A május 15-én elhunyt tudós többek között a racionális várakozások fejlesztéséért és alkalmazásáért érdemelte ki a Nobel-díjat 1995-ben, az indoklás szerint "Lucas volt az a közgazdász, aki a legnagyobb hatást gyakorolta a makroökonómiai kutatásokra a 70-es évek óta" - írta a Portfolio.

Munkája megmutatta, hogy mivel az emberek racionális döntéseket hoznak gazdasági jólétükről, cselekedeteik megváltoztathatják a kormányzati politikák várható eredményeit. Kutatási eredményeinek tovagyűrűző hatása volt a makrogazdasági elemzésekre és a gazdaságpolitikára, mivel a kormányokat és a központi bankokat kritikusabb gondolkodásra késztette saját döntéseik hatékonyságát illetően.

A "Lucas-kritika" néven ismert az az elképzelés, hogy a közgazdászok csak akkor tudják megfelelően megjósolni a politikai változások hatásait, ha az egyéni döntéseket, különösen magával a politikával kapcsolatos várakozásokat is figyelembe veszik. Ez egyike annak a számos jelentős hozzájárulásnak, amelyet Lucas a közgazdasági elmélethez tett pályafutása során - a beruházásoktól a munkanélküliségig, a gazdasági növekedéstől a monetáris politikáig terjedő területeken.