A levegőszennyezésről sokakban nagyvárosi szmog és füstöt okádó járművek képe jelenik meg, ám a magyar adatok azt mutatják, hogy valójában a falusias térségekben a legrosszabb a levegő minősége – írja a Másfélfok cikke nyomán a Portfolio.

Ennek a szállópor kibocsátásáért legnagyobb részt felelős lakossági fűtés az oka. Csuvár Ádám, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszékének adjunktusa szerint a szállópor két fő formája – a PM10 és a PM2.5, amelyek a részecskék mikrométerben mért átmérőjére utalnak – különösen veszélyes, mivel

a nagyobb részecskék a légutakat irritálják, a kisebbek pedig akár a véráramba is bejuthatnak, növelve a szív-, érrendszeri és daganatos megbetegedések kockázatát.

A statisztikák szerint 8-12 ezer ember hal meg idő előtt évente a rossz levegőminőség miatt, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy nem csupán környezetvédelmi problémáról van szó, hanem az egyik legsúlyosabb közegészségügyi problémáról is.

A probléma gyökere nem maga a fűtés, hanem annak módja a szakértő szerint. Magyarországon az épületek jelentős része korszerűtlen, szigeteletlen, ami sok energiát emészt fel, és sokszor régi, rossz hatásfokú kályhákat, kazánokat használnak a háztartások. emiatt rengeteg tüzelőanyag fogy, gyakran rossz minőségű, nedves tűzifa, sőt sok helyen háztartási hulladék formájában.

A probléma súlyosbodik, amikor a tél beköszöntével egy-egy településen egyszerre több száz kéményből kerül a levegőbe szállópor, ami ilyenkor szinte azonnal érzékelhető romlást okoz a levegő minőségében.

A szakértő hangsúlyozza, hogy a légszennyezés nem vezethető vissza egyszerű „rossz szokásokra”. Sokkal inkább a szegénység, az elavult lakhatási körülmények és a hiányos ismeretek okozzák, hogy több millió ember még mindig szilárd tüzelőanyaggal fűt. A lakosságnak mintegy harmada használ fát elsődleges vagy másodlagos energiaforrásként, miközben a fa megfelelő szárításához akár két évre lenne szükség, amit rengeteg család nem tud megoldani.

Az energiapolitika hullámzásai tovább fokozzák a gondokat. A tűzifa és a gáz helyettesítő viszonyban állnak egymással, ami azt jelenti, hogy ott, ahol ez műszakilag megoldható, a felhasználók az energiaforrások árai alapján váltogatnak a két technológia között. Ezért amikor a rezsiszabályok változása miatt megemelkedtek a gázárak, sokan visszatértek a fához.

Ez országosan megnövelte a fafogyasztást, felhajtotta az árakat, és egyben növelte a légszennyezést is, a legszegényebb háztartások pedig még inkább rákényszerültek a legolcsóbb, legszennyezőbb megoldásokra, például a nedves fa vagy a hulladék elégetésére.

A probléma ezzel túlnő az egyes településeken: a szennyezett levegő senkit sem kerül el, és az ország jelentős részében a téli hónapokban rendszeresen a határérték feletti a szállópor koncentrációja.

A BME adjunktusa szerint a tartós javulás első feltétele a vidéki családok anyagi és lakhatási helyzetének javítása. Sok lakóház olyan rossz állapotú, hogy érdemi felújításuk sem műszakilag, sem gazdaságilag nem éri meg, ezért egyes esetekben új lakhatási megoldásokra lenne szükség. Ahol viszont a felújítás megoldható, ott a szigetelés, a nyílászárók cseréje és a fűtési rendszerek korszerűsítése egyszerre csökkentené az energiaigényt, a szennyezést és a háztartások kiadásait.

A második pillér a tisztább fűtésre való átállás. A tehetősebb háztartásokat a gázárak fokozatos és tervezhető emelése, valamint a korszerű technológiák – például a hőszivattyúk – támogatása ösztönözhetné. A szegényebb családoknak jó minőségű tüzelőanyagra, korszerű kályhákra és elérhető felújítási programokra lenne szükségük.

A fűtési technológiák közösségi szintű cseréje is hatékony lehet: erre jó példa Szentlőrinc, egy hatezer fős település, ahol a távhőszolgáltatás teljes egészében geotermikus energián alapul.

A harmadik pillér az ismeretek bővítése és a valós idejű tájékoztatás. Sok háztartás azért fűt rosszul, mert egyszerűen nem tudja, hogyan kellene. A megfelelően átgondolt edukációs programok gyorsan javíthatnának a helyzeten. A valós idejű szmogriasztás pedig lehetővé tenné, hogy a lakosság időben értesüljön a veszélyes szennyezési szintekről, és ennek megfelelően változtasson mindennapi szokásain, például a szellőztetés vagy a kültéri tartózkodás idején.