A német gazdaság kiheverte a pénzügyi válságot, de a konjunktúrát hosszútávon komolyan fenyegeti a társadalom elöregedése, amelyet csakis nagyszámú bevándorló foglalkoztatásával lehetne kiegyensúlyozni.

Mint a hamburgi gazdaságkutató intézet vezetője, Klaus Zimmermann egy sajtóinterjúban kifejtette, évente 500 ezer szakképzett fiatalt kellene Németországba vonzani, ha el akarják kerülni a társadalombiztosítás összeomlását, vagy azt, hogy nyugdíjkorhatárt 70 évre emeljék.

Egy néhány éve hozott és erősen vitatott törvény értelmében a nyugdíjkorhatárt 65-ről fokozatosan 67 évre emelik, de az alkalmazottak jelentős hányada még akkor sem várja meg ezt a határidőt, ha emiatt kevesebb nyugdíjat kap.

Zimmermann nyilatkozatát számadatokkal támasztotta alá, amelyek szerint már öt év múlva negyedmillióval csökken az aktív dolgozók száma. Emlékeztetett a gazdasági csoda időszakára, amikor úgynevezett vendégmunkásokkal töltötték be a tömegesen kínálkozó üres állásokat.

Időközben a 60-as évek elején érkezett jórészt olasz, görög, valamint jugoszláv vendégmunkások leszármazottai beilleszkedtek a német társadalom és munkába álltak, következésképpen remélhető, hogy ha ismét intézményesítik a bevándorlást, akkor a külföldi alkalmazottak már itt született gyermekei szintén a társadalom javára válhatnak.

Zimmermann megállapításai egy olyan időszakban hangzottak el, amikor hangos vita kezdődött az idegenek, kiváltképpen az iszlám hitűek integrálásáról. A vitát Thilo Sarrazin most megjelent könyve robbantotta ki, amelyben a bankár azt állította, hogy az iszlám bevándorlók vonakodnak a beilleszkedéstől, és csupán terhet jelentenek az ország számára.

Szélsőségesnek minősített nézeteiért a német szövetségi jegybank, a Bundesbank elnöksége úgy vélte, Sarrazinnak nincs keresnivalója a vezetőségben. A hamburgi gazdaságkutató intézet igazgatója viszont azt hangoztatta, hogy a tömeges bevándorlás nélkül rövid időn belül veszélybe kerül a jólét Németországban.