A Cambridge-i Egyetem munkatársa, Chris Macdonald szerint a nem megfelelő fittségi szint és a kevés fehérjebevitel sokkal nagyobb károkat okozhat a dohányzásnál, ráadásul az érvényes egészségügyi előírások is alábecsülik ennek megfelelő mértékét – írja a Frontiers in Nutrition szaklapban megjelent tanulmány nyomán a hvg.hu.

A kutató szerint a nagyon alacsony kardiovaszkuláris fittség (azaz hogy kevéssé bírja a szervezet a tartós mozgást) nagyjából 400 százalékkal magasabb halálozási kockázattal jár a magas fittségi szinthez képest, az alacsony izomerő pedig körülbelül 200 százalékos növekedéssel. A dohányzás emellett messze lemarad a maga 50 százalékával.

Az adatokat különböző módszerekkel végzett vizsgálatok alapján kapta, és nem jelentenek közvetlen összehasonlítást. Chris Macdonald tehát nem azt állítja, hogy nyugodtan cigarettázzunk, hanem arra utal, hogy

a rossz fittség már önmagában is rendkívül erős kockázati tényező, ráadásul gyakran fordul elő együtt a dohányzással.

Ami az ajánlott testmozgást illeti, abban a tudományos konszenzus egyértelmű; a fizikai aktivitás számos mélyreható pozitív előnnyel jár, és az ajánlott adagot tekintve bármilyen mennyiség jó, de a több még jobb. A kutató emellett a táplálkozásra is kitér, és hangsúlyozza a fehérjebevitel fontosságát – ezzel persze nem testépítői mértékre gondol, hanem arra, hogy a jelenlegi egészségügyi ajánlások mindössze a hiánybetegségek elkerülésére fókuszálnak.

Chris Macdonald szerint elavult az ajánlott fehérjebeviteli előírás. Úgy véli, a testsúlykilogrammonként és naponta előírt 0,34 gramm fehérje sok ember számára kevés, ideálisabb lenne ennek a másfélszerese, duplája, sőt még több, többek között az idősek számára az izomtömeg és a fizikai funkciók megőrzéséhez. Az életkorral összefüggő izomvesztés ugyanis 60 százalékkal növeli az esések, és több mint 80 százalékkal a törések kockázatát.

Azonban óvatossága is int egyúttal: az ugyanis, hogy „a több mindig jobb", nem mindenkinél igaz. Például

a fehérjebevitel optimális szintje függ az életkortól, az egészségi állapottól, a fizikai aktivitástól és az energiaegyensúlytól.

A tanulmány szerzője egyúttal a kormányokat is felszólította, hogy frissítsék mind a testmozgásra, mind a fehérjebevitelre vonatkozó irányelveiket. Szerint a hivatalos ajánlásoknak inkább azt kellene kommunikálniuk, hogy a minimum csak kiindulópont, a több aerob mozgás további előnyökkel jár, az erősítő edzés legalább olyan fontos, mint a kardió, sok embernek a jelenlegi fehérjeajánlásnál magasabb bevitel lenne optimális, illetve hogy a cél ne csak a minél tovább élés, hanem az egészséges öregedés legyen.