Az Európai Unió mezőgazdasági ágazata 2023-ban több mint 537 milliárd eurót termelt, amelyből 273 milliárd euró származott a növénytermesztésből, 214 milliárd euró pedig az állati eredetű termékekből, így a mezőgazdaság az unió GDP-jének 1,3 százalékát adta 2023-ban, ugyanannyit, mint 15 évvel korábban. „Jelentős növekedés nem történt, így a reformok elkerülhetetlenek ahhoz, hogy a mezőgazdaság ismét kiemelkedően nyereséges ágazattá váljon az Európai Unióban” – értékelte az adatokat Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője.

Számos kritika éri a gazdáktól és a tagországoktól az Európai Unió mezőgazdasági politikáját, az elemző szerint a közös agrárpolitika a rugalmatlansága és az aszimmetrikussága miatt került a támadások kereszttüzébe az elmúlt évek során. Mint elmondta, a 2023-2027-es költségvetési időszakban az agrárpolitikára 264 milliárd eurót különítettek el, amelynek nagyobb részét jövedelemtámogatásra, a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen kifizetésekre fordítják, míg 66 milliárd eurót a vidékfejlesztésre, az elszegényedett területek kihívásainak a kezelésére. A kritika pedig éppen azt éri, hogy lényegesen kevesebbet biztosítanak vidékfejlesztésre és felzárkóztatásra.

Szigethy-Ambrus Nikoletta kiemelte azt is, hogy a források elosztását is bírálják, mert a költségvetésnek nyolcvan százaléka a mezőgazdasági termelők húsz százalékának kezébe kerül, de azt is sokan megkérdőjelezik, hogy nem vizsgálják kellőképpen a termelési lehetőségeket, így visszaszorulnak a különböző növényfélék, például a gabonafélék támogatása viszonylag szélesebb körű, de a hagyományos kertészeti termékek esetében már jóval kevesebb támogatás igényelhető.

Az ukrán uniós csatlakozás még nagyobb aránytalanságokat teremtene a mezőgazdasági támogatásban, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzője úgy véli, ennek a lépésnek lenne pozitív és negatív hatása is. Az előbbiek közé sorolta, hogy egy negyvenmilliós piac nyílna meg az Európai Unió és az európai vállalatok előtt, illetve a mezőgazdaság erősödésével javulna az Európai Unió versenyképessége is. „Ukrajna már most is az Európai Unió harmadik legnagyobb agrár-élelmiszeripari importforrásává vált. A gabonaféléknek közel 50 százalékát, a napraforgóolajnak 80 százalékát és a baromfihús 25 százalékát exportálja Ukrajna, a csatlakozása jelentősen növelné az Európai Unió szántóterületét körülbelül az egyharmadával, így a globális élelmezésbiztonság garantálójaként az európai térség nemzetközi súlya is megnőhetne” – mondta az elemző.

A negatívumok között említette a munkaerő kérdését, mert a gazdatársadalom a teljes az egész Európai Unióban elöregedőben van. Nyitott kérdésnek tartja, hogy a beáramló gabonafélék milyen hatással lennének a nagyobb termelő országok piacaira: Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország értékesítése már 2022, az ukrán gabona megjelenése óta jelentősen csökkent ezeknek az országoknak az értékesítése. Szintén fontos kérdést vet fel a birtokméret, mert az ukrajnai agrárstruktúra a jelenlegi helyzet alapján nem illik bele az uniós modellbe, mert ott főleg exportorientált nagybirtokok jellemzőek, míg az Európai Unió inkább a kisebb és középvállalkozásokat támogatja.

„Összességében számos előnye lehet gazdasági szempontból az ukrán csatlakozásnak, viszont ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, nagyon sok reformra, újraszabályozásra lenne szükség, és annak érdekében, hogy a támogatási rendszerek ne sérüljenek, mindenképpen átgondolni szükséges a közös agrárpolitikának a jövőjét is” – mondta Szigethy-Ambrus Nikoletta.