Horváth János 1945 és 1947 között kisgazda nemzetgyűlési, majd 1998 és 2014 között fideszes országgyűlési képviselő volt. 2003-tól 2014-ig ő volt a parlament korelnöke.
A Tolna megyei Cecén született 1921. november 7-én. 1940-ben érettségizett a Gróf Széchenyi István Felsőkereskedelmi Iskolában, Budapesten. Ekkor felvételt nyert a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdasági Karára, ahol 1946-ban diplomázott. Tanulmányait munka mellett végezte el, a Nostra Általános Közraktár Vállalatnál volt könyvelő, majd főkönyvelő. 1945 és 1947 között a könyvelési részleg vezetője volt.
1944-ben részt vett a Magyar Nemzeti Függetlenségi Mozgalomban, emiatt a Gestapo letartóztatta. Halálraítélték, de a börtönből sikerült megszöknie.
1945-ben a budapesti törvényhatósági bizottság tagjává választották. Ugyanebben az évben az FKGP színeiben (amelynek 1942 óta tagja volt), megválasztották nemzetgyűlési képviselőnek.
Parlamenti működése alatt a miniszterelnök munkatársa, a Magyar Parasztszövetség gazdaságpolitikai igazgatója és az agrárszövetkezeti központ igazgatója is volt. Ugyanebben az időszakban a párt XIII. kerületi elnöke is.
1947. január 16-án a Magyar Közösség-ügyben koholt vádak alapján letartóztatták, majd ugyanebben az évben négyévi kényszermunkára ítélték. Parlamenti és törvényhatósági mandátumaitól megfosztották. 1951-ben szabadult. 1954-ig a Siemens Röntgengyárban, majd 1956-ig a Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban munkás, illetve műszerész volt.
Az 1956-os forradalom kitörésekor az Országos Gazdasági Újjáépítési Tanács ügyvezető elnöke lett. Emellett újra az FKGP XIII. kerületi szervezetének elnökévé választották. A forradalom leverése után emigrálni kényszerült. Előbb Strasbourgban a Magyar Forradalmi Tanács egyik szervezője, majd New Yorkban a Kossuth Alapítvány egyik létrehozója lett.
1958 és 1966 között hallgatott közgazdaságtant a Columbia Egyetemen, ahol meg is szerezte közgazdaság-tudományi doktorátusát.
Amerikai tanulmányainak befejezése után az egyetem oktatója, majd 1968-tól a Butler Egyetem közgazdászprofesszora lett. Kutatási területe az infláció, a munkanélküliség, az agrárszféra és a növekedés témakörét ölelték fel.
A rendszerváltás után többször hazalátogatott, 1997-ben költözött végleg Magyarországra. A Corvinus Egyetem vendégprofesszora volt. 1992-ben a Republikánus Párt jelöltje volt Indiana 10. számú választókerületében. 1998-ban, Orbán Viktor kérésére elvállalta a Fidesz gazdaságpolitikai bizottságának vezetését. A pártba is belépett.
Az 1998-as országgyűlési választásokon a Fidesz országos listájáról bejutva 51 év után újra parlamenti mandátumot szerzett, ahogy 2002-ben és 2006-ban is.
Varga László 2003-ban bekövetkezett halála után az Országgyűlés legidősebb tagja, s mint ilyen, korelnöke lett. 2010-ben a párt Fejér megyei területi listájáról jutott a parlamentbe, ahol 2006 óta a külügyi és határon túli magyarok bizottságának tagja. A 2014-es országgyűlési választáson már nem indult.
2011-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét.
