„Mind a két vezető pártban teljes a káosz. Ez a legrémisztőbb” - fogalmazott Pallai Péter.
„Mert ilyen helyzet még nem állt elő az Egyesült Királyságban, hogy mind a két nagy párt egyszerre szenvedjen vezetőválságtól” - indokolta állítását.
„Mondjuk a munkáspártnál ez majdnem tartós dolog, mert Ed Miliband leváltása után most megint egy olyan vezetőjük van, akitől a parlamenti vezetők többsége meg akar szabadulni” - tette hozzá a BBC volt munkatársa.
„A konzervatívoknál eleve megoszlás volt a bent maradás és a kiválás kérdésében. Cameron már régóta bejelentette, hogy nem akar harmadszor is miniszterelnök lenni. Ezzel a bejelentéssel már eleve elkezdte a pozíciókeresést a képviselőtársai között, hogy majd ki lesz az utóda. Most látszólag kapóra jött a népszavazás azoknak, akik gyorsan le akarták váltani” - mondta Pallai Péter.
„Boris Johnson valószínűleg úgy érezte, hogy ha el is veszítik a népszavazást – abból kiindulva, hogy ő a vesztesek oldalán lesz, de a saját pártján belül hősi szerepbe kerül –, ő lesz a miniszterelnök. Úgy érezte, hogy a konzervatív szavazók többségét meg tudja nyerni magának akkor is, ha az ország szavazóinak többségét nem” - véli az újságíró.
„A konzervatív-pártiak szavazóbázisának többsége kilépéspárti” - jegyezte meg.
Pallai Péter szerint ami perdöntőnek bizonyult, az nem a konzervatív szavazatok, hanem az, hogy a munkáspártiak nem követték a saját pártjuk vezetőinek irányvonalát.
„A munkásosztályból a munkáspárti emberek közül nagyon sokan a kilépés mellett szavaztak” - magyarázta.
„Kérdés, hogy mennyire tudatosult az emberekben mindaz, amit az Európából érkező pénz hozott. A kilépési kampány egyik tétele – ami aztán hamisnak bizonyult – az volt, hogy hetente 240 millió fontsterling vándorol Angliából Brüsszelbe, mint nettó befizetőnek. Azt mondták, hogy ezt a közegészségügyre lehetne fordítani” - emlékeztetett a BBC volt munkatársa.