A Columbia Egyetem mérnöki csapata bejelentette, hogy olyan robotot készítettek, amelyik képes megtanulni az ajakmozgásokat olyan feladatokhoz, mint a beszéd és az éneklés – írja a hvg.hu a Science Robotics cikke alapján.

A valósághű robot-ajakmozgatás elérése két okból is kihívást jelent:

• először is, speciális, rugalmas arcbőrt tartalmazó hardverre van szükség, amelyet számos apró, csendben és együttesen működő motor hajt.
• Másodszor, az ajakdinamika specifikus mintázata egy összetett funkció, amelyet a vokális hangok és fonémák szekvenciái határoznak meg.

Mindennek elérésére a kutatók egy egészen új megközelítést alkalmaztak. Ahelyett, hogy minden egyes magánhangzóra vagy fonémára kézzel kódolt szabályokat követett volna,

a robot kísérletezéssel és utánzással tanulta meg az ajakmechanikát.

Az arca, amely 26 miniatürizált motorra feszített puha szintetikus bőrből áll, képes reprodukálni a beszéd alapjául szolgáló finom izommozgásokat.

A robot először a tükörképét figyelve sajátította el 26 arcmotorjának használatát. Ahogy egy gyerek először vág grimaszokat a tükörbe, a robot több ezer véletlenszerű arckifejezést és ajakgesztust mutatott. Idővel megtanulta, hogyan mozgassa a motorjait, hogy bizonyos arckifejezéseket érjen el.

Ezt a megközelítést „látásból cselekvésbe” nyelvi modellnek (VLA) nevezik.

Ezután beszélgetésről és éneklésről készült YouTube-videókat kellett néznie a robotnak,

így az őt vezérlő mesterséges intelligencia megtanulhatta, hogyan mozog pontosan az emberek szája a kibocsátott különféle hangoknak megfelelően. E két modell birtokában a robot mesterséges intelligenciája közvetlenül az ajkak motoros mozgásává tudta alakítani a hangokat.

Jelenleg az ajakmozgás messze nem tökéletes. „Különös nehézségeink voltak az olyan kemény hangokkal, mint a 'B', és az ajakfixálást igénylő hangokkal, mint például a 'W'. De ezek a képességek valószínűleg idővel és gyakorlással, illetve az emberi interakciókkal fejlődni fognak” – mondta Hod Lipson, az egyetem Kreatív Gépek Laboratóriumának igazgatója, a gépészmérnöki tudományok professzora, kiemelve, hogy egy ilyen munka a robotika egy elhanyagolt dimenzióját, a robotika hiányzó láncszemét célozza meg.

A kutatók azt jósolják, hogy az élethű arcok egyre fontosabbá válnak, ahogy a humanoid robotok olyan területeken találnak alkalmazást, mint a szórakoztatás, az oktatás, az orvostudomány és az idősgondozás is. Viszont egyúttal elismerik az ilyen technológia pszichológiai és etikai összetettségét. Ahogy a robotok egyre rokonszenvesebbé válnak, elmosódó érzelmi határok alakulhatnak ki.