A világ vezető ipari hatalmai a második világháború vége felé, 1944 júliusában állították fel azt a ma is működő nemzetközi pénzügyi rendszert, amelynek intézményi szinten két alappillére a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap.

A két intézmény 1945-ben jött létre, és az íratlan szabály eddig az volt, hogy az amerikaiak - pontosabban az Egyesült Államok elnöke - jelöli a Világbank vezérét, az európaiak pedig a Nemzetközi Valutaalapét.

A Világbank július elsején leköszönt elnöke, a lengyel zsidó emigráns családból származó Paul Wolfowitz körül idén kipattant botrány azonban felgyorsította a hallgatólagos egyezség megszüntetését.

George Bush azonban, mielőtt még erről az Atlanti óceán két partján a felek megegyezhettek volna, kijelölte Wolfowitz utódát, a szintén amerikai, egyébként német emigráns családból származó Robert Zoellicket.

Erre volt válasz az Európai Unió pénzügyminisztereinek az a döntése, hogy Lionel Jospin volt pénzügyminiszterét, a szocialista Dominique Strauss-Khant jelölik a Nemzetközi Valutaalap élére.

Uniós források viszont már most közölték, hogy következő alkalommal Európán kívüli jelölt is szóba jöhet. A Valutaalap és a Világbank élén hatvan éve tartó hegemóniát ugyanis egy ideje több ázsiai ország, különösen pedig Kína kifogásolja, mondván hogy az 1994-es Bretton Woods-i egyezmény óta a világ gazdasági egyensúlya igencsak megváltozott.