Tatár Tímea bírósági szóvivő közölte: a bíróság védekezésre képtelen személy ellen, mulasztással elkövetett emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek a férfit.

A bíróság által elfogadott tényállás szerint a férfi fiánál 15 évesen jelentkeztek először deréktáji fájdalmak. Sem tanulni, sem dolgozni nem tudott, szülei gondoskodtak róla. Édesanyja halála után apja látta el a fiút, akinél 2011-ben gyógyíthatatlan gerincbetegséget, Bechterew-kórt diagnosztizáltak.

A fiút segédgondozói tanfolyammal és gyakorlattal rendelkező keresztanyja - hosszas rábeszélés után - napi rendszerességgel látogatta. Három hónap múlva azonban a fiú közölte, hogy nem hajlandó folytatni a gyógytornát. Kezelésekre nem járt, egészségi állapota egyre romlott, 2015 második felében már az ágyat sem tudta elhagyni.

A sértett anyai féltestvére ugyanabban a balmazújvárosi házban lakott, ő látta el ebéddel a fiatal férfit. Reggelijéről és vacsorájáról az apának kellett gondoskodnia, fia a mosdatást is csak neki engedte meg.

Az apa azonban sem fia megfelelő gondozásáról, sem táplálásáról nem gondoskodott, így a mozgásra és önellátásra képtelen fiatal férfi 2016 nyarára erősen lefogyott, alultáplálttá vált. A vádlott emellett nem mozgatta őt megfelelően, ezért a fiú testének nagy felületén komoly felfekvések keletkeztek, de az apa sem orvoshoz, sem kórházba nem vitte.

2016. július 21-én a fiú állapota tovább romlott, hajnaltól félrebeszélt, kiabált. Féltestvére arra kérte a vádlottat, hogy hívjanak orvost, ettől azonban az apa elzárkózott. Kora este a fiú születésnapja alkalmából rokonok érkeztek látogatóba, egyikük értesítette a mentőket.

A kiérkező ügyeletes háziorvos az azonnali kórházba szállítás mellett döntött, ám az apa továbbra is tiltakozott. Azt mondta, hogy ott majd beadnak a fiának egy halálos injekciót, illetve, ha a fia a kórházban meghal, akkor haza kell hozatnia a holttestét, ami pénzbe kerül. Időközben a mentők a rendőrséget is tájékoztatták, a járőrök kiérkezésekor a vádlott végül beleegyezett a kórházi szállításba.

A debreceni Kenézy kórházban a fiú négy nappal később meghalt.

Virágh Pál tanácselnök indoklásában kiemelte: egyértelmű, hogy a fiú nem részesült megfelelő ellátásban és a higiénés körülmények sem voltak megfelelőek. Az orvosszakértő szerint hónapokig tartott, amíg a sértett ilyen állapotba került, a vádlottnak tehát észlelnie kellett fia súlyos egészségromlását. Az apa védekezésként azt állította, fia megtiltotta, hogy orvost hívjanak hozzá.

Az egészségügyi törvény szerint azonban egy cselekvőképtelen beteg nem utasíthatja vissza a gyógykezelést, az apának így kötelessége lett volna fiát orvoshoz vinni. A tanácselnök szerint a vádlott által teremtett életkörülmények valóban embertelenek voltak, az apának pedig tudnia kellett, hogy mulasztásai miatt fia meghalhat, de ő belenyugodott ebbe.

Az ítélet nem jogerős, az ügyészség három nap gondolkodási időt kért, a vádlott és védője felmentésért fellebbezett.