A pár hetes bálnaborjú feltehetően eltévedt - esetleg anyja tagadta meg -, ezért keveredett az ausztrál partok közelébe Sydneytől nem messze, ahol aztán anyjának vélt egy jachtot, még szopni is megpróbált belőle.

A kis bálna megmentésére verbuválódott csapat bálnatejjel nem tudta táplálni, mivel ilyesmi nemigen van raktáron, ezért kihajózott a nyílt vízre, maga után csalva az állatot, hogy annak legyen némi esélye valódi anyjára találni vagy csatlakozni egy bálnacsaládhoz.

A borjú azonban ismét visszatért a kikötőbe, és mindinkább legyengült az éhségtől. Megmentésére még egy bennszülött "bálnasuttogót" is bevetettek, ám ő sem tudta éneklésével rávenni az állatot, hogy ússzon ki a nyílt vízre.

Hat nappal a bébibálna megjelenése után vért vettek tőle, és kiderült, hogy a cápaharapásoktól is szenvedő állat már nagyon rossz állapotban van, légzési nehézségei támadtak. A szakértők hosszas vitát követően döntöttek: a legjobb, ha megkímélik a további kínlódástól és halálos adagnyi szerrel örökre elaltatták.