A Nagyítás, A kaland és a Foglalkozása: riporter rendezőjének egészsége nagyon megromlott a halála előtt: 1985-ben agyvérzést kapott, amelynek következtében részlegesen megbénult, legyengült, és nem tudott beszélni sem, mégis folytatta a rendezést és a festést is.

Fokozatosan elvesztette a látását is, és nem bírta elviselni, hogy már nem ura a testének, ezért állandóan a halálért könyörgött - vallotta be most Antonioni özvegye, Enrica Fico. "Minden nap arra kért, hogy öljem meg, fogjam a pisztolyt, és lőjem le" - mondta az asszony.

Bár arról is beszélgettek, hogy mérget szereznek be, az asszony nem hitte, hogy a férje valóban képes lenne véget vetni az életének. Pedig ez történt: az idős beteg hihetetlen akaraterővel az éhhalált választotta. 2006 szeptemberétől haláláig nagyon keveset vagy semmit sem evett. "Minden étkezésnél leült velem az asztalhoz, hogy ne legyek egyedül, de csak néhány kanálnyi étel vett magához."

Az éhhalált vállalókhoz hasonlóan a rendező is "elképesztő mentális világosságot" ért el a véghez közeledve. "A halála ugyanolyan mestermű volt, mint a filmjei. Abszolút békében távozott, magáévá tette a teljességet, mint egy misztikus. Szabályosan dematerializálódni akart" - nyilatkozta Enrica Fico a La Stampának.

Antonioni, aki egy napon halt meg Ingmar Bergman svéd rendezővel, 1960-ban lett híres a Nagyítással. Egy évvel később forgatta Az éjszakát, majd 1962-ben A napfogyatkozást. Valamennyinek Monica Vitti volt a főszereplője - a trilógia az ember elidegenedését ábrázolta a modern világban.

Egy évvel az agyvérzése után vette el Enrica Ficót. Már, 1995-ben betegen forgatta a Túl a felhőkön című filmet Wim Wendersszel. Utolsó műve, a 2004-ben forgatott The Dangerous Thread of Things, egy epizód volt az Eros című szkeccsfilm-összeállításból.

Szülőhelyén, Ferrarában temették el.