Nem kezdett el befagyni az arktikus óceán – írja az Országos Meteorológiai Szolgálat a honlapján. A rendhagyó jelenségnek akár jelentős következményei is lehetnek az előttünk álló tél szempontjából. A légköri helyzet, a sós víz beáramlása és a jégmentes vízfelszín melegedése miatt olyan folyamatok indultak el, amik még tovább lassítják a jég megjelenését – teszik hozzá.

Az Észak-Jeges-tenger természetes működése szerint március és szeptember között olvad, majd októberben újra gyarapodásnak indul – magyarázta az InfoRádiónak Lakatos Mónika, az OMSZ éghajlati szakértője. Az idén azonban ez nem így történt, sőt, egyes területeken – köztük a szibériai Laptyev-tengeren – be sem indult a folyamat, ami példátlan anomália a modern mérések kezdete óta.

Ennek hátterében – mások mellett – az áll, hogy idén rekord méretű szibériai hőhullámok voltak tapasztalhatóak, például június 20-án 38 Celsius-fokot mértek Verhojanszkban, de a január–okóberi periódusban 4–5 fokkal volt melegebb összességében a területen a szokásosnál, és a tengervíz is 2–3 fokkal lett melegebb. A megfigyelések azt is mutatják, hogy erőteljes sósvíz-beáramlás tapasztalható a régióban, tette hozzá a szakember, és mint ismeretes, minél sósabb a víz, annál hidegebbnek kell lennie ahhoz, hogy a fagyási folyamat beinduljon, és minél vastagabb jégtakaró keletkezzen. A műholdfelvételek szerint egyes napokon azonban – ahelyett, hogy gyarapodna a jég – szinte csökkenés tapasztalható.

Több tanulmány is egyetért abban, hogy a jég hiánya hatással lehet az északi sarkkör mentén, a Földet nyugat–kelet irányban, mintegy 8–11 kilométeres magasságban körülfutó úgynevezett poláris futóáramlásra, amit a hideg sarkvidéki és a melegebb, déli trópusok közötti hőmérsékletkülönbség táplál, és nagyobb időjárási rendszerek kialakulására is lényegi hatással van. Amennyiben viszont csökken a jégfelszín, a kutatások alapján az áramlás gyengülhet, és ahelyett, hogy megnyugtató kis hullámzású rezonális mozgást mutatna, erőteljes észak–déli irányút produkálhat, amit meridionális áramlásnak neveznek. Vagyis

gyakrabban alakulhat ki olyan helyzet, amikor a sarkvidék területéről mélyebbre tör be a hideg levegő, illetve a trópusi vidékekről pedig szokatlan magasságokba a meleg levegő.

Mindez azt jelenti, hogy adott területen gyakrabban fordulnak elő erőteljes szélsőségek. Magyarország esetében ugyan egyelőre nem mutatkoznak jelentős kilengések az időjárásban, viszont Észak-Amerikában már havazik, és a szokásosnál jóval hidegebb van – hívta föl a figyelmet Lakatos Mónika. A hiányzó jégfelszín az Északi-sarki területeken azonban nem egyik napról a másikra érezteti a hatását, de akár előfordulhat, hogy hosszabb távon,

decemberben, januárban a szokásosnál melegebb vagy hidegebb lesz idehaza.

A folyamat nincs még kellő részletességgel feltérképezve, ezért fontos figyelemmel kísérni, hogyan reagál a légkör a következő hónapokban.