Kérdezgetik még önt, hogy lesz-e tokiói olimpia?

Igen. Olyan régóta bizonytalan ez az ügy, hogy jogosan merül föl mindenkinek a fejében. Sok esetben olyan versenyzők fejében is még ez bizonytalanságot jelent, akik már kijutottak az olimpiára. Mi nagyon sokat teszünk azért és dolgozunk azon, hogy ezt a bizonytalanságot teljesen száműzzük a fejekből.

Hogyan fogalmazódik meg ez a kérdés, ha felhívja egy élsportoló, egy edző vagy egy sportvezető?

Különbséget tudunk aközött tenni, hogy valaki fecsegni akar, vagy komolyan aggódik. Ez utóbbi esetben válaszolunk rá komolyan. A napi hírek miatt könnyen bizonytalanodik el, és emögött az van, hogy fél, ami teljesen érthető, egy olyan ügyben, ami fontos nekünk, a legkisebb bizonytalanság is hatalmassá tud nőni. Ezek teljesen érthető emberi dolgok. Itt is tudom mondani a jó hírt, igen, lesz olimpia, van sok kérdőjel, de az nem kérdés, hogy lesz-e.

Japában most nem könnyű a helyzet, sorra mondják le a külföldi válogatottak edzőtáborait is. Mennyire jelenthet ez problémát a magyar sportolóknak?

Ezt mi meg fogjuk oldani. A kinti táborozásoknak alapvetően akklimatizációs jelentősége van, az időeltolódást a szervezetnek meg kell szoknia. Nincs okunk azt gondolni, hogy ezt Japánban ne tudnák megoldani. Ha változnak a beutazás feltételei, akkor csak egy héttel az olimpia előtt tudnak elutazni a versenyzők Japánba, ebben az esetben más országban, ahol az időzóna megegyezik Japánnal, fogják a sportolók a legutolsó időszakot tölteni.

Hány magyar sportolóra számít Tokióban?

A prognózis, amit megfogalmaztunk, továbbra is tarthatónak látszik. Mi azt mondtuk, ha elérjük azt a sportolói küldöttséget, ami Rióban volt, ez 160 fő körül van, akkor az szép teljesítménye a magyar sportnak. Jelenleg ez a várakozásunk továbbra is tarthatónak tűnik.

Eggyel több magyar csapat lesz kint, hiszen a női kézilabda-válogatott is kvalifikálta magát a tokiói olimpiára. Ez nyilván a csapat létszámát is emeli.

2008 óta nem volt három csapata a magyar küldöttségnek olimpián. A csapatsportágak szereplése nagyon komolyan befolyásolja a hangulatot, ezért különleges az, hogy hány csapatunk van kint. Amit még figyelünk, hogy hány sportág és milyen sportágak azok, amelyek versenyzőt adnak az olimpián, illetve akiktől helyezéseket várunk el. Ebben a helyzet nem változott az elmúlt időszakban. Kajak-kenu, vívás, úszás, innen várjuk a legtöbb jó eredményt, és persze van még jó néhány egyéb sportág, ahol várunk, de a fő hangsúly ezeken a sportágakon lesz.

Az ön sportágában, vívásban 13 magyar vívó lehet ott Tokióban. Három csapat, összesen 12 taggal, plusz párbajtőrben Siklósi Gergely, aki világbajnok és világranglista-vezető is. Mennyire elégedett a saját sportágával?

A számok szintjén a magyar vívósport hozta azt a szintet, amit a Magyar Olimpiai Bizottság prognosztizált. Nagyon szomorú vagyok, hogy az én fegyvernemem nem teljes csapattal képviselteti magát az olimpián. Rióban bronzérmes volt a férfi-párbajtőrcsapat, miközben Gergő eredményének és kijutásának nagyon örülünk, én is személyesen, de igazából vártam, hogy a csapat is kint lesz az olimpián. Ez nyilván fáj.

Látszik, hogy néhány magyar versenyző már most kiváló formában van. Lőrincz Tamás kötöttfogású birkózó Európa-bajnok lett, a vitorlázó Berecz Zsombor is Európa-bajnoki címet szerzett, Milák Kristóf remekelt az úszók országos bajnokságán, és még lehetne sorolni. Mennyit számít az, hogy az olimpia előtt három-négy-öt hónappal valaki igen magas szinten tud már teljesíteni?

Önbizalmat ad, és azt az elszántságot segíti, ami szükséges ahhoz, hogy valaki napról napra a teljesítőképességének a határán edzzen és használja a szervezetét, ha kap ilyen közel az olimpiához egy visszacsatolást.

Számít az önbizalom szempontjából, hogy valaki a sokadik olimpiájára készül, vagy az elsőre?

Minden számít, élsportról beszélünk, ahol hajszálak döntenek. Nincsenek aranyszabályok, nincsenek titkos kézikönyvek, minden számít, a legapróbb dolog is. Mindenki azon dolgozik, hogy ehhez a maga morzsáját hozzátegye.

A Magyar Olimpiai Bizottság elvárásban tesz még plusz nyomást a sportolókra?

Nem, mert az elvárás egy helytelen kifejezés. Nekünk nincsenek elvárásaink, nem is lehetnek, nem mi adjuk a feltételeket a szövetségek és az egyesületek kezébe, és nem mi kérjük számon őket. Van egy prognózisunk, mi értékeljük a magyar sport helyzetét, ez az, amit mi tudunk tenni azok után, hogy 2017 után a magyar sport finanszírozása átalakult, és a Magyar Olimpiai Bizottságtól a sportállamtitkársághoz került ez az eszközrendszer, így az ő munkájukat segítjük a legtisztább lelkiismerettel. Nem elvárásunk van, hanem várakozásunk.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság kiadta a tokiói olimpiai szabálykönyv második verzióját. Ez alapján minden olimpikont és a közvetlen környezetében dolgozó szakembert naponta tesztelik majd az olimpiai versenynapokon. Ez mennyire számít komoly próbatételnek?

Ez még nem a végleges szabálykönyv. Az embereket ez zavarja, ha a torkában meg az orrában turkálnak, azt senki sem szereti, de szerintem nem ez a kérdés. Az számít a sportolónak meg mindenkinek, aki erre készül évtizedek óta, hogy végre legyen olimpia. Ha ez az ára, akkor mindenkinek tudomásul kell venni, hogy tesztelik, és igazából én ebben semmi rosszat nem látok.

Összességében is azért szigorúbb szabályok lesznek, mint bármely korábbi olimpián, külföldi nézők szinte biztos nem lesznek, de egyelőre még az sem dőlt el, hogy japán szurkolók milyen eseményeken lehetnek ott. Mennyire tart attól, hogy az olimpia eredeti hangulatából, szellemiségéből ez bizony elvesz?

Nem tartok, mert tudom, hogy elvesz, de ezt is besorolom a másodlagos problémák közé. Ha bármelyik versenyzővel beszél, mindenki azt fogja mondani, hogy az a lényeg, hogy ez az olimpia legyen ott, ő el tudjon rajta indulni és jól tudjon szerepelni.

A sportolók szempontjából az élményből mennyit vehet ez el?

Egy olimpiának fontos sajátja a dzsembori jelleg, ez az együtt vagyunk, ez alapvetően nem fog sérülni. Az olimpiai falut fogják védeni, tehát az, hogy az olimpiai faluban, az ebédlőben a horvát kézis és a brazil kosaras megveregesse egymás vállát és szelfizzen, ezzel nem lesz probléma. Ahol ez jelen állás szerint valóban sérül, hogy minden olimpiai sportág eseményén van lehetőség arra, hogy az olimpiai család is követhesse. Tehát a horvát kézilabdázó jegy nélkül tudja követni a horvát vízilabdázónak a meccseit. Ez jelen állás szerint problémás, ez nekünk is nagyon fáj, ez a sportolóknak is nagyon fáj, mert egy fontos eleme az olimpiai részvételnek, de bízunk abban, hogy ez nincs kőbe vésve, és a szabálykönyv ebben lazább lesz.

Mekkora figyelmet kell annak tulajdonítani, hogy anyagilag is megtérüljön az olimpia? A nemzetközi sportszövetségek mennyire vannak ráutalva a NOB és a támogatók pénzére?

Vannak olyan sportszövetségek, amelyek köszönik szépen, jól vannak, mondjuk a FIFA-t, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget nem hiszem, hogy megrengeti, ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól később vagy kevesebb forrást kap. De vannak olyan szövetségek – és sok ilyen van –, amelyeknek ez egy nagyon fontos bevétel. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyetlenegy partnerét sem veszítette el amiatt, hogy ezt az olimpiát nem 2020, hanem 2021 nyarán rendezik meg. Ennek a következménye, hogy semmilyen módon nem változott az a támogatás, amelyet az egyes szövetségek a NOB-tól az olimpiai teljesítményszámok tükrében kapnának.

Mi történne akkor, ha elmaradna az olimpia?

Ez egy lehetséges forgatókönyv volt tavaly, ma már nem az. De van olyan erős pénzügyileg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, vannak olyan erős pénzügyi biztosítékai egy olimpiának, hogy mindenfajta probléma nélkül vészelte volna át, és az olimpiához kapcsolódó bevételektől elesve is tudná a fontos szereplőit az olimpiai mozgalomnak támogatni. A NOB minden bevételének 90 százalékát visszaforgatja az élő sportba, ezt megosztja a nemzetközi sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok között. Mi sem kaptunk volna kevesebbet akkor, ha az olimpiát beszámozzák és nem rendezik meg.

Az elmúlt időszakban talán kicsit kevesebb szerepet kapott a doppingellenőrzés, holott azért az olimpiai játékokon ez egy hangsúlyos téma. A magyar sportéletet az elmúlt több mint egy évben igazi doppingbotrány nem rázta meg. Ezt minek tulajdonítja?

Jó hírnek élem meg, és ezért nem kutakodom az okok miatt. Szeretném ezt természetesnek tudni, de nyilván a járványidőszak az ellenőrzéseket is nehezebbé tette. A doppingellenes tevékenység mára visszaállt arra a vágányra, amin lennie kell, és bízom abban, hogy a sportolóink tiszták, és nem fog ennek az ellenkezője senki esetében sem kiderülni.

Ha egyébként mégis megtörténik, és idén lesz egy vagy két doppingbotrány, hogyan érdemes kezelni? A rendszer része?

Az alapképlet nem változik: ez csalás. Mindig lesznek olyanok, akik csalni akarnak. Nagyon szeretnénk egy olyan világban élni, ahol ez eltűnik. Ötvenéves vagyok, nem tudom, hogy tudok-e olyan hosszú ideig élni, hogy ez bekövetkezzen. A doppingellenes küzdelem legfontosabb feladata a megelőzés, elmagyarázni mindenkinek, hogy ez nem a helyes út része. Utána pedig ott kell lennie a kontrollnak, annak a fenyegetettségnek, ha valaki mégis a másik utat is választja, azt ne tegye. Könyörtelenség van a mi részünkről ebben az ügyben,

Hányszor ellenőrzik a Tokióba utazó olimpikonokat?

Erre van egy évek óta bevált protokollunk, és ezt könyörtelenül végre is hajtjuk.

Mi a teendője, van-e teendője a Magyar Olimpiai Bizottságnak, ha egy-egy sportágon belül robbannak ki nehezen vállalható konfliktusok? A sportlövőknél az elmúlt hónapokban nagy visszhangot keltett néhány versenyző egymás közti konfliktusa.

Van teendőnk, egy ilyen ügyre, ami nyilván a mi családunk keretein belül történik, odafigyelünk és garantáljuk, hogy helyes legyen a megoldás. A Magyar Olimpiai Bizottság nem felettes szerve egyetlenegy sportági szakszövetségnek sem, mi tiszteletben tartjuk más szervezetek önállóságát, de nyilván el tud jutni egy ügy olyan szintre, hogy mi is megtesszük azokat a lépéseket, amiket szükségesnek tartunk. Nagyon nagy öröm volt látni ebben az ügyben, hogy a Magyar Sportlövők Szövetsége a lehető legprofesszionálisabb módon kezelte. Nyugodt vagyok, Tokióban a sportlövőink jól fognak szerepelni.

A magyar állami sportfinanszírozási rendszer megváltozott a riói olimpia után, kevesebb a jogosítványa a MOB-nak és nem a MOB osztja alapvetően a pénzeket. Tokió után áttekintik-e a sportállamtitkársággal, hogy lehet-e ezt a mostani rendszert hatékonyabbá, sikeresebbé tenni?

Nem is kérdés, hogy az ember, amikor lezárul egy periódus, akkor végignézi, hogy mit hogy csinált, és ha úgy gondolja, hogy érdemes változtatni vagy változtatást javasolni, akkor azt megteszi. De azért legyünk józanok ebben az ügyben. A Magyar Olimpiai Bizottság egy civilszervezet saját tagsággal, én nem gondolom azt természetesnek, hogy mi döntsünk közpénzek fölött, tehát ennek a változtatása nem mi hatáskörünk. Mi partnerek vagyunk abban, hogy a lehető legjobb struktúra alakuljon ki és mindent megteszünk annak az érdekében – és ez a lényeg –, hogy olyan hitelesek tudjunk lenni sportszakmai szempontból, hogy azt mondja a döntéshozó, na, kedves MOB, ti erről az ügyről mit gondoltuk. És akkor mi elmondjuk, hogy mi mit gondolunk és ő ezt megfogadja. Ha mi így működünk, akkor elértük a célunkat.

Szükségét látja annak, hogy bizonyos jogosítványok visszakerüljenek a következő ciklusra a MOB-hoz?

Nem, de sokszor örültünk volna, ha jobban figyelembe veszik bizonyos kérdésekben a véleményünket. A szívemre teszem a kezem, és azt tudom mondani, hogy nagyon harmonikus és jó az együttműködés minden tekintetben azokkal, akikkel nekünk együtt kell dolgozni, és ebben az egyik legfontosabb partnerünk az EMMI sportállamtitkársága. Természetesen vannak ügyek, amiket ők máshogy látnak, és nem minden döntés születik úgy, ahogy mi szeretnénk.

A 2032-es olimpiával kapcsolatban egyre nő az esély, hogy Brisbane lehessen a házigazda. Mikorra lenne létjogosultsága egy budapesti olimpiai pályázatnak leghamarabb?

Tudtuk, hogy az ausztrálok szeretnének egy olimpiát, de meglepett minket, hogy mennyire előrehaladottak a tárgyalások a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és az ausztrálok között. Ha ők összeraknak egy olyan projektet, ami élhető, képviselhető, akkor 2032-ben jó eséllyel az ausztrálok rendezik az olimpiát. A budapesti olimpiának a Magyar Olimpiai Bizottság és én magam személyesen elkötelezett hívei vagyunk. Nagyon szeretnénk azt, hogy Budapest, illetve az ország eljusson egy olyan hangulati és pénzügyi állapotba, hogy Budapest vezetése – mert ebben a körben ők az első számú tényező – úgy döntsön, hogy szeretne ide olimpiát hozni, és nagyon szeretnénk, hogy az a kormány, amely éppen ebben az időszakban hatalmon lesz, azt mondja, hogy mi meg nagyon örülnénk, ha Budapest ezt megpályázná és mi készek vagyunk ezt garantálni. Ők a második pillére egy ilyen pályázatnak, és a harmadik a Magyar Olimpiai Bizottság, amely a garancia a Nemzetközi Olimpiai Bizottság felé, az, hogy a pályázat és az olimpia rendben lesz. Ez három ugyanolyan fontosságú pillér, ezeknek együtt kell tudni működni, és mi nagyon szeretnénk ezt valahogy megoldani. Egyelőre itt tartunk az ügyben.

Nincs már annyira messze a pekingi téli olimpia sem, 2022 februárjában rendezik, ha minden jól megy. Liu Shaolin Sándorék 2018-as olimpiai aranyérmének köszönhetően mennyire számít arra, hogy itthon megnövekszik a téli játékok jelentősége?

Nagyon, miközben mi egy ízig-vérig nyári olimpiai ország vagyunk. Boldog vagyok attól, hogy ebben az ügyben valami elkezdődött. Én nem jártam téli olimpián Phjongcsang előtt soha az életemben, és jó volt, pedig kicsit úgy éreztem előtte, hogy majd kisebbségi komplexussal kell ott járjak. A gyorskorisok aranya utána, de egyébként is egy olyan nemzet vagyunk, amelyre fixen lehet számítani a téli sportok vonatkozásában.

Térjünk vissza a tokiói játékokhoz. Rióban nyolc arany, három ezüst, négy bronz volt a magyar mérleg. Megismételhető ez az eredménysor Tokióban?

Megismételhető, sőt ennél még jobb eredmény is elérhető. A mi várakozásunk 13 érem. Nem bontjuk le éremfajtákra, mi azt mondjuk, hogy a magyar sport jelenlegi állapotában reális várakozás a 13 érem. Ezt mondjuk most már másfél éve, nincs okunk arra, hogy ezt módosítsuk.