volt, és az nagyon lényeges megközelítés, hogyan tudjuk elérni a fiatalokat, hogy bekapcsolódjanak a mi Liszt-imádatunkba. Ha nem kínálunk nekik vonzó, kapcsolódó eseményeket, akkor nehezen. Több megközelítési pontunk is van, például a gyermekfilmfesztivál is bevonzza ebbe a bűvkörbe már a gyermekeket vagy a családokat, és van egy képzőművészeti és fotópartnerünk, az Artmarket, amely szép lassan a közép-európai régió legjelentősebb képzőművészeti vásárává és kortárs kiállításává vált. Olyan kísérleti dolgok is megjelennek majd, amikor egy Liszt-fotó életre kel, megmozdul benne Liszt.

Szóba került már a pandémiás időszak, a mostani helyzetben már közönség előtt lesznek ezek az előadások, mégis, ha így visszatekintünk erre az időszakra, összegezhetők a tanulságok vagy a tapasztalatok?

A legnagyobb tapasztalása az, hogy mindig kell A, B, C verziónak lenni, mert nem tudjuk, hogy mit hoznak az elkövetkezendő napok. Aztán egy szerencsésebb időszakban a B és a C verziónak hátrébb kell szorulnia. Aztán bármennyire is fontos volt a stream és fontos ma is, azért az élő előadóművészetnél nincs erősebb vagy hatásosabb dolog. Minden egyes koncert, színházi előadás, hangverseny vagy operaelőadás egyszeri és megismételhetetlen.

Mert nincs két ugyanolyan este?

Nincs két ugyanolyan este, úgyhogy a fesztiválnak erre a személyességére nagyon nagy hangsúlyt fektetünk. Természetesen lesznek streamelt előadások, hogy azok is eljuthassanak a fesztiválra, akik nem tudnak fizikailag itt lenni, de az előadásában lévő energiát és szenvedélyt az élő tudja leginkább hozni.

Van olyan új elem, amit ebben a másfél évben próbáltak ki, és érdemes továbbvinni?

Jó pár olyan koncertünk volt, amit úgy tudtunk nézők nélkül közvetíteni, ahogy más esetben nem tudnánk, hiszen a nézőtéren nézők ülnek, és nekünk nem szabad megzavarni az élő előadás által született élményt. Ezek nagyon érdekes és tanulságos felvételek. Elgondolkodtatók abból a szempontból, hogy milyen új formátumokban lehet kiteljesíteni majd ezt a streamelést. Kipróbáltunk olyan kameraállásokat, szögeket, amelyeket azelőtt nem tudtunk vagy nem is volt rá időnk, ilyen szempontból történt előrelépés.

Nagyon érdekes kísérlet volt, amikor az élő koncert zajlott a Müpában, és mint egy amerikai autósmoziban a Müpa parkolójában autóból lehetett követni egy kivetítőn ezeket a koncerteket. Erre nem nagyon volt még példa.

Nem volt példa, ezt a kényszer szülte, mert azt tudtuk, hogy a nézők nem jöhetnek be a Müpába, és egy-egy autóba maximum családtagok ülhetnek be, tehát a fertőzés veszélye kicsi. Én nagyon reménykedem abban, hogy az oltás olyan sikeres lesz és annyian beoltatják magukat, hogy ez a veszély elhárul, hogy ne szervezhessünk élő koncertet. Nekünk tényleg ez a lételemünk, és a fesztiválnak is akkor van ereje, ha ott emberek vannak, nyüzsögnek. Nagyon reméljük, hogy a Liszt-fesztivál és az egész évadunk lezajlik.

Ön is többször beszélt arról, hogy a Müpának nem is annyira közönsége, hanem inkább közössége lett már mára. Változtatott a pandémia ezen?

Nagyon hálásak voltak a nézőink, hogy a streamelés ilyen intenzíven folyt, növekedett a támogatói kör, és erre nagyon büszkék vagyunk. Ez azt mutatta meg, hogy lehet nélkülünk élni, de nem érdemes. Ez a közösség együtt van, és a kultúrának ebben a közönség- vagy közösségteremtő erejében rettenetesen hiszek. Ez egy kitörési pontja Magyarországnak. Jó pár fellépő világsztár jár itt Magyarországon, akik azt mondják, lenyűgöző, hogy milyen kulturális élet van, és ezek a fesztiválok is felpezsdítik. Budapest olyan találkozási ponttá vált, amelyben olyan kultúrkörök tudnak most már összefutni, amit a világ kevés másik pontján tudnak megtenni.

Nyáron már volt egy rövidebbre hangolt újranyitási időszak a Müpában, de az igazi évad most ősszel indult a Müpában is. Ez az elmaradt események, koncertek pótlása, vagy ez most egy újonnan összeállított évad?

A Müpa úgy működik, mint egy jó GPS: előre kijelöli a célt, hogy hova kell eljutni. Sokszor bemondta a GPS, hogy újratervezés, és jó pár műfajban, főleg a komolyzenei sztárok kapcsán két, sőt három-négy évre előre kell tervezni. Folyamatos tervezésben voltunk, és amikor jött valami külső esemény a Covid kapcsán, akkor átterveztük a dolgokat. Most jó páran újra bejelentkeznek, kicsit a bőség zavarába is kerültünk, az idei évad erről is szól. Elképesztően jó együttesek, előadóművészek vannak, és nagyon büszkék vagyunk, minden évadban az évad művésze és évad együttese fémjelzi a működésünket. Az idén Barát Emőke lesz az évad művésze. Ő egy lenyűgöző világsztárunk, főleg a régizene területének egy kiváló énekese.

A Purcell-kórussal, az Orfeo zenekarral is szokott fellépni.

Így van, és most kiváló koncertpartnerei lesznek. Táncegyütteseket is szoktunk vendégül hívnunk, úgyhogy a Győri Balett lesz az évad együttese, a Mimi című darabjuknak a bemutatója most zajlik majd.

Idén 120 éves a magyar film. Nagyon sok program volt már az év eddigi részében, áprilisban ünnepeltük a Magyar Film Napját, júniusban zajlott az első magyar mozgóképfesztivál Veszprém-balatoni régióban, aztán szeptember végén itt volt a budapesti klasszikus Filmmaraton, és közben a kiállítás a Ludwig Múzeumban a 120 éves magyar filmről. Lesz még mozgóképes program a 120 éves magyar filmhez kapcsolódóan?

Ez volt a programok törzse, de mindenkit nagyon biztatok, hogy nézze meg a 120 éves a magyar filmről szóló Nagylátószög című kiállítást a Ludwig Múzeumban.

Van egy nagy terv a magyar mozgókép múzeum létrehozására. Ez annak egy kicsit a csírája lehet?

Tulajdonképpen az előképe, hiszen a Filmarchívum dolgozói Ráduly György vezetésével összeraktak egy olyan filmtörténeti látleletet a 120 évről, ami egyszerűen lenyűgöző. 120 éve folyamatosan zajlik filmgyártás nagyon magas színvonalon, több mint 2000 játékfilm készült, és majdnem a filmet is egy magyar ember találta föl, csak a Lumière-testvérek beelőztek öt évvel.

Lassan egyéves lesz a Filmio, a Nemzeti Filmintézet streaming platformja. Mik az eddigi visszajelzések és mik lehetnek a további tervek?

Nagyon nagy szeretet fogadta ezt a kezdeményezést, hiszen végre van egy hely, ahol jó minőségben megnézhetik az emberek ezt a kultúrkincsünket. Ez egy folyamat, a felújított archív filmek mellett idén júniustól elkezdődött az új filmek, új produkciók bemutatása. Van egy előfizetéses rendszer, de aki csak egy-egy filmet akar megnézni, az úgy csinálja, mintha venne egy mozijegyet. Ez egy nagyon komoly potenciál, hiszen a világ a pandémia miatt nagyon rászokott a streamelt filmnézésre, és nekünk meg kellett teremteni ennek a hazai bázisát. A következő nagy tervünk, hogy egy kicsit lépjünk tovább és vonjunk be ebbe az együttműködésbe a V4-es, illetve a közép-európai országokat is. Például a cseh, lengyel filmarchívummal tárgyalunk, vagy az osztrákokkal, hogy hozzunk létre egy ilyen közép-európai platformot. Mégiscsak a kultúrkincsünk nagyon közel áll egymáshoz, a gyökereink is, történelmi múltunk, tehát minden ponton nagyon lényeges a közép-európai együttműködés. A pandémiának a filmes területen van olyan jó hatása, hogy nem álltunk le a filmforgatásokkal, a bérmunkák leálltak, de aztán kitaláltunk olyan biztonsági szisztémát, amelybe visszajöttek és itt forgattak. Büszkén azt tudom mondani, hogy az előrejelzések szerint az idei bevétele ennek az ágazatnak meg fogja haladni az eddigi csúcsbevételét, a 2019-es 164 milliárdot, és ez fantasztikus teljesítmény, hiszen az év első fele még a Covidtól hemzsegett.

Továbbra is London után mi vagyunk a második filmgyártó bázis?

Így van, és most kezdünk új stúdiókat építeni Fóton, részben állami beruházásból, részben magánberuházók is jönnek. Most nagyon fontos, hogy a szakemberképzést nagyon fel kell gyorsítanunk, mert hiába fejlesztünk infrastruktúrát, ha nincs hozzá ember, akkor a versenyelőnyünk csökken. Márpedig most itt nem szabad elengedni ezt a versenyelőnyt. Emellett elkezdtünk komolyan foglalkozni koprodukciókkal. Volt például most egy konferencia Külügyminisztérium és a Filmintézet szervezésében az Eurimage-zsal, amely az Európai Tanács filmalapja, hogy merre tovább európai filmgyártás, azon belül a sorozatgyártás. Nagyon fontos témákat vetett föl, milyen tartalmaink vannak, hogyan tudjuk ezt az amerikai erőfölényt egy kicsit csökkenteni és magunkról, az európai életmódról készíteni filmeket, hogy tudjuk ezt finanszírozni és hogy tudjuk terjeszteni, hogy minél több emberhez eljusson. Ez egy nagyon fontos kezdeményezés, az elmúlt időszakban körülbelül tíz koprodukciós film forgott már.