"Az sem biztos, hogy meghalt" - hangoztatták a sajtónak az exhumálást elindító palermói ügyészek. A hatósági vizsgálatot Giuseppe Casarrubea történész állításai alapján rendelték el, mivel már 1950. július 4. óta fennáll a gyanú, hogy az aznapi tűzharcban a szicíliai csendőrök nem Salvatore Giuliano hírhedt banditát lőtték le.

A Monteleprében 1922-ben, parasztcsaládban született Giulianót 21 éves kora óta körözték, mert megölt egy háborús élelmiszer-begyűjtést végző katonát. 1945-től a Szicíliai Függetlenségi Mozgalom, majd az amerikaiak szervezte önkéntes szicíliai hadsereg tagja volt. A fegyvert azonban a háború után sem tette le, embereivel banditaként élt tovább. Történelmi megítélése ellentmondásos: a Montelepre királyának nevezett Giulianót vagy Robin Hoodnak, vagy maffiagyilkosnak tartják. Sorsa a második világháború utáni Szicíliát tükrözi, ahol a politika és a bűnözés szorosan összefonódott.

Õt vádolták azzal a vérengzéssel, amely 1947-ben Portella della Ginestrában történt. Kétezer paraszt tüntetett a nagybirtok ellen: gépfegyvertüzet adtak le rájuk. A későbbi kutatás bizonyította, hogy a tiltakozás elfojtása az erősödő Olasz Kommunista Párt (PCI) megállítását szolgálta. A használt fegyverek az amerikai titkosszolgálat és az olasz szélsőjobb irányába mutatnak.

Giuliano verzióját senki sem hallotta. A sokak számára kellemetlenné vált banditát bizalmasa, Gaspare Picciotta adta fel a hatóságoknak. Picciottát ezután a palermói börtönben megmérgezték. Giuliano halálát kezdettől fogva számos legenda övezte: nem is ott ölték meg, ahol holttestét megtalálták; hasonmását gyilkolták meg, a bandita Amerikába menekült.

"Ha nem Giuliano fekszik a sírban, újra kell írni az utóbbi hatvan év olasz történelmét" - nyilatkozta Carruba. A holttestről egyelőre csak annyit tudni, hogy 160 centiméter magas, miközben Giuliano ennél jóval magasabb volt. Az eredmények hónapok múlva lesznek ismertek. Titoknak számít az is, miért nyitották ki Giuliano koporsóját, ha feltételezett halála körülményeit 2016-ig államtitok fedi.