Egy japán kutató azt állítja, megtanított beszélgetni egy belugát azáltal, hogy különböző hangokat használt három tárgy azonosítására.

Nack, a Tokiótól nem messze fekvő kamogavai tengeri park bálnája rövid, magas hangot bocsát ki, amikor úszó uszonyt lát, egy hosszabb magas hangot, amikor szemeket és rövid, alacsony hangot, amikor egy vödröt. Ugyancsak helyesen választja ki a vonatkozó tárgyakat, amikor a megfelelő hangot lejátsszák neki.

Murajama Cukasza, a tokiói egyetem professzora akkor kezdett el hangjeleket használni, amikor rájött, hogy nem elég hatékonyak a kézjelek. Most olyan hangokat használ, amelyekkel a bálnák amúgyis kommunikálnak.

A professzor azt reméli, ezen az úton egyszer eljutunk oda, hogy a bálnák egy olyan nyelven fejezzék ki az érzéseiket, amelyeket az emberek is értenek. Azaz nem csak annyit tudunk majd belőlük kihúzni, mit kedvelnek és mit nem, hanem kívánságaikat és talán még azt is, ha viszket a hátuk.

Ennek érdekében a következő lépés, hogy szélesítsük az állatok szókincsét. Ahhoz ugyanakkor, hogy ezt kivitelezzék, speciális, ultrahangokat kibocsátó készülékre van szükség. Egyelőre ugyanis csak az emberek által hallható bálnajeleket tudják használni.