Egy ismeretlen magyar hős, aki a nyilas rémuralom idején többek között az akkor alig 12 éves Vitray Tamás életét is megmentette. Ő Golopencza Illés, aki senkinek sem beszélt arról, hogy sok zsidó származású üldözött neki köszönheti az életét. Tetteiről fia is csak évtizedekkel a háború után, véletlenül értesült.

Az 1901. március 25-én, Budapesten született Golopencza Illés az érettségit követően a legjelentősebb magyar hajózási társaságnál helyezkedett el. 1939-ben, közel két évtized folyami szolgálat után a Duna Szent István park előtti szakaszának kikötőmestere lett.

A második világháború gyökeresen felforgatta az életét. 1944 őszén kinevezték a Csanády utca 21. szám alatti, kis gettóban található, számos más lakóépülethez hasonlóan sárga csillaggal megjelölt ház légoltalmi parancsnokának. Miután 1944 októberében a nyilasok puccsal átvették a hatalmat, folyamatosan rettegésben tartották a csillagos házak kényszerű társbérletben élő, családonként egy szobát kapó lakóit. Golopencza feladata házparancsnokként többek között az lett volna, hogy érvényt szerezzen a hatóságok által előírt jogszabályoknak, ő azonban számtalan rendelkezés végrehajtását szabotálta. Egyik nap, amikor a nyilasok el akarták hurcolni a ház munkaképes férfi lakóit, azt válaszolta, már elvitték őket, és a házban csak öregek és betegek maradtak. Így mentette meg sokak életét, akiket sáncásásra vagy az óbudai téglagyárba, majd onnan halálmenetbe vittek volna a nyilasok.

Engedélyével a kiszolgáltatott lakók a rendkívüli szigorral betartatott kijárási tilalom ellenére is elhagyhatták a házat, hogy külföldi országok nagykövetségein túlélést jelentő menleveleket szerezzenek. Vezetésével emellett a földszinten létrehoztak egy vöröskeresztes kórházat, amely menedékül szolgált zsidó orvosok és egészségügyi dolgozók számára.

Ezekben a hetekben került a Csanády utcai házba gyermekként Vitray Tamás, későbbi televíziós is. Mivel szülei az ő számára nem tudtak menlevelet szerezni, az élete komoly veszélyben forgott. Amikor egyik nap rendőrök és nyilas fegyveresek érkeztek a házba, Golopencza azonnal a negyedik emelet egyetlen keresztény családjának lakásához vitte, és szó nélkül átadta a reszkető gyereket. Nem sokkal később csengettek az ajtón. Vitray az egyik szobában, az ágy alatt húzta meg magát, s úgy érezte, olyan hangosan ver a szíve, hogy ha a nyilasok bejönnek a helyiségbe, egyből megtalálják, de végül a lakás átkutatása nélkül továbbmentek.

Amikor a háború után Golopenczát – mint minden állami alkalmazottat – igazoltatási eljárásnak vetették alá, százötven általa megmentett ember aláírt egy tanúsítványt, amelyben részletesen beszámoltak embermentő tetteiről. Az egykori házparancsnok nem sokkal 1994. január 24-én, Budapesten bekövetkezett halála előtt Izraelben átvehette a Világ Igaza kitüntetést.

Vitray Tamás az önéletrajzi könyvében így emlékezett meg róla: „magától értetődően vállalta a felkoncolás kockázatát, [...] szorongott, félt, mégis kötelességének érezte, hogy annyi ember életét megmentse abban a házban.”

További részletek az életpályát bemutató kötetről itt olvashatók.

A sorozat eddig megjelent részeit itt találja meg.

Források

• A Holokauszt Emlékközpont gyűjteményében található dokumentumok: Golopencza Illés önéletrajza, tevékenységének leírása, a megmentettek által írt igazoló dokumentum.
• Golopencza Illés fia, Golopencza Pál tulajdonában lévő dokumentumok.

Irodalom

• A Golopencza család. http://db.yadvashem.org/righteous/family.html?language=en&itemId=4015061, 2018. szeptember 28.
• Vitray Tamás: Kiképzés. Budapest, Magvető, 2008.