Tradicionálisan létezett a vörös-ezüst, illetve a piros-fehér, amely az Árpádok színe volt. Ehhez francia mintára hozzátették a zöldet, amely valószínűleg a magyar címer hármas halmának a zöldje volt - adott egy kis magyarázatot trikolórtörténetből az InfoRádiónak Gerő András, aki a most készülő új alkotmány tervezetéhez javasolta, hogy a szövegezők rögzítsék az állami zászló színeinek a jelentését is.

Az ELTE tanszékvezetője így folytatta: a Habsburg József nádor felesége, Anna Pavlovna katonai csapatzászló avatásnál a piros-fehér szalag mellé odatett egy zöldet is. Ez "átszivárgott" a márciusi ifjak világába, 1848-ban pedig az utolsó rendi országgyűlés már ezt a három színt iktatta törvénybe.

A piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld pedig a reményt szimbolizálja. Az új alkotmány tervezetének előbeszédében, amelyet a szövegezők Nemzeti hitvallásnak neveznek, van egy mondat, ami a nemzetet összekötő értékekre utal. Ezek az értékek szerintük a hit, a hűség és a szeretet.

Ha az alkotmány más ponton rögzíti, hogy a piros-fehér-zöld a magyar nemzeti színek, akkor miért nem teremtenek egy logikai egységet a tekintetben, hogy a nemzeti színek értékei az összekötő kapcsok a magyar nemzet számára? Tehát nem a hit, a hűség és a szeretet, hanem az erő, a hűség és a remény - javasolta Gerő András.

Az új alkotmány várhatóan lehetővé teszi a címeres zászló és a lobogó történeti változatainak használatát. Gerő András történész professzor szerint ezzel egy több évtizedes vita kezdődik újra, annak kapcsán, hogy különbséget kell-e tenni az állami és a nemzeti zászló között úgy, hogy előbbin ott legyen a címer is.

Hozzátette azonban, hogy az Árpád-sávos lobogó nem merült fel mint nemzeti zászló, az alkotmánytervezet nem tartalmazza azt. A piros-fehér csíkos zászló irreleváns a magyar nemzeti hivatalosság tekintetében, de természetesen mint történelmi zászló része a történelmi lobogók sorának, úgy, ahogy a Hunyadiék kék-fehér zászlója is - emelte ki a történész.