A német aranytartalék közel felét - azaz 1536 tonnát - New Yorkban, bombabiztos bunkerekben tárolják. A nemzeti bank feladatát ellátó frankfurti szövetségi jegybank a közvélemény nyomására úgy döntött, hogy ebből 2020-ig 700 tonnát hazahozat. A múlt évre eső tétel ebből 50 tonna volt, azonban december végéig csak 37 tonna került vissza Frankfurtba.

Ez sokakban gyanakvást ébresztett, amit a bulvársajtóban megjelent találgatások tovább erősítettek. Elterjedt ugyanis, hogy New Yorkban a páncélszekrényt csaknem üresen találták, mert az amerikai fél az arany nemzetközi árának ellenőrzése végett piacra dobta a német tulajdonban lévő nemesfém-rudakat.

Ennek alátámasztására még egy 1934-ből származó törvényt is idéztek, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára az aranyár bármilyen eszközzel történő befolyásolását. A szövetségi jegybank határozottan cáfolta a híresztelést és rámutatott arra, hogy az aranytartalék - mint az elnevezés is bizonyítja - a nemzeti valuta fedezete, azaz szükség esetén árfolyamának támogatását szolgálja, következésképpen ott kell tárolni, ahol az esetleges ügyleteket bonyolítják, márpedig a nemzetközi aranytőzsde New Yorkban és Londonban székel.

Noha pénzügyi körökben csaknem kizártnak tartják az euró bukását, mégis, mint végső lehetőséget, Németország fizetésképtelenségének elkerülésére, az ország aranytartalékának dollárra illetve brit fontra történő beváltását említik, amit természetesen New Yorkban és Londonban lehetne a leggyorsabban lebonyolítani. Mivel azonban a közvélemény aggodalmát Frankfurtban a jegybank vezetői nem tudták teljesen megnyugtatni, úgy döntöttek, hogy az elkövetkező évek során az aranytartalék legalább felét hazahozzák Németországba.