Aszódi Attila emlékeztetett, hogy nem sokkal az orosz–ukrán háború kitörését követően a finn gazdasági miniszter – a kormányzati oldalról – már jelezte, hogy ilyen körülmények között nehezen elképzelhetőnek tartja, hogy létesítési engedélyt adjanak a Hanhikivi Atomerőműre. A mostani bejelentés viszont már a projektcég részéről érkezett, ami a BME tanára szerint a fentiek ismeretében nem is annyira meglepő, ugyanakkor fontos mérföldkő az egész európai–orosz együttműködésben.
A szakértő elmondása alapján – primer módon nézve –
6 milliárd euró körüli értékű szerződésről van szó,
ami most „ment a levesbe”, aminek keretében a finnek már jelentős kiadásokat tettek, úgyhogy összességében komoly veszteséggel számolhat a skandináv ország. A pontos számokat a felek azonban egyelőre nem hozták nyilvánosságra.
Hogy végül meg fogják-e tudni más módon valósítani az atomerőművet, vagy egyáltalán meg akarják-e valósítani, arról sem nyilatkoztak a finnek. Bár volt egy tájékoztató, ahol egy erre irányuló kérdést feltettek a projekttársaság vezetőjének, de ő erre nem válaszolt, az közölve: egyelőre arra lehet számítani, hogy a személyzetet jelentősen le fogják építeni, a cég maga viszont megmarad, és hogy mit fognak tudni tenni, az majd a tulajdonosok döntésén fog múlni – ismertette Aszódi Attila azt is jelezve, a Fennovoima nevű projektcég több mint hatvan kézben van, köztük – 34 százalékban – az orosz állami nukleáris társaság, a Roszatom egyik leányvállalatéban.
A paksi atomerőmű fenntartásáért felelős volt kormánybiztos szerint arra senki sem tudja a választ, hogy a jelenlegi embargós helyzetben a Roszatom egyébként fel tudta-e volna építeni az atomerőművet. Elvileg – a mai napon fennálló helyzet tükrében – igen, de hogy milyen irányt vesznek még a büntetőintézkedések, az nehezen jósolható – fogalmazott Aszódi Attila.
A bejelentése szerint a felmondásnak mindenesetre két alapvető oka van:
- az egyik kifogás, hogy most már kilenc éve zajlik a projekt, ami folyamatos késéseket szed össze,
- a másik, hogy a fővállalkozó évek óta nem tesz eleget a tulajdonos kérésének, miszerint készítsen egy kockázatkezelési tervet az említett késések és egyéb kockázatokat rendezésére, aminek hiányában úgy gondolják, a projekt sikeres megvalósulása nem biztosított.
A szakember úgy véli, hogy
mindez komoly presztízsveszteség a Roszatom számára,
ami 2013–2014-ben jó esélyekkel és reményekkel vágott neki a finn és aztán a magyar szerződéssel régóta dédelgetett tervének, miszerint európai projekteket valósítson meg. Aszódi Attila sajnálatosnak nevezete, hogy mind a két beruházás esetében komoly késéseket szedett össze az orosz állami nukleáris társaság, arról nem beszélve, hogy
a mai napig nem tudta megszerezni sem a finn, sem a magyar létesítési engedélyét,
ami komoly jelzés, és amivel kezdenie kellene valami. „Nyilván erre rárakódott mindaz a sok-sok kockázat, ami a háborúból következik” – tette hozzá.
Aszódi Attila ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a Roszatom arcvesztésében az a fajta viselkedése is közrejátszhatott, ami a háború kitörése után az ukrajnai atomerőművekben volt tapasztalható a részükről. Tudniillik, hogy a Roszatom szakemberei jelentek meg a csernobili és zaporizzsjai telephelyen, próbálva átvenni az üzemeltetés irányítását, az
„elképesztően durva” megsértése a nemzetközi egyezményeknek és a nukleáris biztonsági szabályoknak.
Ez a fajta fellépés rendkívül rossz képet fest arról – húzta alá –, hogy az orosz oldalon hogy gondolkodnak más országok nukleáris létesítményeinek a biztonságáról, illetve a beavatkozás lehetőségeiről.