Sopronban született, majd 1964-ben lépett be Pannonhalmán a Szent Benedek rendbe Várszegi Asztrik. 1971. augusztusában szentelték pappá.1971 és 1976 között Budapesten az ELTE BTK-n történelem-német szakon tanult, majd a tanulmányok végeztével középiskolai tanári diplomát szerzett.

II. János Pál pápa 1988. december 23-án esztergomi segédpüspökké nevezte ki. 1989. február 11-én szentelték püspökké Esztergomban.1991. januárjában pannonhalmi főapáttá választották, székét 1991. augusztus 6-án foglalta el. 2017. novemberében bejelentette, hogy harmadik főapáti ciklusa után visszavonul.

Hetvenötödik születésnapjának alkalmából az InfoRádióban elmondta: különösebben nem ünnepelt a jeles napon.

Csendes, békés ünnep

"Este tartottam egy csendes, hálaadó órát. Végiggondoltam szüleimet, nagyszüleimet, az elmúlt hetvenöt év minden küzdelmét - már az anyaméhben is volt szenvedésben részem, hiszen menekültként jöttünk haza Bajorországból, a pockingi lágerből. Sorba vettem azokat, akiknek sokat köszönhetek: igen sok jó ember állt mellettem, aki szeretett, jót akart. Őket megköszöntem az élet urának, aztán felajánlottam életem hátra levő részét. A továbbiakban is szeretnék megmaradni Isten hűséges szolgájának. Ezzel a békével aludtam el, reggel pedig ugyanezzel a békével és örömmel ébredtem és mentem el a reggel hat órás istentiszteletre. Keresztény módon, hálatelt szívvel és örömtelien éltem meg ezt az ajándékot" - fogalmazott.

A koronavírustól sújtott tavalyi évről Várszegi Asztrik elmondta: most is folyamatosan találkozik a szenvedéssel, és próbálja hordozni mások terhét, vigasztalással élve a világban. Véleménye szerint 2020 mindenki figyelmét arra irányította, hogy tanuljon meg befelé élni, szerényebbnek és hálásabbnak lenni, hiszen így is lehet az ember nagyon boldog. Ezt elsajátítani azonban nem kis munka.

"Minden tanulás hosszú folyamat: ezeket a szempontokat is különféle módon, sokszor el kell mondani, hogy az emberek meginduljanak a saját szívük felé.

Sokan hiszik, hogy örömeink és a boldogságunk a testünkön kívül van. Persze ott is van, de a többség, a mélység, az igazi boldogság a szívünkben, belül van. Ezt nem akarjuk elfogadni, azt gondoljuk, a boldogságot meg lehet venni, lehet érte küzdeni.

Hát küzdeni lehet érte, de ajándékként kell megtapasztalnunk saját magunkban, és akkor a külső siker, öröm, elért eredmény is érthetőbb és mélyebb lesz" - fogalmazott.

A szív és a lélek a legfontosabb

Várszegi Asztrik szerint a szív intelligenciáját kell kiművelni azért, hogy a megtapasztalt szabadság, szeretet, öröm legyen az ember életében.

"Ehhez kell egy jó apa és anya, meg egy drága nagymama. Tudatosítani kell magunkban, hogy ezek a természetes, élettel vele járó ajándékok mekkora kincsek. Az én családomban minden kisgyerek mellé kellett egy karót állítani, hogy egyenesen tudjon nőni. Jó felnőttekre van szükség ahhoz, hogy fel tudjunk nőni, ki tudjunk nyílni. Erre a figyelemre, tapintatra, hűségre, ha őszinték vagyunk, mind vágyunk" - mondta. Ennek értelmében Várszegi Asztrik úgy véli,

újra meg kell tanulnunk, hogy az embernek van lelke,

mert az szokott szomjazni, dideregni, fázni. Jó, ha vannak olyan emberek, akik mellett a lélek szabadságát meg lehet figyelni.

"Akik ezzel rendelkeznek, azok kötelesek feltűnés nélkül, nagy tapintattal tanítani a többieket. Ez így van családban, szomszédok közt, az iskolában is - le kell küzdeni azt a fajta önzést, amit tönkretesz bennünket és környezetünket is.

A jót nem Honoluluban és New Yorkban, hanem közvetlen környezetünkben kell gyakorolni.

Keresnünk kell az értelmét, azt, aki a szívünket így teremtette meg, hogy éhezzük és szomjúhozzuk az igazságot" - összegezte.

A szenvedés az élet része

Püspöki jelmondatának Várszegi Asztrik az "erősségem az Isten" mondatot választotta, melynek relevanciájáról a következőképp vall:

"Belé kapaszkodva és őt keresve tudok magam is létezni a rám bízottakkal együtt. A sok szenvedés az élet velejárója, ezt mint realitást el kell fogadni, de meg kell tanulni azt is, hogy az ember jó szót, vigasztaló szót adjon a másiknak".

Úgy érzi, a koronavírus idején a bezártság miatt a feszültségek nőnek, újszerű problémák jelentkeznek: elfogadásra, türelemre nagy szükség van ebben a helyzetben is, amit valahonnan hoznunk kell, méghozzá saját lelkünk kincstárából.

"Hívő és nem hívő, szegény és gazdag is szenved, ez a szenvedés azonban motivál arra, hogy keressünk, életünkben pedig távlatot, esélyt, lehetőséget a Teremtő ad. Az értelmes és szép élet forrását és távlatait keresnünk kell, ez bele van írva a szívünkbe" - mondta.