A Közép-Budai Tankerület oktatási intézményei tartottak flashmobot még a tanítás kezdete előtt a Széll Kálmán téren. A pénteki események időzítése nem véletlen, a pedagógus szakszervezetek kereken egy évvel ezelőtt fogalmazták meg sztrájkköveteléseiket. Tudósítónk a helyszínen tiltakozó gimnazistákat kérdezett arról, miért jöttek el.

„Mindenki, aki itt van, úgy gondolta, hogy ha van egy ilyen lehetőség, hogy a suli előtt a tanárainkért kiállhatunk, akkor jövünk” – mondta kérdésünkre egy diákdemonstráló.

„Nem tartom elengedőnek a tanárok fizetését szerintem az nagyon gáz, hogy egy villamosvezető meg egy kukás többet keres, mint egy tanár hét, hat, öt év egyetem után” – így egy másik lány.

Egyikük elmondta, hogy neki személyes ügy is ez, mert a nagymamája és a család több ismerőse, barátja tanár.

„El kell gondolkodniuk, hogy tényleg megvehetnek-e mondjuk egy túró rudit így extrába vagy egy csokit. Ez így nagyon – nem elég”

– mondta.

„Nekem az indíttatás az volt, hogy a tanárokért harcolunk, és ezzel mutattam, hogy én is itt vagyok értük” – mondta egy fiú.

„Reméljük, észreveszik, hogy igyekszünk, és a tanárok többet fognak keresni” – mondta egy tiltakozó diáklány, amihez csatlakozott a társa: „Én is remélem, hogy elérjük a célunkat, és megemelik a tanárok fizetését. És a megbecsülésüket is, mert szerintem az sem méltó, hogy mire vélik a tanárainkat.”

Szervező: a Rákócziban 36 tanár kapott levelet a tankerülettől

A Széll Kálmán téri „Tanárok a diákokért, diákok a tanárokért, együtt az iskoláért” címmel tartott megmozdulás előtt a Rákóczi Ferenc Gimnázium francia-történelem szakos tanára azt hangsúlyozta, hogy a cél közös, a fiatal generáció kapjon versenyképes tudást, legyen nyitott a közügyek iránt és szolidáris egymással. Hortobágyi Pétert a helyszínen kérdezte tudósítónk.

Elmondta, hogy csapatmunka a szervezés, a rákóczisok úgy döntöttek, hogy most már ők is szerveznek egy demonstrációt.

„Örülök, hogy ilyen sokan vannak. Megmondom őszintén nálunk állandó probléma a reggeli késés,

a 7.45-ös első órára sokan késve érkeznek, most viszont sok diák itt volt. Tehát azt gondolom, hogy nekik is fontos ez,

és nagyon büszke vagyok, hogy más iskolákból is jöttek a korai időpont ellenére” – mondta Hortobágyi Péter.

Elmondta, hogy az iskolában nem beszélnek politikáról, de úgy látja, annyira átment az ügy a köztudatba, hogy ők maguktól tesznek fel kérdéseket.

„Ismernek minket, hogy nem hőbörgünk, nem azért vagyunk itt, hogy celebek legyünk, hanem tényleg fontos dologról van szó. Sokaknak vannak tanárismerősei tanárcsaládtagjaik, én azt érzem, hogy átérzik a helyzetünket és szolidárisak velünk” – mondta a francia- és történelemtanár.

Arról beszélt, hogy ezzel a kiállással példát is szeretnének mutatni a diákságnak. A közoktatást szerinte mindenki fontosnak tartja, folyamatosan tenni kell érte, mert mindenkinek az az érdeke, hogy a következő generáció hasznos tudást kapjon.

„Természetesen

én is megkaptam a felszólító levelet, mint ahogy 36 kollégám is a hatvan valahányból,

tehát nálunk a tantestület nagyjából hatvan százaléka kapott ilyen felszólító levelet. Átvettem. Az igazgatónőnktől, mert a tankerület nem adta át személyesen, hanem kiküldték a levelet” – mondta a Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára.

Lehet, hogy mind a 36-ukat kiteszik az állásából? – jön a kérdés.

„Mi most ugye iskola előtti rendezvényt szerveztünk, most megyünk be és törvényes sztrájkot fogunk kezdeményezni, néhányan viszont polgár engedetlenségi mozgalmat is, és úgy gondoljuk, hogy

már nincs mitől félnünk.”

Utcai fogadóóra, mert sok a tisztázandó kérdés

A tankerületi figyelmeztetések és a polgári engedetlenség miatti elbocsátások sok tanárt elriasztanak a tiltakozástól – mondta a Széll Kálmán téri flashmob egyik résztvevője. Az esemény után a téren több pedagógus utcai fogadóórát tartott, hogy válaszoljanak a járókelők kérdéseire. Tudósítónk Lőrincz Katalinnal, a pasaréti Szabó Lőrinc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanárával beszélgetett.

„Tegnap festegettük, az van ráírva, hogy

»fogadóóra, tanár vagyok, kérdezz«.

Tudniillik arra jöttünk rá, hogy nagyon-nagyon sok embernek fogalma nincs, hogy mi miért csináljuk ezt a tüntikézést, cirkuszt, ami itt van” – mondta.

A csütörtöki Kormányinfón a pedagógusfizetések megemelésére tett ígéretet a kormány, Lőrincz Katalin szerint többen azzal jönnek hozzájuk, hogy már megkapták a fizetésemelést –

„na, ilyen ígéretet már nagyon sokat kaptunk”.

Sok gyerektől hallhatják, ha megkérdezik őket, hogy nincs megtartva az órája vagy helyettesítés van, alig haladnak – mondta.

„Borzasztó sok probléma van. Náluk is, vidéken szerintem ezt ki se lehet mondani”

– vont konklúziót.

Arról beszélt, hogy a politikát és a szakpolitikát el kell választani egymástól. A kint lévők szerinte politikai beállítottságtól függetlenül ugyanazt gondolják – más kérdés, hogy fel merik-e vállalni.

„Nagyon sokszor azt nem értem, hogy aki látja egy tanár fizetési számlakivonatát, az mit gondol. Aki öt évet tanult és 1500 forintos órabérért dolgozik, az miért gondolja azt, hogy ezen felül minekünk még lehet meetingezni, lehet előadásokat tartani úgy, hogy nem kapunk érte egy fillért sem?” – tette fel kérdéseit.

Arról számolt be, hogy volt egy elkeseredés azután, hogy több mint ezer tanár kapott levelet a tankerülettől, hogy most mi lesz. Az a sajnálatos helyzet szerinte, hogy sok tanár ettől a 200 ezer forinttól függ.

„Függetlenül attól, hogy neki van még második, harmadik állása és magándiákja, még neki ez a pénzkiesés nagyon-nagyon sokat jelent, ezért van az, hogy nagyon sokan féltik az állásukat” – mondta Lőrincz Katalin. Úgy látja, kell valamilyen anyagi biztonság, hogy ebbe egy tanár beleálljon.

Arról is beszélt, hogy ők nem akarnak megdönteni semmit, hanem figyelemfelhívás a céljuk, hogy ez így nem lesz jó, „szerintem öt év múlva konkrétan nem lesz, aki tanítson”.

A hatalom a fenyegetésével lesz, akiket eltántorít, de inkább azt látja a jelenlevőkön, hogy még bőszebbek, dühösebbek, elszántabbak lettek.

Ő nem a fizetésért csinálja, angolszakosként bárhol kapna állást, más nyelvet is beszél.

„Csak az maradt még a pályán – mondta Lőrincz Katalin –, aki ezt szereti csinálni, és fájni fog neki, ha nem csinálhatja. Nem azért van itt, mert fizetést kap érte. Amikor valakit megfenyítenek úgy, hogy már a sarokban van, akkor nincs hova hátrálni. Egyszerűen nincs mivel fenyegetni.”

Pályaelhagyó: nagy dilemma volt

A közoktatás helyzete belülről emészti a rendszert, sok a fáradt, kiégett pedagógus – mondta egy résztvevő a Széll Kálmán téri flashmobon. Csapody Barbara a nyáron hagyta el a pályát.

„A volt kollégáimhoz jöttem meg a diákjaimhoz szolidarítani. Nekem most ez nagyon nehéz helyzet, most hagytam ott a közoktatást a nyáron, úgyhogy ez elég megviselő” – mondta.

A problémákkal szerinte mindenki tisztában van. Összetett dolog, hogy miért hagyta el a pályát.

„Önmagában nem lett volna elég az összes gond, ami a közoktatásban arra, hogy otthagyjam a pályámat, mert közben meg ez az életem,

és tudom, hogy ezt kéne csinálnom. Hogy ha egymás mellé rakom a két serpenyőbe azt, hogy mit tudok tenni, adni, illetve, hogy tiltakoznom kéne, akkor iszonyatos dilemma volt, hogy eljöjjek. Nem tudtam volna meglépni, hogyha nincs az, hogy én közben fizikailag nem bírtam már. A rendszer hibáiból adódóan olyan állapotban van a tanári társadalom, én is azt éreztem, hogy kiégtem, elfáradtam, hogy már nem úgy tudok adni, ahogy szeretnék, vagy nem azt tudom adni, ahogy szeretném, és akkor ez végül is eldöntötte.

Világosan leszűrődik egész föntről le a tanárokhoz az, amilyen módon kezelik a közoktatást,

hogy ez így szép lassan belülről erodálja az egész társadalmat” – foglalta össze a pályaelhagyás dilemmáját Csapody Barbara.

Angoltanár és osztályfőnök volt. Az nem volt kérdés a számára, hogy az osztályát még végigviszi, a nyáron érettségiztek. Most angol tananyagot fejleszt. „Kifejezetten angolos anyagot. Otthon ülök a gépnél, de ezzel végül is remélhetőleg segítem a nyelvtanulókat.”