Az Ukrajna elleni invázió eddigi legpusztítóbb csatájának tűnik Mariupol ostroma. „Mi lesz előbb? Kifogy az étel vagy ránk esik egy bomba?” – mesélte telefonon az al-Dzsazírának az ostromról Szergej Vaganov 63 éves nyugdíjas fotóriporter, aki feleségével, a nála egy évvel fiatalabb Irinával él.

„Megtanultuk felismerni a bombázók hangját, és tudjuk, hogy csak négy bombát tudnak ledobni. Utána fel lehet lélegezni – mondta Vaganov, aki másokkal együtt Donyeckből menekült Mariupolba, amely a 2014 óta tartó háború éveiben is oroszbarát maradt, még azután is, hogy megtámadták a szakadárok, és a szélsőséges Azov hadosztály visszafoglalta Ukrajnának.

Mint az al-Dzsazíra megjegyzi, errefelé a legtöbb lakos eddig elutasította a Nyugat-Ukrajnában nemzeti hősnek számító és az ukrán állam által is a hősök közé emelt Sztepan Banderát, akinek fegyveresei zsidókat és lengyeleket gyilkoltak a II. világháborúban, és egy ideig a németeket támogatták.

Az orosz invázió előtt az ukrán nacionalista pártok nem voltak sikeresek a városban, a helyi önkormányzat tele volt oroszbarát képviselőkkel, és a lakosok egy része is támogatta a Kreml „orosz világ” koncepcióját. „A szomszédom is közéjük tartozott és horrorsztorikat terjesztett az Azov-hadosztályról” – mesélte Vaganov . Az Azov azóta a Nemzeti Gárda része lett és a város egyik fő védője. A lakosokat ebben a helyzetben nem nagyon érdekli a harcosok ideológiája.

A Kreml hadigépezetének fenyegető felvonulása az elmúlt hónapokban azonban arra késztette a lakosokat, hogy átértékeljék, ki is a barátjuk.

Vaganov is elment az önkéntesek kiképzésére, és megtanult Molotov-koktélokat készíteni és gépisztolyt karbantartani.

Aztán jött az ostrom és a bombázások, amelyek ukrán jelentések szerint a hét elejéig 2300 lakos életét oltották ki a városban. Megszűnt az áramszolgáltatás, és az emberek a házak előtt gyújtott tüzeken – néha bútorokat használva tűzifának - forralták a vizet és főztek ételt.

Vaganov és felesége a múlt héten az egyik civil konvojjal el tudta hagyni a várost, és egészen Ungvárig jutott. Közben az ukrán és a nyugati kormányok erőszakos deportálásnak, az oroszok „humanitárius korridornak” nevezték azt, hogy az orosz erők több ezer embert indítottak útnak Mariupolból távoli orosz vidékekre. „Ukrán polgárokat küldenek gyűjtőtáborokba, aztán továbbküldik őket Oroszországba és ingyen dolgoztatják őket. Ez a Náci Németország logikája” – mondta Inna Szovszun ukrán parlamenti képviselő a brit Times rádiónak.

Ljudmilla Gyenyiszova ukrán emberijogi ombudsman szerint

a lakosok Oroszországban olyan papírokat kapnak, amelyek szerint két évig nem távozhatnak onnan.

Linda Thomas-Greenfeld, amerikai ENSZ-nagykövet óvatosabb volt: „Hallottam róla, de nem tudom megerősíteni. Nehezen hiszem el, hogy Oroszország fogolytáborokba zárjon ukrán állampolgárokat” – mondta, de nem zárta ki a lehetőséget.

Az orosz védelmi minisztérium közben azt állította: 2,7 millió ukrán kérte, hogy Oroszországba evakuálják – ezt nyugaton az orosz propaganda újabb cinikus húzásának tartanak.

Keddi becslések szerint még mindig 300 ezer mariupoli lakos maradt a rommá lőtt városban.