Héjja Csaba elmondta, hogy a rendszerváltás idején, a téeszek felbomlásával először a felére, ötvenezer hektárra csökkent a termőterület. Majd ami még sokkolóbb, napjainkban már csak hét-nyolcezer hektáron termesztenek idehaza burgonyát. De ez is csökkenő tendencia, ugyanis 2020 fordulóján még tízezer hektár fölött volt ez a szám – tette hozzá a szakértő.

A termőterület fogyásának egyik oka az időjárásban keresendő. 2021 is meleg év volt, de 2022-ben már extrém hőség uralkodott nyáron, és 2024-ben is elég nagy volt a forróság. Héjja Csaba szerint az elmúlt pár évben azért került ki nagyobb arányban a vetésforgóból a burgonya, mert a hőség miatt kipárolgott a talajból a víz, nem esett megfelelő csapadék, így egyszerűen nincs a talajban tartalék.

A felelős gazdálkodók közül már csak azok foglalkoznak burgonyatermesztéssel, akik öntözni tudnak. Sokan viszont úgy látják, hogy már ezzel sem lesz rentábilis és fenntartható a burgonya termesztése. „Az, hogy a terület csökken, nemcsak magyar, hanem európai szinten is megfigyelhető jelenség” – mondta az elemző.

Ennek ellenére Héjja Csaba szerint nem lesz hiány itthon az alapvető élelmiszerből, mert Európában vannak nagyon nagy és hatékony termelők. Például a német, a francia, a lengyel és a holland mezőgazdaság étkezési burgonyában nagyon erős, majdnem másfél-kétszer akkora termésátlagot tudnak produkálni, mint a hazai termesztők.

Héjja Csaba a klimatikus viszonyok mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a burgonyatermesztésnek nagyon magas a tőkeigénye. Például speciális kombájn kell a betakarításhoz. Továbbá egyre több olyan betegség is megjelenik a klímaváltozás közvetett hatásaként, amelyek ellen növényvédő szerekkel lehetne védekezni, ám az EU-s szabályozás ezt mind inkább korlátozza, ami viszont egyre nagyobb fejfájást okoz a magyar gazdáknak.

„A burgonyatermesztéshez három nagyon fontos dolog kell, amiben mi nem feltétlenül vagyunk most azon a szinten, ahol akár lehetnénk: víz, tőke és tudás” – mondta a szakértő.