Amikor a Krím 2014-es elcsatolása után a Nyugat szankciókkal sújtotta Moszkvát, Oroszország már hozzászokott a pénzügyi válságokhoz – írja a Financial Timesban Ruchir Sharma, a Morgan Stanley bank globális befektetési menedzsment stratégája és a Sikeres országok 10 szabálya című könyv szerzője.

Az 1989-es válságba bukott bele a Szovjetunió. A 1990-es évek két krízise és 2008 padlóra küldte a rubelt.

2014-ben Vlagyimir Putyin elnök megelégelte a helyzetet.

Sharma szerint bár sokan kiszámíthatatlan autokratának tartják, viszonylag óvatosan bánik a makro-gazdaságpolitikával.

Célja az volt, hogy a külső nyomásnak ellenálló, pénzügyi erőddé formálja országát, és ez sikerült is. Ezt a költségvetés és a rubel menedzselésével érte el, és a pandémia sem zavarta meg. A húsz legnagyobb feltörekvő gazdaság közül az orosz nézett szembe a világjárvánnyal a legalacsonyabb államadóssággal, ami a GDP mindössze 14 százalékát teszi ki.

Moszkváé a világon a negyedik legnagyobb külföldi valutatartalék, 580 milliárd dollár,

amit a 2015-ös 350 milliárdról sikerült feltornászni.

Oroszország a korábbi kemény inflációs politika nyomán a járvány idején növelni tudta a kormánykiadásokat és mérsékelni a kamatlábakat. Ennek ellenére óvatosan bánik a stimulus eszközével – ennek eredménye a gazdaság 3,5 százalékos visszaesése.

Sharma hozzáteszi: Oroszországra azért nehéz külső nyomást gyakorolni, mert a kormány és a magánszemélyek is kismértékben vannak eladósodva a külföld felé. A rövid lejáratú hitelek a valutatartalékok mindössze 10 százalékát teszik ki, szemben a feltörekvő gazdaságoknál megszokott 30 százalékos mutatóval.

És ami még meglepőbb: olajalapú gazdasága ellenére Oroszország kevésbé függ a globális olajáraktól. Ez úgy érte el, hogy azokban az időszakokban, amikor magas a nyersanyag ára, a kormány tartalékolja az extraprofitot, és a pénzt akkor költi el, amikor esnek az árak. Ezzel stabilizálja a gazdaságot és a rubelt. Az orosz valuta így kevésbé reagál az olajár változásra, mint a kanadai dollár vagy a norvég korona.

A szankciókra adott válasz része pedig az orosz ellenszankciók köre. A Kreml korlátozta a külföldi élelmiszerimportot, ami lökést adott az orosz mezőgazdaságnak, és csökkentette a külföldi szállítóktól való függőséget. A technológiában pedig oroszoknak még saját Google-juk is van, a Yandex, amely meghatározó a hazai piacon.

Az elemző szerint ennek a taktikának a gyenge pontja az, hogy sportnyelven szólva a védelemre és nem a támadásra épül. Az orosz gazdasági növekedés az elmúlt években jó, ha elérte a 2 százalékos átlagot, és Putyin elnök a szavakon kívül nem mutatott be konkrét tervet hogy, hogyan tudná felpumpálni a GDP-t. 2014 óta Oroszország már nem tartozik a tíz vezető gazdaság közé. Viszont „az Erőd” jobban tud túlélni a „deglobalizáció” és a helyi digitális gazdaság körülményei közepette. Ezért néhány célzott szankció nem ingathatja meg – véli az elemző.