Áder János felidézte: 1956-ban az egyetemisták felvonultak, a gyári munkások követeltek, a tüntetők farkasszemet néztek az ávósokkal, a felkelők harcoltak; akkor sokan úgy érezték, nincs vesztenivalójuk.
A forradalom napjaiban magyar emberek kis csoportjai néhány igaz szóval, határozott lépéssel, jogos követeléssel indultak útnak, olykor a mártíromságba - tette hozzá.
Kiemelte, 1956 októberében a magyarok kimondták, hogy az egyetem többet foglalkozik ideológiával, mint a tudás gyarapításával, hogy a norma teljesíthetetlen, az üres padlást már nem lehet többször lesöpörni, az újságban hazugságot írnak, a személyi kultusz ártalmas, a szovjet csapatok jelenléte pedig nemkívánatos, a szabad választás annál inkább.
