"Bevallom, hogy százszázalékos meglepetés volt a kitüntetés, akárcsak előtte a Kossuth-nagydíj" - fogalmazott Makkai Ádám.

Arra a kérdésre, hogy pályafutása mely oldalára, tudományos-oktatói, fordítói vagy költői munkásságára büszke a leginkább, azt válaszolta: pályafutása különböző szeletei összefüggnek egymással, egymást segítik.

"42 éven keresztül oktattam az Egyesült Államok egyetemein, de Malajziában, Szingapúrban, Hongkongban, Kínában is huzamosabb ideig vendégprofesszor voltam. Mint nyelvész megismerkedhettem az angol nyelv mélyebb rétegeivel, sajátosságaival, és ez az affinitás feltétlenül segítségemre volt az idegen nyelvű költészet nüánszainak megértésénél, amelyeket a magyar versek angolra való fordításánál hasznosíthattam" - mondta.

Makkai Ádám felidézte azt is, hogy doktori disszertációja az angol nyelv idiómarendszeréről szólt, a témában írt Dictionary of American Idioms című szótára 1975-től öt kiadást ért meg, és máig is kapható az Egyesült Államokban, kiadták Kínában, Tajvanon, Bulgáriában, az 1980-as években Magyarországon, valamint lefordították japánra is. 1965-ben részt vett a napjainkban is működő Linguistic Association of Canada and the United States (LACUS) nyelvészeti társaság alapításában, amelynek nemzetközi tagsága lehetőséget adott a különböző nyelvek sajátosságainak részletes elemzéséhez.

Mint fogalmazott, költőként verseiben és szonettciklusaiban ellentétes oldalról kísérelt meg megszólaltatni egy-egy témát.

"A fordítással is így vagyok: ha egy verset, mint például József Attila Születésnapomra című remekművét angolul kellett visszaadni, a magaméval együtt a vers hét fordítását közöltem más-más szerzőtől" - jegyezte meg.

Művei közül kiemelte az általa szerkesztett In Quest of the Miracle Stag: The Poetry of Hungary című kétrészes, egyenként több mint ezeroldalas antológiát, amelyben minden fontos magyar költemény és szerző helyet kapott az Ómagyar Mária-siralomtól a tavaly elhunyt Juhász Ferencig.

"Úgy érzem, hogy minden eddigi munkásságom, beleértve a saját verses köteteimet is, felkészülés volt ehhez a nagy munkához" - hangsúlyozta az antológiával kapcsolatban, amely magyarul A csodaszarvas nyomában: A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából címmel jelent meg. Hozzáfűzte: a londoni The Times Literary Supplement cikkírója, az irodalmi Nobel-díjas Seamus Heaney 1997-ben "vízözönszerű kinyilatkoztatást" látott az antológiában, amely "egy nagyjából ismeretlen irodalmat mutatott be angol nyelvterületen".

Makkai Ádám elmondása szerint "jó húsz évi" munka fekszik a két kötetben, amelyet munkatársaival együtt a feladat jelentőségének tudatában, hazaszeretetből, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül valósított meg.

"Ez az, amit becsülettel le tudok tenni a magyar nép asztalára. Úgy érzem, hogy távol töltött éveim tudását sikerült a szülőföldem javára fordítanom" - fogalmazott Makkai Ádám, aki elárulta azt is: jelenleg önéletírásán dolgozik, amelynek nagyjából a felénél tart.

"Még fél év vagy egy év, és mehet a lektorhoz" - fűzte hozzá a 80 éves szerző.

Makkai Ádám

Budapesten született 1935. december 16-án. Édesapja, Makkai János politikus, újságíró, édesanyja, Ignácz Rózsa színésznő, író, műfordító volt. Szülei már kisgyermekként nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy fiuk nyelveket tanuljon, az elemi első két osztályát német nyelven végezte.

Az 1954-es érettségit követően tanulmányait a jogi karon kezdte meg, de három hónap múlva átkerült az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-francia szakára. Az 1956-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált, ahol előbb rövid ideig Bostonban dolgozott, majd 1957-ben felvették a Harvard Egyetemre, az orosz-francia szakra. 1958-tól Hawaiin egy magániskolában tanított német, francia és latin nyelvet, majd később oroszt is. 1960-ban a Ford Alapítvány ösztöndíjasaként a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait, és 1965-ben nyelvészdoktorátusi fokozatot (PhD) szerzett Az angol nyelv idiómaszerkezete című disszertációjával.

1967-ben első feleségével Chicagóba költözött, és az Illinoisi Állami Egyetem tanára lett. Közben, 1985-86-ban Fullbright-ösztöndíjasként Szingapúrban oktatott, majd 1989-től 2002-ig Hongkongban előbb a baptista főiskola, majd a hongkongi egyetem nyelvészeti tanára volt. 2002-ben visszatért az Egyesült Államokba. 2004-ben nyugalomba vonult, és az Illinoisi Egyetem professor emeritusa lett.

Nyelvészeti pályájának fő kutatási területe mindvégig a nyelvek idiómaszerkezete volt. Részt vett több nyelvészeti folyóirat létrehozásában, többek között a Forum Linguisticum szakfolyóiratéban is. 1974-ben egyik alapítója volt a Linguistic Association of Canada and United States (LACUS) nyelvészszövetségnek, amelynek egy időben az elnöki tisztét is betöltötte. 1995-ben Chicagóban megalapította az Atlantis-Centaur kiadót.

Kultúrtörténeti jelentőségű munkája a magyar költői antológia szerkesztése, amelyet mind angol (In Quest of Miracle Stag), mind magyar nyelven (A csodaszarvas nyomában) közreadott. Rendkívüli formakultúráról tanúskodó, metafizikába hajló, ironikus verseiből több kötete is megjelent (Szomj és ecet, K a négyzeten egyenlő tizenhárommal, Jupiter szeme, Jézus és a démonok imája). Az Úristen! Engedj meghalni! Petőfi Sándor pokoljárása és megidvezülése című kötete líra, próza és dráma mesteri elegye, félig versben, félig prózában készült önéletrajzát 2003-ban Az erő címmel jelentette meg.

Makkai Ádámot 2011-ben Kossuth-díjjal tüntették ki a magyar költészetet világszerte népszerűsítő műfordítói munkásságáért, rendkívüli formakultúrájú és páratlan nyelvi leleménnyel megírt költeményeiért, életpályája elismeréseként. Idén március 15-én a Kossuth Nagydíjat vehette át világszerte nagyra értékelt és a magyar költészet rangját emelő műfordításai, illetve egyedülálló formavilágú és invenciózus költészete, kivételes művészi pályája, valamint értékteremtő oktatói és tudományos közéleti életműve elismeréseként.