Az óvodai beszoktatás nem csak arról szól, hogy a szülők beszélgessenek sokat a gyerekkel, készüljenek közösen, rajzolják rá együtt az óvodai jelet a tisztasági csomagra. "Ez mind nagyon fontos, ám emellett érdemes figyelmet szentelni annak is, hogy

miként tudjuk érzelmileg megkönnyíteni a gyermek számára ezt az időszakot"

- hangsúlyozta az InfoRádióban Balogh Fruzsina, a kapcsolódó nevelés oktatója, aki elmondta, mit szoktak javasolni ilyenkor a beszélgetések és a gyerek immunrendszerének erősítése mellett.

"A gyerekek akkor tudnak jól működni, ha az érzelmi üzemanyagtartályuk fel van töltve - ez ilyenkor különösen fontos. Erre az úgynevezett gyerekidőt szoktuk javasolni. Ilyenkor megmondjuk a gyerekünknek, hogy van 15-20-60 percem - amennyi épp a rendelkezésünkre áll -, és ezt csak a tiéd. Olyankor csak arról szól minden, hogy egymásnak tudjunk örülni, nem főzünk kávét, nem vesszük fel a földről a koszos zoknit, nem nyomkodjuk a telefonunkat" - mondta a szakember. Hozzátette: ezt mindig egy gyerekkel csináljuk, és megengedjük, hogy ő irányítson, ő kérje, mit csináljunk vagy játsszunk.

"Ilyenkor akár olyan dolgokat is kérhetnek, amik a normál hétköznapokban tiltottak.

Az a tapasztalatunk, hogy ez a gyerek lényével történő intenzív összekapcsolódás olyan, mint egyfajta lelki vitamin"

- fejtette ki Balogh Fruzsina, hozzátéve: ez a gyerekidő olyan a léleknek, mint a testnek a multivitamin.

A szülőknek is fel kell készülniük erre az időszakra

Tisztában kell lennünk az érzéseinkkel, hiszen a gyerek intézménybe kerülése egy ellentmondásos, ambivalens dolog lehet, főként mikor ez először történik meg például a bölcsődében - hangsúlyozta Balogh Fruzsina. Egyrészt megkönnyebbülhet a szülő, hogy "végre lesz egy kis szabadideje is", másrészt el kell gyászolnia egy fontos időszakot. Erre a kapcsolódó nevelésben azt ajánlják, hogy legyen a szülőknek is lehetősége beszélni az érzéseikről - ez egyébként a szülőség minden időszakában fontos.

"Az tud igazi pluszt jelenteni a hétköznapokban, ha olyan elfogadó közeget teremtünk magunknak, ahol ezek az érzések teret kaphatnak és kimondhatjuk őket. A dolog egyébként nagyon egyszerű: megkérünk egy felnőttet, hogy hallgasson meg minket - ehhez állítsunk be egy órát, hogy ne egy végtelen időtáv legyen" - mondta a szakember. Tapasztalataik szerint ha ilyenkor nem azt kapja a beszélő, hogy "Ó, ugyan, majd csak lesz valahogy", hanem egyfajta együttérzéssel teli figyelmet, az rendkívül gyógyító közeg tud lenni. Vagyis meg kell kérni a hallgató felet, hogy ne reagáljon a hallottakra, ne kritizáljon, ne mondjon javaslatot, és ne tegye hozzá, hogy "én is így érzem". Ez utóbbi a baráti beszélgetésekben nagyon hasznos, itt azonban el kell hagyni.

Ez a látszólagos "passzivitás" a gyerekekkel is segít

A kapcsolódó nevelés szerint nem kell mindenáron elkerülni, hogy nagyon sírjon a gyerek, mert a sírás - és a hiszti, a toporzékolás - egészséges, gyógyító, feszültségoldó folyamat - mondta Balogh Fruzsina.

Ha meg tudjuk tenni, hogy szeretettel végighallgatjuk a gyereket, és nem akarjuk megoldani a problémát, és nem akarjuk megspórolni nekik a sírást, amivel járhat ez az időszak, azzal sokat teszünk azért, hogy ebben a helyzetben komfortosabban érezzék magukat"

- mondta a kapcsolódó nevelés módszeréről Balogh Fruzsina oktató. A tapasztalatok szerint ugyanis ilyenkor az történik, hogy miután a gyerek egy elfogadó közegben kisírhatta magából a nehézséget, miközben a szülő csak annyit tett, hogy vele maradt, a szemébe nézett és azt mondta, "Tudom, édes, hogy ez nehéz.", a gyerek magától megnyugszik. Ha ez bekövetkezik, utána sokkal felszabadultabb lesz a gyerek.