A francia munkaügyi minisztérium olyan védjegyet akar bevezetni a szakképzésre szakosodott szervezetek számára, amely a jövőben segítené az állampolgárokat az eligazodásban és megvédené őket attól, hogy szekták vagy guruk hálójába kerüljenek. A kezdeményezés oka az, hogy az elmúlt években végzett ellenőrzések kimutatták: a francia szakképzési piacon működő 50 ezer szervezet közül mintegy 1500 esetében feltételezhető, hogy az adott tevékenységet szektákhoz köthető személyek vagy szervezetek végzik.

Mivel egy olyan területről van szó, amely évente több mint 11 millió személyt érint és mintegy 7 milliárd eurós forgalmat generál, a munkaügyi tárca a szektás elhajlások ellen küzdő tárcaközi ügynökséggel, rövid és közismert nevén a Miviludes-del karöltve most a munkaadók és a munkavállalók tájékoztatását tűzte ki fő célul.

A kérdés kapcsán néhány napja a Miviludes által kiadott dokumentumból kiderül, hogy a szekták leginkább a személyiségfejlesztő tanfolyamok területén jelentek meg, és elsősorban a személyes tanácsadás - angol nevén a coaching -, a menedzsment technikák, illetve a stresszkezelés témaköreit célozzák. A munkaügyi tárca és a Miviludes megállapodást írt alá, mely szerint ez utóbbi a jövőben külön tanfolyamokon készíti fel a munkaügyi ellenőröket a gyanús esetek kiszűrésére.

Franciaországban a törvény ugyan nem határozza meg, hogy mely szervezet minősül egyháznak vagy szektának, az utóbbi évtizedekben azonban az állam egyre nagyobb figyelmet fordít az egyéni szabadságot korlátozni akaró úgynevezett szektás elhajlások iránt. A kérdés 1978-ban került először az érdeklődés középpontjába, azt követően, hogy a dél-amerikai Guyanában a Népek Temploma elnevezésű szekta 923 tagja kollektív öngyilkosságot követett el.

Az első parlamenti jelentés a francia helyzetről 1983-ban készült el, a kormány 1996-ban még csupán szektafigyelő tárcaközi bizottságot állított fel, 2002-ben azonban létrehozta a jelenlegi struktúrát, amely immár nem csupán megfigyeli, de fel is lép a gyanúsnak ítélt esetek ellen. A Miviludes tevékenysége az elmúlt tíz évben egyre átfogóbbá vált, és lassan az élet minden területére kiterjed.

Foglalkoztak például a sátánizmus jelentette veszélyekkel, górcső alá vették a pszichonalízist végző szakemberek összetételét, vizsgálták az egészségügy, az óvodák vagy a bölcsődék kitettségét, állást foglaltak olyan "élettechnika" ellen, amely azt hirdette, hogy az ember képes csak levegővel és fénnyel táplálkozni, és fel akarják térképezni azokat a gyermekeket, akik nem az iskolában, hanem otthon végzik tanulmányaikat.

A Miviludes vezetői továbbra is hangsúlyozzák: nem adnak definíciót arról, hogy mi egy szekta, hanem a szektás elhajlásokat akarják kiküszöbölni. Ezeket a cselekményeket egy tíz pontból álló kategóriarendszer alapján azonosítják be, amely egyebek mellett az egyén alávetettségét, lelki és anyagi függőségbe taszítását, vagy a közrend megzavarását is tartalmazza. Ebből a szempontból az ügynökség számára érdektelen, hogy az "elhajlást" szekta, hagyományos egyház vagy éppen egy sarlatán követi el, bűncselekmény gyanúja esetén riasztják a hatóságokat.

Az ügynökség tevékenységét természetesen sokan, köztük ismert szociológusok is bírálják, ez utóbbiak azért aggódnak, mert a Miviludes úgy használ különböző fogalmakat, hogy nem adja meg azok pontos meghatározását, márpedig szerintük ily módon egyfajta gumiszabályra emlékeztető állapotot hoz létre. De olyan vélemény is elhangzott, hogy a szervezet egyre inkább "lélekrendőrséggé" válik, és mint ilyen méltó örököse a spirituális megnyilvánulásokra gyanakodva tekintő francia hagyománynak.