"Rólam többen tudják, hogy nem szeretem a díjakat, és nem is érdekelnek" - mondta az InfoRádiónak Jovánovics György, aki szerint az efféle elismerés nem abszolút értékmérő, hanem a társadalom gesztusa.

A szobrászművész, aki egyrészt oktatási tevékenységéért kapott díjat augusztus 20-án, hozzátette: ötvenéves kora előtt nem gondolta volna, hogy az oktatáshoz valaha köze lesz, amióta azonban tanítani kezdett, ez vált az élete "tartóelemévé", ez ad neki erőt élni és dolgozni, majdnem hetvenévesen is.

Jovánovics György fiatal korában író szeretett volna lenni, később mégis filozófiát tanult.

"A filozófián keresztül a szemem lett a döntő. Az embernek a legfőbb érzéke mégiscsak a szeme, és a keze által a tapintás, és a világ háromdimenziós voltának kikutatása, miközben azt kétdimenziósan látja. Ez vezetett ahhoz, hogy képzőművész legyek."

A szobrászművész szerint a legnagyobb kihívást az olyan szabadtéri alkotásainak létrehozása volt mint a szöuli olimpiai parkban található műve, vagy a 301-es parcellában felállított '56-os emlékmű.

"Az ember a szobában, mint egy verssoron, dolgozhat a téren, a képen és a szobron piciben, de a képességeit csak akkor tudja igazán kontrollálni - és azt kell, hogy mondjam, jobban, mint azzal, hogy kitüntetik-e vagy sem -, hogy megépíti-e a firenzei dómot, megépíti-e a budapesti parlamentet, mert ott derülnek ki az értékek" - hangsúlyozta.

Jovánovics György elmondta: jelenleg az Art Universitas programban dolgozik a Corvinus Egyetem homlokzatán.

A program célja a felsőoktatási intézmények rekonstrukciója, valamint az új épületek kortárs művészeti alkotásokkal való díszítése.