Az előre meghirdetettnek megfelelően 16.15-kor elindult az időközben néhány százasról, több ezresre duzzadt tömeg a Műegyetem rakpart irányába – írja élő közvetítésében a Telex.
A Kálvin térről a Szabadság hídon át Műegyetem rakpartra vonul a tömeg.
Az esemény élő közvetítése:
A 24.hu arról ír 17 óra előtt pár perccel, hogy lényegében már kiürült a Kálvin tér.
17 órakor elkezdődött a Műegyetem rakparton az esemény.
Már megy a műsor a Műegyetemnél, a tömeg vége még Pesten van, nem ért át a Szabadság hídon – jelenti munkatársunk a helyszínről.
Az első – még esemény előtti – felszólaló Karácsony Gergely főpolgármester. Arról beszél, hogy gyerekként rekedten érkezett haza a tüntetésekről, mert azt kiabálta, „Ruszkik, haza!” Felsorolja a lépéseket, hogy tette tönkre az oktatást a kormányzat. „Minket nem kell emlékeztetni, hogy Budapest nem egyenlő az országgal. De a kormány sem. Egy dolog egyenlő: az iskola. Az iskola a múlt, a jelen, a jövő.”
Schermann Fruzsina, az ADOm Diákmozgalom elnöke azt mondja, több mint 50 ezren gyűltek össze a tüntetésen. Emlékeztet arra, hogy a forradalmat 1956-ban is a diákok kezdtek tüntetni. Azt mondja, nem felejtik a kormánynak az ignorációt, a lenézést. „Zalaegerszegig menekültek előlünk” – utal Orbán Viktor beszédére.
A beszéd után meggyújtják a szolidaritás lángját a színpadon.
Munkatársunk azt jelentette a helyszínről, hogy a Szabadság hídon is végig állnak a tüntetők.
A Magyar Anyák képviseletében László Györgyi elmondja, hogy személyes okból állt ki: kislányának négy szeretett tanító nénijétől is el kellett búcsúznia. „Ilyen sem volt még, már a diákok is azért tüntetnek, hogy tanulhassanak” – mondja.
A Belmondo zenekar után Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) választmány tagja lépett a mikrofonhoz. Elmondja, eddig
- 147 esemény volt,
- 61 városban,
- 41 tankerületi központ előtt.
Budapesten valamennyi Tankerület előtt készül valamilyen esemény.
Szabó Zsuzsa, a másik nagy pedagógus-szakszervezet, a Pedagógusok Szakszervezet (PSZ) elnöke a következő felszólaló. Arról beszél, hogy ha fizetésemelést kapnának, akkor sem hagyják magukra a diákokat, mert az nem elég. Szerinte egyre szélesebb a tiltakozók köre, „nem félnek”. A sztrájk jog szűkítése miatt nemzetközi és hazai szervezetekhez fordultak. Orbán Viktor nevének elhangzása után „Orbán, takarodj!” skandálás kezdődik a tömegben, kétszer is. Végül arról számol be, hogy egy Kossuth téri rendezvénnyel folytatja a PSZ a tiltakozást. „Folytatjuk!” – búcsúzik.
Bozai Ákos szombathelyi diák, az ADOM Diákmozgalom szóvivője: „Azért vagyok itt, mert rohadtul elegem van!” Azt mondja, több mint hatvan városban szerveztek hasonló kiállást. A tanároknak azt üzeni, hogy ha kiállnak magukért, a diákok is kiállnak értük, most is több tízezren vannak.
Pánkotai Lili pécsi végzős diák slam poetryje következik. Kemény szavakkal szól az előző generációkhoz.
Törlei Katalin, a Tanítanék Mozgalom alapítója, a Kölcsey gimnáziumból polgári engedetlenség miatt elbocsátott tanára következik. Pilz Olivérrel tartanak nyílt tanórát.
Igék, feltételes mód:
- nem telt volna be a pohár;
- nem omlott volna össze;
- nem herélték volna ki;
- ha betartották volna, a pedagógusok kétszer annyit keresnének;
- ha nem vertek volna át, hinnénk;
- ha képesek lettek volna felismerni;
- ha lenne bennük empátia;
- ha a kormány nem lenne korrupt.
Újabb igék, kijelentő módban, köztük olyanokkal, mint „semmit nem jelentenek az ígéreteitek”.
- Felszólító mód:
- kérjenek bocsánatot;
- hagyják abba a megfélemlítést;
- működtessék megfelelően az oktatást, az egészségügyet;
- legyetek engedetlenek;
- valósítsátok meg a valódi sztrájkot;
- védjétek meg a tiltakozókat, egymást, álljatok ki magatokért!
A Carson Coma akusztikus koncertje a következő programpont.
Czeglédi Hanna klímaaktivista: „Milyen érzés tehetetlennek lenni?” A jövő generációjára befogott szem és száj vár így. „Tanár nélkül nincs jövő!”
A Társaság a Szabadságjogokért képviseletében Zeller Judit arról beszél, hogy jogvédőként a legnagyobb öröm látni ezt a nagy számú kiállást. A kitartás egyre több csatalakozót hoz. „Bátorság nélkül nincs változás, 1956-ban is íg volt ez, most is” – mondja. Addig nem hallgatunk, amíg nincs változás, a közös kiállásban óriási erő van – fűzi hozzá.
Több, nem pedagógiai szakszervezet képviselője lép egyszerre a színpadra. A diákok és a pedagógusok kiállását dicséri Boros Péterné az Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetétől (MKKSZ). Együtt kell kiállni a munkajogi feltételek javításáért és egyéb követelésekért – hangsúlyozza.
Utána a Kossuth nótát éneklik spontán a tüntetők.
Taskovics István (Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete – TBDSZ) kéri a szülőket, hogy na hagyják, hogy szürkévé váljanak gyermekei. A diákoktól azt kéri, hogy ha majd ők vezetik az országot, ne hagyják, hogy ezt tegyék az oktatással.
Naszályi Gábor (Egységes Közlekedési Szakszervezet – EKSZ): Akinek nincs semmije, az annyit is ér – ebből kormányálláspont lett. Ez látszik a kölcseys tanárok kirúgásában is – mondja. Tanulhatunk tőletek – mondja a diákoknak.
Szilágyi József (Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetség – EVDSZ): együtt törjük meg a kormányzatot, érjük el közösen, amit a diákok akarnak. A jelenlévő szakszervezetek szövetséget kötöttek – jelentette be.
Székely Tamás (Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezete – VDSZ): elég volt a diktátumból, az arroganciából, a megfélemlítésből, a zsarolásért! Tudjuk, mi a 400 óra túlóra – mondja, hozzáteszi: a sztrájk alapjog, mutassuk meg, mi a szolidaritás.
Köves Ferenc (Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete – SZÁD): 1956-ban külső hatalom fenyegette a magyarokat, most a jelenlegi hatalom álszent, magukat kereszténynek hazudó urai. A tanult ember ritkábban szorul segítségre, a kormány nem hagy az út szélén senkit: belerúgja a szegényeket az árokba, az állam kivonul a szociális biztonság megteremtéséből – mondja.
Kovács Dávid (Magyar Szakszervezeti Szövetség Ifjúsági Tagozata – MASZSZ IFI): Szabad ország, szabad oktatás!
Kolesár András, a KATA-károsultak szövetségétől: hány lépésre vagyunk a koncepciós perektől? Egyelőre az elbocsátásoknál tartunk. Hazudnak nekünk, reggel, délben és este – szögezi le. „Orbán Viktor fél a taxiktól, de most már tőlünk kell félnie” – mondja, hozzáteszi, hogy általános sztrájk kell, a kukások megmutatták, hogy kell csinálni. „Baj van. (...) A hajó süllyed. (...) SOS. Isten veletek – és velük!”
Pajda Renáta, az ADOM Diákmozgalom tagja: „A diplomaszerzéssel súlyos demográfiai gondokat okozok. Öt nyelven beszélek, szeretem átadni a tudásom, de eszembe se jutott tanári pályára menni. Ez a rendszer ezt a csírájában elfojtotta.”
A Dope Calypso együttes koncertje zárja az eseményt.
Budapest mellett szolidaritási demonstrációkat tartanak, illetve tartottak vidéki városokban is október 23-án.
Az Egységes Diákfront követeléseket tett közzé:
- Megoldást a tanárhiányra!
- Használható tananyagot!
- Élhetőbb körülményeket az iskolákba!
- Vissza a sztrájkjogot!
- Figyelmet az oktatásra!
Közleményükben azt írják, hogy a ormányt arra kérik, hogy „tartsák napirenden az oktatás ügyét és egy társadalmi diskurzus megnyitásával dolgozzanak ki egy olyan átfogó oktatási reformtervet szakszervezetek, diákönkormányzatok és pedagógiai szakértők bevonásával, amely a társadalmi mobilitás, valamint a korábban már említett 5 pontunk elvein alapszik.”
Mint írják, céljuk egy átfogó, oktatásügyi reform elérése, ezt pártpolitikától független nemzeti érdeknek tekintik. Leszögezik, hogy a megmozdulásaikra sosem hívtak párttagokat felszólalni, sosem kértek vagy fogadtak el parlamenti párttól segítséget az akcióik megszervezéséhez.