Míg a könyvekben szinte csak szöveg van, a neten sok egyéb elem is, hirdetések, felugró ablakok, kiemelések, linkek. A folyamatos olvasást rengeteg tényező zavarja, amelynek nem az a célja, hogy valaki a szövegre fókuszáljon. Pompor Zoltán a PISA-mérések tanulságait is idézte: "A szövegértés területén a Covid után romlottak a teljesítmények, nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte is, olyan országokban is, ahol korábban kiváló eredmények születtek.

Ennek az egyik okát abban látják, hogy médiaváltás történt, a PISA-mérés átkerült digitális felületre.

Ugyanígy a kompetenciamérés is, ami egy magyar sajátosság, a papír alapú kitöltésről digitális felületre került. És abban a pillanatban, hogy lehetőségem van arra, hogy előre-hátra lapozzak, egyik feladatról átugorjak a másik feladatra a lapozás, az írás fizikai mozdulata nélkül, akkor a kitöltés egészen más attitűdöt követel meg. Azok a gyerekek, akik ezen nőttek fel, folyamatosan vibráló figyelemmel ugranak egyik pillanatról a másikra, egyik virtuális helyről a másikra, és nem töltenek el annyi időt a szöveg elolvasásával, mintha az papíron lett volna" – mondta.

A Magyar Olvasástársaság elnöke szerint a szabadidőnk eltöltésekor nagyon sokszor az egyszerűbb megoldások, a kisebb energiabefektetést igénylő elfoglaltságok felé megyünk: inkább megnéznünk egy videót, pörgetjük a Facebookot, elolvasgatjuk a híreket – mert azért az sem mondható el, hogy amikor egy híroldalt elkezdünk olvasni, akkor az elejétől a végéig elolvassuk azt a hírt, amit ott látunk. És ez szokásbeli kérdéssé válik.

Ez a gyors, felszínes, szétszórt figyelmű online tartalomfogyasztás veszélyekkel is jár, például kutatások szerint elveszik az úgynevezett "deep learning", vagyis a mélyolvasás képessége.

A szakember elmondta: egy szövegnek is van szerkezete, ahogy a gondolatot végigviszi a szerző, és ha valaki nem olvassa végig az egészet, a felénél abbahagyja, beleolvas a végébe, nem ugyanazt az információt kapja. Ez pedig segíti az álhírek terjedését is, ráadásul a kritikai olvasás képességének hiánya is rontja a hírekhez, információkhoz való hozzáállást.

Nagyon fontos lenne egy szöveg olvasásánál, hogy valahogy a korábban olvasottakhoz próbáljuk csatolni vagy azokohoz viszonyítsuk az új információkat.

Ha ez nem megy, akkor „furcsa képzeteink” alakulhatnak ki.

Szóba került az is, hogy miként lehet visszajutni az internetes olvasási szokásoktól a fókuszálásra, a könyvek olvasására. Pompor Zoltán kiemelte: el kell távolodni a világból folyamatosan érkező impulzusoktól. Ne legyenek mellettünk a mobileszközeink, mert az agyunk akkor is azokra figyel, ha épp nincsenek a kezünkben. Minél távolabb van tőlünk a digitális világ, annál nagyobb valószínűséggel tudunk odafigyelni bármi másra, legyen ez egy beszélgetés a családi asztalnál, vagy az olvasás.

A szakember egyenesen azt tanácsolta, hogy

az okoseszköz egy másik szobába kerüljön, lehetőleg lehalkítva, elnémítva, hogyha olvasni szeretnénk,

hiszen az eszközből érkező ingerek nem segítik a fókuszáltságot és az elmélyültséget, ami az irodalomolvasáshoz kell. És persze az olvasás sikere függ a szövegtől is, amit olvasunk: ha annyira izgalmas, annyira jól bele tudunk merülni az olvasásba, akkor még előfordulhat az is, hogy elfeledkezünk minden másról magunk körül.