Az ellenzéki pártok által kedden elfogadott dokumentum elsősorban arról szól, hogy miként kívánnának kormányozni, nem pedig a közös képviselőjelöltek kiválasztását taglalja, annyiban mégis jelentőséggel bír, hogy az ellenzéki képviselők ezen alapelveket fogják vélhetően majd reprezentálni, különösképp az előválasztásokat követően – mondta az InfoRádiónak Nagy Attila Tibor politikai elemző.

A dokumentum a hat párt – Jobbik, Momentum, LMP, Párbeszéd, MSZP, DK – egyvelege, ezért nem egyszerű ideológiailag belőni, hogy hol található, hogy jobbra vagy balra húz-e. Szerinte az, hogy most Jakab Péter, a Jobbik elnöke árokbetemetésről beszél, mint egykor Medgyessy Péter volt kormányfő a 2002-es kampányában, önmagában bizonyítja azt, hogy meglehetősen elmosódottak a frontvonalak. A szakértő úgy véli, az anyag valamennyi ellenzéki formáció szívéhez közel álló egy-egy elemet gyúr össze. Mindez egyfajta hátrányt is jelenthet, de egyben a dokumentum előnyét is, miután

az az összes ellenzéki szavazóhoz szól,

lehetőséget kínálva a sokféle hátterű, szemléletű embernek arra, hogy a magának tetsző elemet kiválassza belőle.

A politikai elemző szerint

az időzítéssel azonban van egy kis gond,

hiszen nemrég értek csak véget az ünnepek, a választópolgárok épphogy csak kezdenek odafigyelni a politikára, nem beszélve arról, hogy járvány van. Jelenleg az ország lakosságát nem az alapelvek foglalkoztatják, hanem például, hogy az ellenzék konkrétan milyen járványügyi védekezési elképzelésekkel bír. Szerinte március 15. alkalmasabb időpont lett volna a közzétételre, mert akkor „nagyobbat szólt volna”, hiszen ez a dátum a magyar politikának mindig is kiemelt eseménye szokott lenni.

Nagy Attila Tibor úgy látja, a hatpárti dokumentum foglalata jelentősen különbözik a kormánypártok politikai és gazdasági ideáljától. Egyfelől sérelmi politika, tehát kifejti, hogy szerintük a Fidesz–KDNP mit csinált rosszul, másfelől viszont annyiban előrelépést mutat tartalmilag, hogy

ellenzéki víziót próbál teremteni a választópolgároknak.

Emlékezetes, gyakran éri az kritika az ellenzéki pártokat, hogy nem képesek valós alternatívát kínálni a Fideszhez és Orbán Viktor miniszterelnökhöz képest, így ez most egy egyfajta válasz is ezekre a bírálatokra.

Annyiban mindenképp előrébb tart az ellenzék a korábbi évekhez képest, hogy nem az utolsó pillanatban kezd az összefogásról beszélni, hanem már jóval a választások előtt elkezdett közösen dolgozni, amiben az alapelvek rögzítése nem egy jelentéktelen lépés, még ha az időzítése nem ideális – ismételte meg a szakember.

Stabil, de...

Ha csak a keddi napot vesszük figyelembe, miután szimbólumokban meglehetősen erős volt a bejelentés az Országház egyik dísztermében, akkor stabilnak, meglehetősen egységesnek tűnik az együttműködés – jelentette ki az InfoRádióban Tóth Erik, az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Bár 2014 óta minden egyes választást megelőzően szóba került az ellenzéki összefogás valamilyen formában, és voltak is sikerek, például 2018-ban az MSZP és a Demokratikus Koalíció összehangolt jelöltállítása, a mostani megállapodás mindezeken bőven túlmutat, miután hatpárt együttműködéséről lehet beszélni. Tehát

1990 óta még nem volt példa ilyen széles értelemben politikai pártok közötti koordinációról.

Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az ellenzéki pártok most országos szintű politikai programokat próbálnak meg ugyan kitalálni, de az önkormányzati választások óta eltelt időszakban vannak olyan helyi ügyek, illetve kormányzatok, ahol ugyanezen szereplők képtelenek egymással együttműködni – fogalmazott Tóth Erik utalva Gödre, Pécsre, vagy akár Nagykanizsára. Szerinte az érintett településeken nagy könnyebbséget jelenthet, elkerülendő a konfliktusok kiéleződését, hogy a különleges jogrendnek köszönhetően a polgármesterek önállóan hozhatnak döntéseket.

Momentán egységesebb az ellenzéki összefogás, mint valaha, és komolyabb törésvonalakról sem lehet beszélni, annak ellenére, hogy olyan politikai szereplők állapodtak meg, akik korábban szinte szóba sem álltak egymással, mint például a Jobbik és DK, a két korábbi „szélsőség”.

Tóth Erik úgy látja, a programpontok tekintetében még számítani lehet majd vitákra,

könnyen előfordulhat, hogy végül az erő dönt majd mindenről,

és az a politikai párt, amelyik adott pillanatban a legnépszerűbbnek tűnik a közvélemény-kutatási adatok alapján, uralni tudja majd a többi pártot, nagyobb befolyást gyakorolva például a közös kormányprogram kialakításában. Vagyis minden törésvonalat vélhetően nem fognak tudni elfedni. Hiszen kétségtelen tény, hogy a már említett önkormányzati együttműködés nehézségeihez hasonló esetek előfordulása a későbbiekben diszkreditálná az ellenzéki összefogást, ezek elmaradása viszont erősítené. A kérdés, hogy melyik forgatókönyv fog bekövetkezni – tette hozzá.