Az aktív nyugdíjasokat két részre lehet osztani: vannak, akik úgy érzik, elég energiájuk van önkéntes alapon társadalmi feladatok elvégzésére, ők jelenleg elsősorban a menekültkérdés megoldásából igyekeznek kivenni részüket, főleg úgy, hogy német nyelvet tanítanak az újonnan érkezetteknek, valamint elkísérik őket a különböző hivatalokba és segítenek a kérdőívek kitöltésében.

A másik részt azok alkotják, akik nem kedvtelésből, dolgoznak, hanem azért, mert erre anyagilag rászorulnak. Számuk évről évre emelkedik. Míg az ezredfordulót követő években mintegy félmillió kis nyugdíjból élő személy vállalt 65 év felett is valamilyen munkát, tavaly már megközelítette az egy milliót azoknak az idős személyeknek a száma, akik nem időtöltésből hanem kizárólag megélhetési célból dolgoznak. Természetesen alig akad közöttük olyan, aki 40 órás munkahétre szerződött, a legtöbben a csaknem adómentes 45o eurós havi bérért kénytelenek az egészségügyben, a vendéglátóiparban, vagy a kiskereskedelemben elhelyezkedni.

Mint az ellenzéki Baloldali Párt szóvivője elmondta, csak ritka az olyan eset, hogy valakinek lehetővé teszik az állásban maradását a nyugdíj korhatárt követően is, mert az anyagilag rászorulóknak maguknak kell talpalniok új elhelyezkedési lehetőség megszerzése érdekében. Utalt arra is, hogy a munkaadók pontosan tudják; hogy az idős személyek nem igen válogathatnak az ajánlatokban, a szakszervezetek védelme nem terjed ki rájuk, ezért nem egy esetben nehéz feltételek mellett kell elvégezzék feladatukat.

A Baloldali Párt a kormány közbelépését sürgette a reménytelen helyzetben élő nyugdíjasok kilátásainak mielőbbi javítására. Némi reménysugárt jelent a kormány azon döntése, hogy jövőre 5 százalékkal emeli a nyugdíjakat.