A tartós havazás láttán, egyesek már odáig mentek, hogy feltették a kérdést, most tényleg húsvét és nem karácsony lesz-e. A kétséget azonban végérvényesen eloszlatja az üzletekben kínált csokoládé nyuszik és színes tojások tömege, de a kulturális események kínálata is: így például a legtöbb operaházban húsvét vasárnapján Richard Wagner Parsifalját adják elő, mert ez a zenemő a feltámadással függ össze.

Nagypénteken persze - karácsony estéhez hasonlóan - nincs opera vagy színielőadás, a vendéglők étlapjáról szinte mindenütt hiányzik a húsétel. Viszont annál nagyobb ajánlattal állnak elő húsvét vasárnapján, amikor a németek jó része ünnepi ebédjét étteremben fogyasztja el. Az étlap fénypontja ilyenkor valamilyen báránysült.

A húsvéti sonka gyakorlatilag ismeretlen a németek körében, ezt itt Münchenben a turista látványosságként számon tartott Viktualienmarkton, a város központjában lévő piac Paprika nevű üzletben szereztem be. Persze egy ilyen bevásárlás nem szorítkozik csak a húsvéti sonkára, a magyar ételspecialitások csábításának nehéz ellenállni, úgyhogy nagyszombaton délután libamájas szendvicsre szoktam meghívni német barátaimat, akik viszont - ha az időjàrás engedi - másnap reggel kertjükben eldugott húsvéti tojások vidám keresésére invitálnak.

Azonban nemcsak személyes kapcsolatból kifolyólag találkoznak németek húsvétkor külföldiekkel, ugyanis egyre több egyházi intézmény rendez ünnepi mise, vagy istentisztelet utáni szeretetvendégséget az itt élő mohamedánok számára, akik viszont ezen a találkozón a saját ünnepeikkel kapcsolatos szokásokról tájékoztatják a vendéglátókat.